A Győzelem Napjára emlékeztünk

nyomtatás

 A MEASZ május 9-én a II. világégés európai befejezésére, a Győzelem Napjára  emlékezett koszorúzó ünnepséggel a 17. kerületben. Beszédet Szekeres István nyá.  dandártábornok mondott.
"A MEASZ számára különösen jelentős ünnep az Európai Győzelem Napja. Büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink között tudhattuk - bár ma már egyre kevesebben vannak - azokat a bátor honfitársainkat, akik politikai és fegyveres ellenállóként 22 országban szembeszálltak a fasiszta megszállókkal, illetve hazánkban harcoltak a magyar csatlósaikkal..."

Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Emlékezők!

 
A Győzelem Napján, Európa és az egész emberiség kiemelkedő ünnepén, valamint Európa Napján a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége nevében tisztelettel köszöntöm valamennyiüket. Engedjék meg, hogy átadjam szövetségünk elnökének, Hanti Vilmosnak az üdvözletét, aki a FIR és a MEASZ elnökeként izraeli meghívásnak tesz eleget: részt vesz a megemlékezésekben, közvetíti a nemzetközi és a magyar szervezet szolidaritását, és szolgálni kívánja a Közel-keleti megbékélés, a béke ügyét.
Koszorúzási ünnepségünkkel a 69 évvel ezelőtti sorsfordító eseményekre emlékezünk. 69 éve történt, hogy az antifasiszta koalíció győzelmével Európában véget ért a háború és a fasiszta blokk vereségével Magyarország is felszabadult a német megszállás és a nyilas uralom alól.

Az ünnepen hálával emlékezünk:

Közülük sokan, a fasizmus ellen harcolva, hazánk földjén áldozták életüket, hullatták vérüket.

Sohasem feledkezhetünk meg áldozatukról, amit a fasizmus feletti győzelemért hoztak. A MEASZ kötelességének tekinti az antifasiszta küzdelem tanulságainak ébren tartását, a hősök emlékének ápolását, sírjaik, emlékhelyeik méltó gondozását.

Szövetségünk fejet hajt a pusztító világháború minden áldozatának emléke előtt.

Hölgyeim és Uraim!

Súlyos árat fizettek Európa és a világ népei a fasizmus legyőzéséért, a békéért. Az akkori világ országainak több mint a fele sodródott bele a háborúba. Romok, pusztulás, mintegy 50millió halott, megszámlálhatatlan rokkant és sebesült, földönfutók tömegei maradtak nyomában.

1945 tavaszán hazánk földjén is véget ért a háború, amely mérhetetlen pusztulást zúdított ránk a rablóháborúhoz való csatlakozásunk miatt. Magyarország lakósságának 6,2 %-a, több mint 900ezer ember pusztult el. Csaknem 1 millióan kerültek hadifogságba, több mint 100ezer honfitársunk menekültként szóródott szét a nagyvilágban. Megsemmisült a nemzeti vagyon mintegy 40%-a, a gyári berendezések 54%-a, az állatállomány nagyobbik fele. A békeszerződés megerősítette az ország Trianonban elszenvedett megcsonkítását. Ez volt az ára az 1941-ben még ünnepelt hadba lépésnek, s a katasztrófáért a felelősséget a nemzet és a történelem előtt az ország akkori urai viselik.

1945 békét hozó „csodálatos tavasza” hazánk zivataros történelmének egyik legsötétebb időszaka után köszöntött ránk:

MÁRAI Sándor írta naplójában, hogy
„… A rablás éjjel-nappal tart a városban; nyilas csordák járják a lakásokat, túszokat szednek, egyszerű feljelentésre letartóztatnak embereket és kirabolják a lakást, az üzleteket….A fosztogatás intézményes, alapos és lelkes….”
„…Aki most nem számol le mindennel, az gyermek. Mindent, de mindent úgy kell tekinteni, mintha már emlék lenne: otthont, hazát, Budapestet, Európát, munkát, az életet is. Minden nap? – nem: - minden perc ajándék….”
„…A németek valóban varázslók. Sikerült megvalósítaniok a csodát, hogy minden tisztességes ember őszintén és forró reménykedéssel várja az oroszokat, a bolsevistákat, akik valóságosan, mint felszabadítók érkeznek…”

 1944/45 fordulóján hazánkban is mind nagyobb tömegek ismerték fel, hogy a fasiszta diktatúra uralta Németország a háborút menthetetlenül elvesztette. A harc folytatása Magyarország számára teljesen értelmetlenné vált, semmiféle nemzeti célt nem szolgál, csak a pusztítást hosszabbítja meg és súlyos következményeket ígér.
Hazánk hadszíntérré válásával a legfontosabb és legidőszerűbb nemzeti cél lett: kiválni a bukásra ítélt német szövetségből, szembe fordulni a náci és nyilas bandák pusztításaival, rombolásaival.

Az embertelenségben nem mindenki vált embertelenné:
ezrek és ezrek vállalták az embermentést, szállást, élelmet, okmányokat szereztek az üldözötteknek.(750 magyar név szerepel a Világ Igazainak listáján)
Bajcsy-Zsilinszky Endre fegyverrel fogadta a német megszállókat, majd a tűzharcban elesett Ságvári Endre mutatott példát az ellenállásra.
A fegyveres harcra szervezkedve halt mártírhalált Kiss J. Nagy J., Tartsay V. és mások.
Fegyveres harci csoportok alakultak Budapesten, a főváros körüli településeken, a bányavidékeken, a ipari központokban.
Számos KISKA, Légó, Nemzetőr, Egészségügyi alakulat katonái álltak az ellenállás mellé. Gidófalvy Lajos, Zsabka Kálmán, Várhelyi József és mások vezetésével egyetemisták, diákok, katonaszökevények, bujkáló üldözöttek szálltak harcba. Fegyvereket szereztek, katonai igazolványokat biztosítottak, járőröztek, zaklatták a nyilas és német erőket, védték az üldözötteket, foglyokat szabadítottak ki.

Rákoshegyen a helyi illegális ellenállási csoport és a nagyrészt orvostudományi egyetemi hallgatókból álló Táncsics zászlóalj katonái 1944. karácsonyán foglyul eltették a helyi német és nyilas erőket, majd visszaverték az ellenük felvonult nyilas-tábori csendőr különítmény támadását s ezzel a háborús pusztítást, rombolást elkerülve felszabadították a települést.
Országszerte több tízezer honvéd állt át a Vörös Hadsereg oldalára, akik alegységkötelékekben hősiesen harcoltak a szovjet csapatokkal együtt. A budai vár körül harcoló magyar honvédekből jött létre 1945, február 12-én a Budai Önkéntes Ezred. A több mint 2500 fős kötelék parancsnoka: vitéz Variházy Oszkár alezredes lett. A budai harcokban mintegy 600 magyar halt hősi halált.

A MEASZ számára különösen jelentős ünnep az Európai Győzelem Napja. Büszkék vagyunk arra, hogy tagjaink között tudhattuk - bár ma már egyre kevesebben vannak -  azokat a bátor honfitársainkat, akik politikai és fegyveres ellenállóként 22 országban szembeszálltak a fasiszta megszállókkal, illetve hazánkban harcoltak a magyar csatlósaikkal.

Tisztelt Emlékezők!
 Magyarországon számos ok miatt nemzeti méretű ellenállás nem bontakozott ki. A politikai erők végletesen megosztottak voltak. Az antifasiszta, a németellenes erők, a szabad, független, demokratikus Magyarország elkötelezett híveinek jó része csak a bujkálás-menekülés közben, vagy a letartóztatás után, a börtönökben, internáló és megsemmisítő táborokban talált egymásra. Pedig egy más, jobb alkalommal eredményessé tehették volna hazánk kiválását a biztos vereséget, háborús pusztítást és tragikus békefeltételeket „ígérő” német szövetségből. Ha a felismerés, az egymásra találás későn is jött, az együttes szenvedés teremtette sajátos nemzeti egység az egészséges, demokratikus fejlődés alapja lehetett volna. Nem rajtuk múlott, hogy nem így alakult a történelmünk.

A megszabadulás a háború borzalmaitól, a náci és nyilas bandák hatalmából lehetővé tette a társadalmi felszabadulás megindulását is. Végleg összedőlt az úri Magyarország korhadt rendszere, megbukott a sovinizmusra és fajelméletre épülő politikai kurzus, falun és városon száz- és százezrek előtt nyílt meg a társadalmi felemelkedés útja. Bár ezen az úton többször elbuktunk, a demokratikus Magyarország társadalmi alapjai 1945-ben teremtődtek meg.

Hölgyeim és Uraim!


Győzelem Napi ünnepségünkön tisztelettel emlékezünk:

Ma, amikor a Magyar Köztársaság demokratikus rendjének helyreállítása és a társadalom erkölcsi értékrendjének megerősítése az egyik legidőszerűbb nemzeti feladat, a MEASZ az ellenállás neves és névtelen hőseit állítja példaként az ország közvéleménye elé.

Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Emlékező Közönség!


Május kilencedike az új Európa születésnapja, Európa és benne hazánk közös felszabadulásának napja. Európában továbbra is felszabadítóként tekintenek a Vörös Hadseregre, németek és oroszok egyaránt a felszabadulás napjának nevezik május kilencedikét. A felszabadulás köszöntése, elismerése nem jelenti egyúttal sem a szovjet, sem az amerikai, vagy más nemzetiségű katonák által elkövetett bűncselekmények mentegetését. A történelemből tudjuk, hogy minden felszabadulás megszállással jár, amiből nem szűrhető ki a bosszú motívuma sem. (Buda várától Afganisztánig végtelen a példák sora)

  Május 9-e minden hordalékával együtt is felszabadulásunk napja, az európai egység forrása. Döntő fontosságú május kilencedikének a megítélése. Ez kiinduló pontja a holokauszttal való szembenézésnek, a rasszista, antiszemita nézetekkel szembeni együttes fellépésnek, a közös Európa iránti elkötelezettségnek, s számunkra, magyarok számára is esélyt ad a múlt lezárásához és a jövő …
Akik ezt az álláspontot felül akarják vizsgálni, azok a szélsőjobboldal előtt nyitnak tág teret. Hazánkban ma nem látni esély arra, hogy a felszabadulás, a közös európai út tartalmában egyetértés születhetne. De azért jöttünk ma itt össze és azért emlékeznek szerte Európában, hogy ez az esély megnyíljon és valósággá váljon.

Soha többé fasizmust, soha többé háborút!


2014. május 14.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. április 24. Szerda