Üdvözlő gondolatok a Szabadság-szobornál |  |
Hanti Vilmosnak, a Nemzetközi Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (FIR) elnökének, illetve a MEASZ elnökének üdvözlő beszéde 2014. április 3-án a gellérthegyi Szabadság-szobornál rendezett antifasiszta demonstráción:
Kedves Barátaim!
A FIR, az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége és a MEASZ a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnökeként köszöntelek benneteket!
3 éve ezen a helyen már idéztem Martin Luther Kinget, aki ma 46 évvel ezelőtt, április 3-án mondta el híres beszédét, mielőtt másnap meggyilkolták. A hegycsúcson voltam, s láttam az ígéret földjét - mondta a kiváló polgárjogi harcos.
Mi antifasiszták, akik itt vagyunk a Gellért-hegy csúcsán, s szétnézünk e csodálatos fővárosunkra, kicsi képzelőerővel ellátunk Magyarország minden településére - mi is állítjuk: látjuk az ígéret földjét! Az ígéret földje számunkra egy békés, igazságos, szolidáris, sokszínű demokratikus köztársaság!
MI VAGYUNK A TÖBBSÉG! Igen, Magyarországon az antifasiszták jelentik a többséget!
Valódi békemenetünkkel kifejeztük: mindnyájan békét akarunk. Nem akarunk háborúskodást, békét szeretnénk egymás között is, és saját lelkeinkben egyaránt!
Akik itt vagyunk, sok kérdésben eltérően vélekedünk a világról, de egyek vagyunk: antifasizmusunkban. Az antifasiszták nagy családja sokszínű, sokféle ember alkotja. Az antifasiszta világnézet nem jobb vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút.
69 évvel ezelőtt az emberek feljöhettek a pincékből, megkezdődhetett az újjáépítés. A korábbi feudalizmus után az addig legszabadabb választások lehettek Magyarországon. (Ezt éppen napjainkban láthatjuk, milyen nagy érték!) Az addig legfejlettebb plurális demokrácia kezdődhetett el, még ha az csak 2 és fél évig tarthatott.
Köszönet az idősebb nemzedéknek, akik a háborús pusztítás után keményen helyt állva, a horthysta szélsőjobb kalandor politikája okozta háborús jóvátétel terheitől is nélkülözve újjáépítették országunkat.
A mai fiataloknak üzenem. A napjainkban tapasztalható történelemhamisításnak ne dőljenek be! 1945. április 4-én Magyarországon a hadműveletek befejeződtek. Felszabadultunk a fasizmus alól, még ha ezért sok mai újnáci kesereg is. Emlékezzünk a hősökre, akik részt vettek a harcokban. A legtöbb véráldozatot az antifasiszta koalícióban az egykori Szovjetunió hozta hazánkért. Köszönet a szovjet utód államok és minden más felszabadító ország népeinek.
Minden jóérzésű magyar ember büszke lehet arra, hogy ha kevesen is, de voltak magyar antifasiszta ellenállók, akik hősökként nem csak Magyarországon, hanem további 21 országban részt vettek a fasizmus elleni harcokban. Fegyveresen, politikai eszközökkel és embermentőként.
Ságvári Endre baloldaliként a náci német megszállás idején tűzharcban esett el, Bajcsy –Zsilinszky Endre jobboldaliként az életét áldozta a fasizmus ellen. Göncz Árpád egykori liberális köztársasági elnökünk Rákoshegy felszabadításában sérült meg. Nem szabad felednünk: a Budai várban a vörös zászló mellé a magyar nemzeti zászlót nem a nyilasok kedvéért tették ki a szovjetek, hanem a magyar antifasiszta ellenállók emlékére.
Minden józanul gondolkodó ember tudja, hogy az egykori ellenállók Magyarország békéjéért, függetlenségéért,a jobb jövőért kockáztatták illetve áldozták életüket. Ők voltak az igazi hazafiak, s nem azok, akik a náci németekkel a hivatalos politika támogatásával harcoltak ellenük. Ezt utólag senki nem kérdőjelezheti meg, nem írhatja át a tankönyveket.
Kedves Barátaim!
Ma este hajtsunk fejet a II. világháború antifasiszta magyar ellenálló hősei emléke előtt, a felszabadító hősök emléke előtt. Hajtsunk fejet a sok százezer halálba hurcolt magyar holokauszt áldozat emléke előtt. A horthysta bűnös magyar politika által a háború vágóhídjára küldött magyar katonák, a háborúban elpusztult polgári lakosság emléke előtt.
Kedves Barátaim!
Magyarország hét évtized után mára újra közel jutott a fasizmushoz.
A mai magyar kormány ahelyett, hogy a fölszabadulásra emlékeznék, a náci németek mellett harcoló magyar katonákat dicsőíti, anyagilag támogatja az újfasiszta szerveződéseket, teret ad a paramilitáris újnáci alakulatok erősödésének, tűri a Horthy-szobrokat, Budapest szívében náci emlékművet akar építeni. Jól tükrözi a kormány mentalitását, hogy az alaptörvényébe nem került bele a II. világháború utáni fölszabadulás napja sem, azt összemossa a 1944-es náci német megszállással és az 1948-at követő évtizedekkel.
Tanúi vagyunk annak, hogy a magyar kormány a sajtót teljesen maga alá gyűrte, saját alantas céljaira kisajátította. Nem a közszolgálati médiumok kapják a büntetést, mert nem adnak kellő teret az ellenzéki gondolatoknak, hanem az ATV, egy magán tévécsatorna kap büntetést, amely a kormány kampányeseményei mellett az ellenzéki rendezvényről is tudósít. Ez igazán felháborító!
Kedves Barátaim!
Ketten is jelezték nekem, nem mernek eljönni ma esti megemlékezésünkre. Egyikük pedagógus, a másikuk önkormányzati dolgozó. Bevallom, joggal félnek ezek az emberek. Ha a fideszes főnökeik meglátják őket ezen a nácizmust elítélő rendezvényen, elbocsáthatják őket. Micsoda világba kerültünk?
Április 6-án az országgyűlési választásokon nem csak az dől el, hogy a mára gúzsba kötött, elszegényített magyar nép akarja-e így folytatni az elmúlt 4 évet, hanem az is eldől: akarja-e a magyar nép, hogy Magyarországon hét évtized után újra a fasizmus vesse meg a lábát. Akarja-e, hogy ha így haladunk, máról-holnapra újra új-nyilasok irányítsák a közigazgatást, ahol az emberek mindössze idegenrendészeti eljárást jelentenek.
Meggyőződésem, hogy a gyenge, bukdácsoló demokrácia is sokkal ígéretesebb, mint egy kiterebélyesedő újfasiszta világ.
E helyről, a Gellért-hegy csúcsáról üzenem: április 6-án minél többen menjenek el szavazni, s szavazzanak antifasisztákra!
Erre kötelez bennünket apáink múltja és gyermekeink jövője!
2014. április 4.
