Radnóti, Hanti, Heisler

nyomtatás

 Három név, látszólag semmi közük egymáshoz. Radnóti Miklós a nemzet mártír költője,  Hanti Vilmos a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) elnöke, Heisler András pedig a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke. Egy normális világban ennek a három névnek csak az lehet az összekötője, hogy mindannyian szeretik az irodalmat, a békét, az emberek egymás iránti tiszteletét.

Lényegi különbség egyikük között sem lehetne. De vannak olyan történelmi korszakok, amikor nem az azonosságot, hanem a különbségeket rögzítik mindenféle törvényekben. Például zsidó törvényekben, például osztálytörvényekben. Ki tartozik a burzsoáziába, az értelmiségbe, a parasztok közé. És amikor már a paraszt szó sem azt jelenti, hogy földműves, hanem valamilyen gyalázkodást fejez ki, akkor onnantól kezdve már minden lehet. A nemzet nagy költőjéből, Radnótiból zsidó munkaszolgálatos lehet. Hanti Vilmosból antifasiszta harcost alakít a történelem a 2010-es években és Heisler Anrdásból pedig az igazság mellett kiálló, nem csak a zsidóságot, hanem minden kisebbséget tisztelő, polgárjogokért küzdő vallási vezetőt.

Kívül-belül nagy formátumú

De most elsősorban Hanti Vilmosról akarok írni. Néha úgy tűnik, mintha ő lenne az egyszemélyes antifasiszta páncélos hadsereg. Évek kellettek ahhoz, hogy ha tetszik, ha nem, a  hatalom észrevette őt. Nem csak azért, mert jelentős méreteivel kiemelkedik a sokaságból, hanem azért, mert oly korban él, ahol ahhoz is már bátorság kell, ha valaki a nácik ébredező hangja ellen felemeli a saját szavát. Évekkel ezelőtt, amikor erről a témáról bátorkodtam írni, amikor közzétettem, hogy egyetlen náci csoport is olyan, mint az influenza vírus, gyorsan és alattomosan terjed, akkor szerte e honban elsősorban a baloldali politikusok lehurrogtak, miért festem az ördögöt a falra, miért értékelem túl e néhány jelentéktelen figurának a szerepét, akik kiordítják magukat az akkor még kisebb méretű, de ugyanolyan üres futballstadionokban, amikor mindez jelentéktelen, és nincs táptalaja. Hanti Vilmos volt az, aki nem állt be ezek közé a hurrogók közé, mert elsők között látta kristálytisztán, hogy bármilyen szörnyű, idestova hetven évvel a nácik tönkreverése után újra az ébredező nácizmus ellen kell hallhatóan, harsányan és egységesen felemelni a szavunkat.

Más baja az én bajom is

Én nem szeretem, ha nők egyenjogúságáért csupán nők harcolnak. Nem kedvelem azt se, ha a másság védelméért csak a mások emelik fel a szavukat. Éppúgy nem szeretem, ha mondjuk a vallási alapon történő megkülönböztetés akár zsidóellenesség ellen csak a kisebbségek, vagy éppen csak a zsidó vallásúak emelik fel a szavukat. Hanti Vilmos se szereti, s bár lényegtelen, de azért írjuk le, Hanti Vilmos annyira nem zsidó, hogy keresztény. És mert tudjuk, Ferenc pápa az utóbbi időben egyre többet hangsúlyozza, és Erdő Péter bíboros visszhangozza Magyarországon is, hogy egy igaz keresztény nem lehet antiszemita. És most hagyjuk a Bibliát, ne vájkáljunk abban, hogyan született a kereszténység, próbáljuk elfelejteni a suta, buta, de bizony hatékony ellenséges propagandát, mely a zsidókat Krisztus-gyilkossággal vádolja. Mert hihetetlen, mekkora erővel dolgozott ez az egyszerű, hamis, hazug állítás évezredek óta, mert alapot adott a tanulatlanoknak, a butáknak, a könnyen befolyásolhatóknak ártatlan emberek gyűlöletére. És mert ha igaz is lett volna, vagy igaz is lenne ez a bugyuta állítás, akkor is elég humoros, hogy a kis Weisz Robit a Dohány utcából kétezer év múlva is azért kövezik meg, mert a történeti emlékek szerint egy Pontius Pilatus nevű római helytartó keresztre feszíttette a názáretit.

Nem félünk a farkastól

Hanti Vilmos szerényen, csendben, de kérlelhetetlen erővel vívja az antiszemitizmus, az éledő fasiszta ideológia elleni harcát. Úgy kellett volna kezdenem a dolgozatot, hogy kiemelkedő bátorsággal teszi a dolgát, hiszen ő nem kap se védelmet, se anyagi támogatást sehonnan. Mégis nincs olyan rendezvény, ahol, ha meg lehet szólalni az ártó ideológiák ellen, ő ne legyen ott és ne képviselje az általa vezetett szövetséget, a MEASZ-t. Sokan nem a helyén értékelik ezt a szervezetet, mert szegény, mert nincs megfelelő apparátusa, mert idős emberek utolsó erejüket adják, és nem tudnak látványos megmozdulásokat szervezni, mert rendkívül nagy igazságot képviselnek, amit nehéz elfogadni. Azért nehéz, mert ha melléjük állnának, bátran és harsányan, vagy akár csendben, de bátran, akkor bizony a sok duma helyett vagy után tenni is kellene valamit. Még egy éve sincs annak, amikor a nyílt utcán fényes nappal egy antifasiszta tüntetés után nácinak és embernek látszó személyek összeverték a MEASZ és a Nemzetközi Antifasiszta Szövetség elnökét, Hanti Vilmost. Itt szeretném jelezni, hogy még mindig nem született feljelentése nyomán olyan ítélet, amit megismerhetett volna a közvélemény. Végül is mi történt? Egy antifasiszta tüntetőt egy kicsit elvertek. És ha valaki azt hiszi, hogy ezzel megfélemlítették ezt az embert, piszok nagyot téved. Hanti Vilmos feldagadt arccal, lila szemgödörrel már másnap megjelent a nyilvánosság előtt, és nemhogy levette, még láthatóbbá tette gomblyukában az a jelvényt, ami egy vörös vonallal keresztülhúzott horogkeresztet ábrázol.

A jeles ember

Mielőtt félreértené valaki, nem vagyok fizetett ügynöke Hanti Vilmos MEASZ elnöknek, de azt is leírom, mert ma már valószínűleg nekem is össze kell szednem ehhez a bátorságom, hogy maximálisan egyetértek, és szerény eszközeimmel támogatok minden olyan harcot, ami akadályozza a nyilas-szellem, a nácik bármilyen pártba tömörülésének előre törését. Ezért is vállaltam feladatot a fasizmus ellen küzdő szervezetben. Hanti Vilmos épp olyan egyszerű ember, százszor megtépázott, százszor kikezdett, százszor fölre küldött és százszor talpra állt, mint mi, csak elszánt és megingathatatlan abban, hogy minden ember egyenlőnek születik. Pontosan ezért alapították meg a MEASZ vezetői a Radnóti-díjat. E díj teljes neve Radnóti Miklós antirasszista díj. Már több mint kétszáz ember nyerte el, csak azért nem sorolom fel, nehogy valaki kimaradjon, de azt mindenképpen hozzáteszem, hogy a társadalom minden rétegéből a legbátrabbakat, a legmegingathatatlanabbakat, és az élet valamilyen területén az emberségért véghezvitt bátor tettekért tüntette ki ezzel a díjjal. Idén először ötven ember a korábbi díjazottak között, mint „JELES” ember megkapta a Randóti-jelet, a Radnóti jelvényt.

Radnóti örök

Ha olvassa ezt az írást Hanti Vilmos és a MEASZ több vezetője, akkor üzenem, hogy lassanként ki kell egészíteni a díj elnevezését Radnóti  Miklós antirasszista bátorság díjjá, és talán meg kellene alapítani egy új célokat szolgáló Radnóti-díjat, Radnóti Irodalmi vagy Radnóti Művészeti Díj elnevezéssel, hogy a költő, aki akár még halála előtt néhány perccel is a kis noteszába képes volt örökbecsű sorokat írni, úgy aludhassa örök álmát, hogy bár pribékek golyói oltották ki életét, az utókor nem csak kitartását, a vészkorszakban bizonyított erkölcsi erejét, de művészetét is díjjal jutalmazza. Így az utókor a nevéről, költészetéről nem csak szenvedéssel teli utolsó életszakaszát idézi fel a Radnóti Miklós antirasszista díjjal, hanem költői nagyságát is.

Regös István
Fotó: Varga Gábor

2014. április 2.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. március 29. Péntek