„másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről / az már egy messzefénylő, szabad jövő felé tör |  |
Az emlékezés nem szokta különösebben lázba hozni a közönséget, legfeljebb elismerik, „másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről / az már egy messzefénylő, szabad jövő felé tör"hogy szükséges, és alávetik magukat az ezzel járó formaságoknak. Akinek az emlékezéshez elég elmerengeni és visszagondolni a saját régi életére, amelyet éppen a felidézett esemény vagy eseménysor választott el drasztikusan az újtól, az azóta eltelt életétől… nos, az „másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről / az már egy messzefénylő, szabad jövő felé tör” – Radnóti szavaival.
Budapesten szerdán több ezer ember gyűlt össze, hogy csendesen lázadjon a múlt átírása ellen, a saját múltjuk átírása ellen, amely nemlétezővé, mesebelivé tenné a szüleiket, nagyszüleiket, testvéreiket, unokatestvéreiket, legjobb barátjukat vagy barátnőjüket, akiket nem hozhattak magukkal abból a régi életből, a 70 évvel ezelőtti események miatt. A náci megszállás azonban nem az első, és nem az utolsó momentum volt a régi és az új élet elválasztásában. Az első zsidótörvények óta eltelt huszonöt év tette lehetővé, hogy 1944-ben ne legyen hova menekülnie több százezer zsidó magyarnak a Wass Albert, Tormay Cecil, Nyírő József antiszemita művein nevelkedett magyar lakosság között, mutatott rá Karsai László történész.
Politikamentes megemlékezés egy olyan korszakról, amelynek tragédiáját az akkori politika okozta, nehezen elvárható, a párhuzamokat pedig nem kellett erőltetni: a fent említett írók műveit ismét beemelték az oktatási programba, és akkor elhangzott szavak, mondatok hangzanak el ma is a parlamentben, a véletlen egybeesések pedig a történelemben ritkán véletlenek. Ezért kellett letagadni a Horthy- szobor állítását, a nyilas retorika felbukkanását, a zsidók lajstromba vételének felvetését egy számára kedves idős zsidó néni előtt, mondta el Konrád Péter rabbi, mert ezeket jól ismeri, és nem tudna békében távozni a földi életből, ha arra gondolna, hogy ezt hagyja maga után is.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
2014. március 22.
