A MEASZ elnökének beszéde a 14. Radnóti Miklós Antirasszista Díjak  átadásán

nyomtatás


 Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták (MEASZ) elnökének beszéde, a 14.  Radnóti Miklós Antirasszista Díj átadásán:

Kedves Vendégeink!

A minap megkérdezte tőlem egy újságíró, miért vált napjainkra oly időszerűvé, sikeressé a Radnóti-díjak átadása, amelyet még az első Orbán kormány idején alapított a MEASZ. Azt válaszoltam neki kellő iróniával: látod ezt az egyet köszönhetjük Orbán Viktornak! Ott, ahol tekintélyuralmi rendszer alakul ki, ahol a radikális nacionalizmus kormányzati szinten is jelentkezik, ott gyalázatosan egyre erősebbek az embertársainkkal szembeni kirekesztések különféle formái.

Ha a mai újhorthysta politika kisajátított nemzeti pantheonjából tudatosan vagy véletlenül kívül maradtál, akkor megvetés és gyűlölet illet téged. Vagyis HA nem a kormány zsidója vagy, HA nem a kormány cigánya vagy, HA nem a kormány melege vagy- reménytelen a helyzeted. HA nem az ŐK kereszténye vagy, HA nem az ők kommunistája vagy, netán más a véleményed, akkor az egész kormány által uralt média uszít ellened. De akkor is ez a sorsod, HA te, mint „magukfajta” nincs olyan példás családi életed, amelyet elvárnak tőled. HA szegény vagy, HA rokkanttá váltál, vagyis: HA nem vagy „tiszta fajú magyar árja”.

Kedves Barátaim!

A rasszizmus a nácizmus előszobája. Sajnálatosan erről történelmünkben már kegyetlen tapasztalatokat szereztünk. Tavaly júniusban, amikor a washingtoni kongresszus házában szervezett konferencián elmondtam a beszédemet „Magyarország a nácizmus kapujában” címmel, igen súlyos állapotokra hívtam föl a figyelmet. Azóta csak tovább romlott a helyzet… A MEASZ újév napján tiltakozni kényszerült a kormány tervezett megszállási emlékműve ellen. Akkor még nem is tudtuk, milyen lesz az az emlékmű, de az számunkra bizonyos volt: ettől a kormánytól túl sok jóra nem számíthatunk. Hamarosan kiderült, igazunk lett. A tervezett emlékmű nem tesz különbséget gyilkosok és áldozatok között. De történelemhamisító módon nem tesz különbséget a gyilkosok és a hősök között sem. Nem szól azokról, akik antifasiszta ellenállóként életüket áldozva, de legalábbis kockáztatva fölléptek a fasiszta barbarizmus ellen. Ez az emlékmű náci emlékmű! A náci valóságot dicsőítve jeleníti meg! Azt a pillanatot, amikor a náci birodalmi sas éppen eltipor nála békésebb közeget. Hitler is napjainkban ilyet állíttatna, hisz ez a nácizmus egyik fő lényege: meg kell semmisíteni embereket, kultúrákat a náci birodalom érdekében. Csak amíg mi humanisták megbotránkozunk ezen, a nácik velejükből fakadóan természetesnek tartják mindezt. Ilyen emlékművet a MEASZ április 6-a után sem akar látni. Kérlek benneteket, tegyünk érte, hogy ilyen emlékmű soha ne is épülhessen meg!

Kedves Barátaim!

Társadalmunk szélsőjobbra tolódásának idején hisszük, önvédekező aktivitásunk egyre jobban kibontakozik. Megköszönöm a díjátadásunk sikeréhez jelentősen hozzájáruló művészeinknek, közreműködőinknek évről-évre tanúsított bátor kiállásukat.

Köszönöm a Klubrádiónak és a Népszavának, hogy idén is támogattak bennünket. Már egy hónappal korábban pillanatok alatt teltházunk lett főleg e két média segítségével. Ebből is látszik, mekkora a hatása a sajtónak! Nagy is a felelőssége abban, hogy lehetőségét ne gyűlölködésre, hanem a humánum szolgálatára fordítsa.

Kedves Barátaim!

Ma már több mint 200 az eddig Radnóti-díjasok száma, s idén is nagyon sok kiváló jelölt közül választhattuk ki a 16 díjazottat. Ezek a személyiségek, közösségek tisztességükkel, sokszor egzisztenciájukat kockáztató kiállásukkal bizonyították, lehet és kell is tennünk azért, hogy egymással szeretetben, boldogságban élhessünk. Példájuk ma különösen szükséges! De az is fontos, hogy díjazottjaink számára küzdelmükhöz jelzést is adjunk: nincsenek egyedül, mi is mindnyájan velük vagyunk. Mi mint díjátadók számtalanszor elmondjuk, nem nekünk jár köszönet a díjért, nekünk megtiszteltetés, ha átadhatjuk azt. De mi sem vagyunk fából. Higgyék el, jól esett, amikor két hete Heller Ágnesnek adtuk át a díját, másnap egy levele fogadott: „Köszönöm a tegnapi szép napot, Ágnes”. Boldog voltam én is, hogy kedves pillanatokat szerezhettünk e törékeny óriásnak.

Idei díjazottjaink között is zsidó és keresztény egyházak képviselői is jelen vannak. Ez öröm számunkra. Meggyőződésem, egy valóban vallásos ember csakis antirasszista, antifasiszta lehet. Hisszük, a mai világunkban az egyházak különösen sokat tehetnek az emberek békességért.

Kedves Barátaim!

A holokauszt 70. évfordulóján emlékezünk mindazokra, akiket a bűnös fasizmus elpusztított. A legnagyobb népirtást Magyarországon is azok a magyarok szenvedték el, akik zsidók voltak. De megemlékezésünk akkor teljes, akkor hiteles, ha szólunk a cigányokról, a fogyatékosokról, az újságírókról, az egyháziakról, a szakszervezetiekről, azokról a politikai antifasiszta ellenállókról is, akik azért viseltek piros háromszöget a koncentrációs táborokban, mert tudatosan vállalták a szembeszegülést a bűnös fasiszta politikával. Mindez bizonyíték arra: ha a nácizmus kiteljesedik, csak idő kérdése, s mindenki sorra kerülhet.

Napjainkban Magyarország a nácizmus kapujában áll. Rajtunk, baloldaliakon- jobboldaliakon múlik, hívőkön és nem hívőkön, mindazokon a humanistákon, hogy azon a kapun belépünk-e vagy sem.

Kedves Barátaim!

Személyes ügyeimmel nem szoktam ilyen helyen előhozakodni, de most e rendkívüli időben engedjétek meg, hogy befejezésül azt tegyem. Mint sokan tudjátok, másfél éve megtámadtak és megütöttek, mert a MEASZ vezetőjeként antifasiszta tüntetést szerveztem a Tarlós által kinevezett Új Színház-i "csurkista" vezetők ellen. Akkor azon az éjjelen a következő nyilatkozatot tettem közzé, amelyet ma is vállalok:

„Csütörtökön, éjfél után néhány perccel értem haza a kórházból. Szerencsére koponyatörésem nincs, "csak" agyrázkódás, illetve az ütésből eredő ízületi fájdalmak, fejfájás. Nagyon jól esett, hogy az antifasiszták nagy családjából sokan kerestek, aggódtak értem, amit nagyon köszönök mindenkinek. Azok a fekete ruhások, akik körülvettek, mintegy 15-en 20-25 évesek lehettek. Három gyerekemnél fiatalabbak.

Én már megettem a kenyerem javát, gyerekeimet fölneveltem, élek, amíg élek. Az eset után nagy erővel tört rám az a kétségbeesés, mi lesz az utánunk jövő generációkkal? Mennyire tudnak majd egymással békességben élni? Vádolom Orbán Viktort, hogy Magyarországra, szeretett hazánkra szabadítja cinkos együttműködéssel a fasizmust, amely már nem csíra, hanem lassan szárba szökkenő pusztító gyomnövény.

Nekünk antifasisztáknak továbbra is összefogva tennünk kell azért, hogy a történelem során már egyszer világégéshez vezető fasiszta mentalitást száműzzük mindennapjainkból. - kell ezt végeznünk.

Egyre inkább úgy tűnik, a Magyar Parlament kétharmados többségű kormányára ebben nem számíthatunk.”

( Budapest, RAM Colosseum, 2014. március 21. )

2014. március 22.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. március 29. Péntek