"Kétszer is meggyilkolták a soá mintegy 6 miliió áldozatát. Első alkalommal, amikor hetven évvel ezelőtt fizikai értelemben népirtás keretében gyilkolták meg őket, s most újra meggyilkolják őket azzal, hogy sorsuk emlékét eltorzítják és kitörlik". Egyebek mellett ezt mondta Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete a Világ Igaza kitüntetés átadási ünnepségén 2014. február 20-án Budapesten a Dohány utcai zsinagógánál. Az alábbiakban Ilan Mor beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Azért gyűltünk ismét össze, hogy
kitüntetésben részesítsük, és megemlékezzünk azokról az emberekről az
élet minden területén, akik a holokauszt, a soá idején a saját életüket
kockáztatva is készek voltak arra, hogy megmentsék zsidó embertársaik
életét a náciktól és kollaboránsaiktól. Ma ezek az emberek "Világ Igaza"
kitüntetésben részesülnek, amely az Izrael Állam által adott
legrangosabb kitüntetés és amelyet bátorságuk elismeréseképpen kapnak.
Kitüntetést és elismerő oklevelet kapnak, valamint megemlékezünk róluk a
Megemlékezés Hegyén Jeruzsálemben. A kitüntetésen ez áll: "Aki megment
egy életet, egész világot ment meg". Az áldozatok egyedülálló és
példátlan elismerése ez, amelyet Izrael Állam és a Jad Vasem Intézet
nyújt át és tiszteleg azon emberek előtt, akik az igazság pillanatában
szembeszálltak a náci ideológiával, az élet szentségét védelmezték, és
embertársaik mellé álltak az üldözés, és e rettenetes szörnyűség idején.
Hölgyeim és Uraim!
Idén emlékezünk
meg a magyarországi holokauszt 70. évfordulójáról. A soá az emberi
civilizáció alapjait rengette meg. A holokauszt mindent megváltoztatott,
már semmi nem lehet olyan, mint régen. Az emberiség átlépett egy nagyon
veszélyes határt, és a legrosszabb arcát mutatta.
Hölgyeim és Uraim!
Emlékezzünk meg
minden magyar zsidóról, tartós baráti kapcsolataikról, és békés
együttélésükről a nem-zsidó magyar honfitársaikkal. Emlékezzünk meg
továbbá arról, hogy hetven évvel ezelőtt ezt az együttélést a nácik és
magyarországi kollaboránsaik meggyalázták. Magyar zsidókat, férfiakat,
nőket és gyermekeket, valamint időseket deportáltak, és irtottak ki
szisztematikusan a nácik és magyar kollaboránsaik pusztán azért, mert
zsidók voltak. Miközben mindez történt, a magyar állampolgárok többsége
közönyös maradt zsidó honfitársaik sorsa iránt. Tulajdonképpen cserben-hagyták, elárulták zsidó honfitársaikat. Elfordították a fejüket,
semmit sem tettek, amikor a magyar zsidó szomszédjaikat és barátaikat
elhurcolták, marhaszállító vagonokba tuszkolták és a halálba küldték.
Voltak olyan magyar állampolgárok is, akik tevékenyen is részt vettek,
segítették a nácikat és magyar kollaboránsaikat azon törekvésükben, hogy
begyűjtsék és deportálják szülőhazájukból a magyar zsidókat, és a
kegyetlen halálba küldjék őket.
Edmund Burke szerint: "A gonosz
diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." Hölgyeim és
Uraim! Igen. A soá a magára hagyás és elárulás világa volt, az
elkövetők, a kollaboránsok és a közönyös szemlélők világa. Ebben a sötét
világban nagy erőkkel dolgoztak azon, és rengeteget fektettek abba,
hogy a zsidókat Európa-szerte, így Magyarországon is, szisztematikusan
meggyilkolják. Azonban voltak mások is. A soá példákkal szolgál olyan
rendkívüli nem-zsidó magyar férfiakról és nőkről, akik az embertelenség
legsötétebb időszakában is emberek tudtak maradni, és segítettek
megmenteni a zsidó honfitársaikat. Ma tisztelettel adózunk azon magyarok
előtt, akik nem maradtak közönyös szemlélődök, akik nem fordították el a
fejüket, hanem készek voltak a saját életüket, szabadságukat, és
biztonságukat is kockára tenni annak érdekében, hogy magyar zsidókat
mentsenek meg.
Hölgyeim és Uraim!
Miközben a "Világ
Igazaira" emlékezünk és tisztelgünk előttük, arról is meg KELL
emlékeznünk, hogy MIÉRT dolgoztak oly fáradhatatlanul azok a férfiak és
asszonyok, hogy megmentsék a magyar zsidókat hetven évvel ezelőtt.
Emlékeznünk KELL arra, hogy hetven évvel ezelőtt a soá NEM a
haláltáborokkal kezdődött. Emlékeznünk KELL arra, hogy minden azzal
kezdődött, amikor egy zsidó üzlet kirakatát tégla törte be és
meggyaláztak egy zsinagógát. Az utcán a zsidó honfitársak ellen özönlő
gyűlölet szavaival, a parlament által elfogadott, a nemzeti- és helyi
közigazgatási rend által szó szerint végrehajtott zsidóellenes törvények
egész sorával kezdődött. Mindez a tudatlanságon, vallási fanatizmuson,
és összeesküvés-elméleteken nyugvó antiszemita nézetek miatt történhetett
meg. Emlékeznünk KELL arra, hogy a soá nem csak úgy megtörtént;
alaposan kitervelték, és szisztematikusan végrehajtották.
Hölgyeim és Uraim!
Kétszer is
meggyilkolták a soá mintegy 6 millió áldozatát. Első alkalommal, amikor
hetven évvel ezelőtt fizikai értelemben népirtás keretében gyilkolták
meg őket, s most újra meggyilkolják őket azzal, hogy sorsuk emlékét
eltorzítják és kitörlik. Mondjuk ki hangosan és tisztán érthetően: A
holokauszt különböző formákban megjelenő tagadása az antiszemitizmus egy
kifejezési formája. A zsidók elleni népirtás tagadására tett bármilyen
kísérlet a náci ideológia és az antiszemitizmus zsidó nép kiirtásában
való bűnössége, vagy felelőssége alól történő felmentésére tett
törekvésnek minősül. Ha bárki megkísérli bármilyen okból átírni, vagy
átértelmezni a soá történelmi tényeit, akár ebben az országban, vagy
bárhol máshol politikai és/vagy ideológiai célzattal, akkor részesévé
válik ő maga is annak a szánalomra méltó kísérletnek, hogy tagadni
próbálja a soát. Számomra, számunkra nagyon is egyértelmű: a
holokauszt-tagadás célja gyakran az antiszemitizmus erkölcsi igazolása
és e politikai ideológiák, rejtett motivációk érvényesülésének az
elősegítése.
Hölgyeim és Uraim!
Hetven évvel a
magyarországi holokauszt után, ahogy egyre távolodunk időben annak
borzalmától, hamarosan olyan időket fogunk megélni, amikor azoknak a
rettenetes napoknak az élő emlékezete pusztán történelemmé válik. Ezért
állandó kötelességünk magunkkal és az utókorral szemben, hogy
emlékezetünkben aktívan megőrizzük, és megemlékezzünk a holokausztról és
annak áldozatairól, közöttük a 600.000 magyar zsidóról is. Legyen ez
tanulság és intő példa. Kötelességünk, hogy beszámoljunk a magyar
állampolgároknak és mindenekelőtt a fiatal magyar generációnak arról,
hogy amikor a zsidókat, akár Magyarországon, akár máshol újra és újra
fizikai bántalmazásnak teszik ki, vagy szitkozódás szenvedő alanyaivá
válnak, akkor lényegében a saját polgári társadalmunk alapelve, és
szerkezete van veszélyben. A szólásszabadság nem szolgálhat a
gyűlöletbeszéd, vagy a zsidók, romák, melegek és egyéb csoportok elleni
kinyilatkoztatások mentségéül az interneten.
Hölgyeim és Uraim!
Hetven évvel
ezelőtt Európában egy nagyhatalom ideológiájaként elfogadta, valamint
vallotta az antiszemitizmust és a rasszizmust, ami az emberiség
történelmének legszörnyűbb tragédiájához vezetett. Nem volt ez elég?
Amikor ma azt mondjuk, hogy "soha többé", azt a reményünket fejezzük ki,
hogy gyermekeink, és gyermekeink gyermekei is megértik majd, hogy az
antiszemitizmus elleni küzdelem nem csupán zsidó kérdés, hanem magyar és
európai is, és egy olyan globális kihívás, amely minden egyes nemzetre
hatással van. Reméljük, hogy megtanulják tisztelni az erkölcsi
alapértékeket, az emberi szabadság- jogokat, és elutasítják majd a
rasszizmus, a vallási fanatizmus, és az antiszemitizmus mindennemű
megnyilvánulását az interneten és a médiában. Bízunk továbbá abban is,
hogy a holnap gyermekei teljesen megértik, és elfogadják majd, hogy azon
törekvés, miszerint bárki is megkérdőjelezheti Izrael Állam - a világ
egyetlen zsidó országa - létezésének törvényességét, ahol a holokauszt
túlélőinek többsége még ma is él, szintén az antiszemitizmus nagyon
negatív, álruhába bújtatott megnyilvánulása.
Ennek érdekében,
Hölgyeim és Uraim, újra meg kell erősítenünk a
kötelezettségvállalásunkat, hogy formális és nem formális oktatás
keretein belül egyaránt arra tanítsuk, neveljük a fiatalokat,
Magyarország széleskörű nyilvánosságát, hogy lépjenek fel a
diszkrimináció mindennemű fenyegető veszélye ellen.
Újra meg kell erősítenünk azt a szilárd
elkötelezettségünket, hogy figyeljünk és reagáljunk a szélsőséges
politikai és társadalmi csoportok által tanúsított holokauszttagadás
feléledésére Magyarországon. Ennek megfelelően, meg kell erősítenünk az
elkötelezettségünket, hogy küzdjünk a magyarországi holokauszt banálissá
tétele, vagy relativizálása ellen, miközben arra ösztönözzük mind a
bal-, mind pedig a jobboldali politikai közvélemény formálóit, hogy
együtt lépjenek fel az ilyen jelenségekkel szemben.
E tekintetben, jómagam is üdvözlöm a
magyar kormány határozatát, amely szerint ezt az évet, 2014-et, a
holokauszt emlékévének nyilvánította. Legyen ez az év az, amikor
megemlékezünk ebben az országban a holokauszt hetven éves
évfordulójáról, és erre egy eseménysorozattal készülünk. Engedjék meg,
hogy kifejezzem abbéli reményemet és vágyamat, hogy ezek a programok és
események megfelelő, méltó módon szolgálják majd országszerte azt a
célt, hogy megkettőzzük a törekvéseinket, hogy a soára, és a magyar
zsidók tragédiájára, mint ezen ország történelmének egyik legsötétebb
fejezetére emlékezzünk.
2013. október 1-jei beszédében
Navracsics Tibor, közigazgatási és igazságügyi miniszter a következőket
mondta: "(...) Tudjuk, hogy felelősek vagyunk a holokausztért. És tudjuk
azt is, hogy magyar állami intézmények voltak felelősek a
holokausztért. (...) De mi voltunk. Tudjuk. Még ha személyében én, és
hála a jó égnek, a családom nem is érintett, de magyarok voltak, akik
elkövették, és magyarok voltak, akik elszenvedték. Magyarok voltak, akik
lőttek, és magyarok voltak, akik meghaltak. És ez egy óriási
felelősség, amivel szembe kell néznünk itt, Magyarországon, itt,
Közép-Európában." Remélem, és kívánom, hogy különösen ebben az évben,
2014-ben és az elkövetkezendő években is, visszhangozzanak országszerte
Navracsics miniszter úr szavai. Őszintén remélem, és kívánom, hogy
mindenki megérti és a lehető legtöbb magyar ember magáénak érzi e
szavakat az élet minden területén: a nagyvárosokban és vidéken, a
családokban és az iskolákban, az egyetemeken és a futballstadionokban
egyaránt. Bízom benne, és kívánom, hogy a magyar társadalomban mindenki
megérti és elfogadja, hogy erkölcsi kötelessége, a múltért való
felelősségvállalás, hogy emlékezzen a soára, hogy megértse negatív
következményeit és csatlakozzon másokhoz az antiszemitizmus és
rasszizmus elutasításáért folytatott küzdelemben.
Hölgyeim és Uraim!
A mai napot
azoknak a bátor magyaroknak ajánljuk, akik a "Világ Igaza" kitüntetésben
részesülnek. Büszke vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy
Magyarország belügyminiszterével együtt adhatom át a jeruzsálemi Jad
Vasem Intézet kitüntetését és oklevelét e 10 jólelkű embernek. Mi, a
túlélők, akik Izraelben élünk, nem felejtjük el megmentőinket. A mai
ceremónia alkalmából ünnepeljük az emberiesség szellemének
győzedelmeskedését a gonosz felett, és ismételten hangsúlyozzuk, hogy az
emberiség képes volt, és ma is képes megvédeni és ápolni az emberi
értékeket, még a legnehezebb időkben is. Emlékeztessen a mai ceremónia
mindnyájunkat arra, hogy nem ért még véget azon küldetésünk, hogy
emlékezzünk a soára, annak áldozataira, és a levont tanulságokra. Sok
kihívással kell még szembenéznünk a küzdelmeink során, hogy a
világunkat, ahol élünk, jobbá tegyük. Akik nem emlékeznek méltón a
múltjukra, és nem tanulnak belőle, arra vannak ítélve, hogy újra átéljék
azt...
Engedjék meg, hogy újra megismételjem:
mindnyájunknak szent kötelessége, hogy emlékezzünk a soára és annak
áldozataira, köztük a 600.000 magyar zsidóra. Soha ne feledjük a leckét
és a figyelmeztetést!
Köszönöm, és SHALOM.
Túlélők emlékeznek ma a megszállásra
Magyarország 70
évvel ezelőtti náci megszállására emlékezik ma délután 16 órakor a
Mazsihisz. A Dohány utcai zsinagóga előtti rendezvényen két
holokauszt-túlélő mond beszédet: Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető
igazgatója, és Kardos Péter főrabbi. Felszólal Heisler András, a
Mazsihisz elnöke és Karsai László történész is. A Mazsihisz a maga által
szervezett holokauszt megemlékezés-sorozattal is jelzi: távol marad a
holkauzst emlékév hivatalos, állami eseményeitől, így tiltakozva a
kormány emlékezetpolitikája és a Szabadság térre tervezett német
megszállási emlékmű ellen. A mai eseményre meghívták Orbán Viktor
kormányfőt is, de nem tudni, elmegy-e.
Szintén ma, 18
órától a demokratikus ellenzék pártjai a Szabadság téren demonstrálnak a
kormányzati történelemhamisítás ellen. A rendezvényen a kormányváltó
erők politikusai szólalnak fel.
Száznál többen írták alá a kormány emlékezetpolitikája elleni tiltakozó petíciót.
"Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nemzeti emlékezet kanonizálását a
kormány jókra és rosszakra való leegyszerűsítéssel kívánja
megvalósítani" - állapítják meg az aláírók, köztük Alföldi Róbert
színész-rendező, Ferge Zsuzsa szociológus, Gábor György vallásfilozófus,
Heller Ágnes filozófus, Herczog Mária szociológus, Iványi Gábor
lelkipásztor, Ormos Mária történész, Parti Nagy Lajos író, Rainer M.
János történész, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Závada Pál író.
Március végén
Budapesten tartja konferenciáját az Európai Rabbik Központja; az
eseményre érkező mintegy 200 rabbi jövő hétfőn közös imát mond a
Dunaparti cipők emlékművénél.
Forrás: NÉPSZAVA
2014. március 19.