Egy "párbeszéd" margójára |  |
Hetek óta nem hagy nyugodni a lelkiismeretem. Mostanában, amikor a közbeszéd a holokauszt 70. évfordulójának megemlékezéséről szól, különösen fájdalmasan jutnak eszembe felmenőim, valamint százezrek, milliók tragikus sorsa. Vagyis a nyilasok által megölt apai nagyanyám, a gyaníthatóan a 2. magyar hadsereg által a Don-kanyarban szándékosan halálra fagyasztott, munkatáborba vezényelt nagybátyám, egy bátor keresztény nő, aki bujtatta a nyilasok elől apámat, egy tisztességes vidéki elöljáró felesége, aki keresztlevelet szerzett anyai nagyszüleimnek. Szüleim rokonai, gyerekkori barátai, és persze a hatszázezer magyar, összességében a hatmillió holocaust áldozat. Eszembe jutnak továbbá a mindezeket soha ki nem heverő, ma már nem élő szüleim, különösen édesapám, aki évtizedekig kutatott eltűnt anyja, bátya, unokatestvérei, barátai után.
Hősiesség vagy párbeszéd
A közelmúltban az "Igen Tisztelt
Miniszterelnök Úrnak" írt levél kapcsán meglehetősen éles vita
kerekedett arról, hogy a Mazsihisz elég bátran, a közgyűlési döntéséhez
következetesen válaszolt-e a kormányfő hajthatatlanságára. Voltak olyan
vélemények, hogy a Mazsihisz semmit, vagy igen keveset értett meg a XX.
századi, illetve a mai magyar jobboldal bűnös politizálásaiból, hogy ma
is naivan, megalkuvón szemlélik a demokráciát és a jogállamot fenyegető
eseményeket. Heisler András, a Mazsihisznek a kormánnyal folytatott
vitáival kapcsolatban kijelentette, hogy nem hősökké akarnak válni,
hanem hatékony érdekérvényesítő szervezetté. Nos, a hősiesség, illetve
az opportunizmus között lenne még bőven mozgástere a szervezetnek, amit
bátorságnak, tisztességnek, pragmatizmusnak hívnak.
Igaz, minden párbeszéddel egyet lehet
érteni, de csak abban az esetben, amikor a felek egyenrangúak. Ha
valamelyik fél nem időhúzás céljából kezdeményezi, illetve folytatja, és
az a kölcsönös érdekeken, engedményeken alapul. Orbán Viktor
válaszlevelében ezúttal is ezt a taktikát követi, amikor azt írja: "a
mindannyiunk számára megújulást hozó húsvéti ünnepek után" térjenek
vissza a vitára, addig "a munkacsoportok, folytassák a munkát". Szó
sincs a Sorsok Háza sorsáról, Szakály Sándor leváltásáról, az emlékmű
ötletének elvetéséről - csupán az átadási határidő kitolásáról. És még
egy adalék: Mindig elcsodálkozom..., honnan veszik a bátorságot, hogy
megmondják, sőt elvárják, mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk ..." -
jelentette ki az évértékelő beszédében. Mi ez, ha nem egyértelmű
elutasítás?
Ismerve a mai kormánypártok eddigi
"párbeszédeit" bizton kijelenthető: soha, semmiben nem engedtek még. A
velük nem azonosuló politikai pártok, civil, vallási, illetve szakmai
szervezetek véleményét, javaslatait soha nem hallgatták meg, vagy ha
nagy ritkán mégis, akkor nem fogadtak meg belőlük gyakorlatilag semmit!
Miért történne most másként?
Amikor a Mazsihisz párbeszédet javasol a
kormánynak, nem ártana a kormánypártok eddigi tetteit objektíven
mérlegre tennie, legfőképpen a Fidesz sajátságos történelemfelfogását. A
Sorsok Házával ismét helyzetbe hozott Schmidt Mária által vezetett
Terror Házában kizárólag a nyilas, illetve kommunista bűnök szerepelnek,
ellenben tudatosan hiányoznak az olyan kirívóan súlyos, emberiség
elleni bűncselekmények, amelyek a Horthy-érát is jellemezték.
Így a Prónay-Héjjas féle
különítményeseknek a Tanácsköztársaság résztvevői elleni bűntettei, a
célzott zsidópogromok, a Horthy és kormánya által kiagyalt, és
törvényileg szentesített numerus claususok, a világháború alatt
elkövetett bűncselekményeik. A magyar hadsereg és csendőrség délvidéki
pogromja, vagy a 2. magyar hadsereg által felgyújtott több mint ezer
szovjet falu lakosainak sorsa.
Hamis az a Fidesz által hangoztatott
nézet, hogy az önálló magyar államiság 1944. március 19-ikével, vagyis a
német csapatok bevonulásával megszűnt, hisz a nyilas hatalomátvételig
Horthy államfőként funkcionált. Volt az országnak felelős parlamentje,
kormánya, számos állami szerv, a csendőrség tevőlegesen részt vett a
vidéki zsidóság összegyűjtésében, deportálásában, az országnak a németek
javára történt kifosztásában. Eichmann néhány fős csapata semmit sem
tudott volna tenni a magyar hatóságok nélkül!
Azzal, hogy 1944. március 19-ikétől a
Fidesz tagadja az önálló magyar állam létét, tisztára kívánja mosni a
Horthy-korszakot, és a nyilas hatalomátvételig elkövetett
bűncselekményeket kizárólag a hitleri Németországra próbálja hárítani. A
Szabadság térre tervezett emlékművük is ezt szeretné - hamisan -
jelképezni. Felállítását kizárólag a választások és a Mazsihisz
elcsendesítése végett halasztották májusra, ne legyen senkinek sem
kétsége: amennyiben a Fidesz marad hatalmon lesz emlékmű, lesz majd nagy
állami pompával megtartott avatás, lesz Horthy-korszakának restauráció!
Hamis gesztusok
Nemcsak a kormánypártok önigazoló,
hamisított történelemfelfogásával van baj, hanem a jelen korral is.
Miközben szavakban elítélik az antiszemitizmust, kiváló propaganda
lehetőségként nem átallnak részt venni és felszólalni a Zsidó
Világkongresszus budapesti ülésén, közben nem kevés gesztust tesznek
saját antiszemita szimpatizánsaiknak, illetve a szélsőjobbnak. Így a
Fidesz egyik vezető személyisége, a parlament elnöke, állami pompával
hazahozatta a nyilas Nyírő József hamvait, majd az urnája előtt
könnyekkel teli szemekkel hajtott fejet. A kulturális kormányzat pedig a
fasiszta Wass Albert műveit beépítette az állami tantervbe.
Akik azt hiszik, hogy Dörner György
színigazgatói kinevezése a véletlen műve, és nem volt ehhez köze
szélsőjobbos tevékenységének - tévednek. Ellenünk, a demokratikus
jogállam elleni támadás volt ez is, a kormánypártok akarata szerint!
Amikor példákat keresünk, érdemes a Fidesz-alapító, a kormányfő
barátjaként számon tartott Bayer Zsolt antiszemita és cigányellenes
publicisztikáit is újraolvasni. Tanulságosak, simán első oldalasak
lehettek volna a göbbelsi Völkischer Beobachterben, a kurucinfóról nem
is beszélve. Pedig ő az orbáni médiumokban tehette közzé megdöbbentő
gondolatait!
Puszta önámítás abban reménykedni, hogy Orbánék leváltják a Veritas Történetkutató Intézet igazgatóját, Szakály Sándort.
Ha akarták volna, már régen megtehették
volna, mert a kormányzat liberálist felváltó politikatörténete a velük
nem azonosulók elleni kíméletlen harcról szólt - szól. Nem engednek
semmiben, pláne nem az általuk megvadított szimpatizánsaik, valamint
politikai "kuzinjuk", a Jobbik ellenében. A Szakály szerinti 1941-es
Kamenyec-Podolszkijba történt deportálásokat idegenrendészeti eljárásnak
beállítani ugyancsak tökéletes összhangban áll a Horthy-image
újjáépítésével.
Tessék csak megnézni a legfrissebbet: a
Fidesz többségű esztergomi önkormányzatnak esze ágában sem volt
megakadályozni a saját kezelésében lévő, egykori zsinagógában, ma
művelődési házként működtetett épületben a Jobbik neonácik rendezvényét.
Pedig nem kell nagy fantázia még egy iskolázatlan "békemenetelőnek"
sem, hogy Vonáék miért is pont oda akartak menni. A kormányzat azzal is
tudatos gesztust tesz a hazai szélsőjobbnak, hogy miközben a kétharmad
idehaza bármit jogellenesen is megtehetett, az USA-ban lévő szerverrel
takarózva, az itthon készített, durván antiszemita, rasszista kurucinfó
portál szerkesztői ellen soha nem kezdeményeztek semmiféle
büntetőeljárást. Miközben tevékenységük naponta tényállásszerűen és
minősítetten megvalósítja nem egy szakaszát a hatályos
büntető-törvénykönyvnek.
Nélkülük nem élnénk
Nem elég a Mazsihisznek egy
látszat-párbeszéd partnerévé válnia. A hazai zsidóság valós érdekeit
akár annak árán is illő lenne képviselnie, ha ezzel nyíltan szembe
mennek a kormány elvárásaival, akaratával, az őket kiszolgáló
kurzustörténészek, publicisták hamisításaival, durva támadásaival! És
persze nem elég bátornak lenni, annak is kell látszani, mert mihelyt a
kormánypártok ennek ellenkezőjét érzékelik, akkor a szervezet még azt
sem érheti el, amit egyébként formális párbeszéd nélkül, mint minden
történelmi egyház, automatikusan megkaphatna.
Még egy szomorú gondolat. Budapest
felszabadulásának 69. évfordulója alkalmából, február 13-án, a
Szabadság-téri szovjet emlékműnél a Magyar Ellenállók és Antifasiszták
Szövetsége szervezésében koszorúzással egybekötött megemlékezést
tartottak. Jelen volt és megemlékezett az MSZP egyik parlamenti
képviselője, koszorúztak többek között az Orosz Föderáció, illetve a
Belarusz követségek munkatársai, ott volt számos civil ember, köztük
jómagam. A kormánypártok és a kormány nem képviseltették magukat, amin
nincs csodálkozni való, hiszen antifasiszta megemlékezésen való
részvételük nyilván nem egyezik az új Horthy-kultusszal, szimpatizánsaik
felfogásával.
Viszont ami megdöbbentett, az a
Mazsihisz és a többi zsidó szervezet távolmaradása. Mert ha valakik,
akkor mi, ma élő magyarországi zsidók - szó szerint - az életünket
köszönhetjük a szovjet csapatoknak, amelyek kiűzték a fővárosból,
illetve az országból a nácikat és a nyilasokat. Nélkülük meg sem
születtünk volna.
Félek, hogy a hatalmon lévők ismét
megpróbálják néhány odadobott ígérettel, közforinttal elhallgattatni a
Mazsihisz döntéshozóit. Ha így lenne, a holocaustban elpusztult őseink
emléke előtti számonkérés az ő felelősségük lesz.
Hetényi László / Népszava
2014. február 22.
