Vámos Tibor akadémikus, a MEASZ elnökségének tagja: Az emlékezés a tanulság kötelezettsége |  |
Halottaink nem támadnak fel, szenvedéseink nem törölhetők. Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt alakítja – mondta Vámos Tibor akadémikus, holokauszt-túlélő a budapesti gettó felszabadításának 69. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen, pénteken a budapesti Dohány utcai zsinagógában. Alábbiakban az elhangzott beszédet közöljük.
Mire emlékezünk? és miért emlékezünk? Halottaink nem támadnak fel,
szenvedéseink nem törölhetők. Az emlékezés az élőknek szól, és a jövőt
alakítja.
Az emlékezés a tanulság kötelezettsége. Számunkra, zsidóknak és
nem-zsidóknak, túlélőknek, akik személyesen élték meg ezt a történelmet
és mindazoknak, akik az idő ajándékaként lettek túlélők, azaz a
bennünket követő nemzedékeknek. Akárhogy érintette őket és környezetüket
az embertelenség kora, a történelem különös visszatérő ciklikussága és
vissza nem térő változatossága mindannyiunkat érinti.
A visszatérő ciklusokat az emberben rejtőző és kitörő, tartós átkok
gerjesztik, a gyilkos indulatok, a gonoszság ezer arca, a tudatlanság, a
gyávaság, a fosztogatás lehetőségének keresése és kihasználása annak az
irigységnek az ösztönéből, amit a tízedik parancsolat olyan különös
részletességgel sorolt fel.
Így térhetnek vissza az emberek lelkének jobbfelében, a tanulságok
nyomán is az emberbarátságnak, az áldozatkészségnek, a mások
megértésének és e megértések kutató jóakaratának vonásai.
Így viseljük a történelem tanulságainak felelősségét mi, akik még itt
élő tanúk vagyunk. Ez a tanúság pedig a történelemről, mint folyamatról
szól. Arról a folyamatról, ami az első világháborús veszteségek után nem
volt hajlandó számot vetni a megroppanás évszázadának készülődő
okaival, hanem egy torz folytatásba kapaszkodva, bűnbakok ideológiáival,
ebben kiemelten az állampolitikai szintre emelt antiszemitizmussal és
hasonló gyűlöletekkel kergette az országot két évtized alatt a második
elvesztendő háborúba, nemzeti romlásba, a náci világuralom-rémálom
karmaiba. A deportálások 51 napja, a 147 vonatszerelvény húszezer
flagelláns csendőr golgota-kísérete „csak” végjátéka volt ennek a
folyamatnak.
Mi, a tanúk, nemcsak a nemzeti dekorációba burkolt nemzet-prostitúció
végső aktusára, az önmegadó megszállásra, hanem a prostitúció mély
gyökereire, hosszú züllésútjára emlékezünk, a mai és holnapi magyar
nemzet tanulságos jövőszemléletéhez igyekszünk hozzájárulni. A náci
Németországgal szemben a maira hivatkozunk, amely a történelmi mérlegek
kemény értékelésével, a náci rabságot a demokrácia erőinek bukdácsoló
győzelmével szembeállítva tekint saját múltjára és így válik a mai
Európa béke- és jóléthatalmává.
Nem sorolom sokadikként a ma itt, Magyarországon feltörő, egyre
gátlástalanabb szennyáradatot, sem azokat a nemzeti betegségtüneteket,
amelyek veszélyhordozó emlékezet- szépségtapaszokkal támasztják és
újítják fel a katasztrófákba csúsztató hamis tudatokat.
Gegen Vergessen für Demokratie, a felejtés ellen a demokráciáért, a
mozgalma a mostani német államelnöknek, Joachim Gauck tiszteletesnek,
aki számunkra is példamutatóan és ebben a másik szellemben értékeli
országának elmúlt ötven-hetven évét.
A katolikus liturgia tanulságosan szép gondolata a gyónás, a bűnbánat és
a feloldozás hármas rendje. De feloldozás, tisztulás és újra kezdés,
csak a gyónás és a bűnbánat után következhet. Ez felemelő erkölcsi erő
és nem megalázó szerep. Amíg itt vagyunk, élő tanúk, ehhez ragaszkodunk,
ebben kínálunk támogatást!
Forrás: mazsihisz.hu
2014. január 20.
