Szélsőjobb, alfelek |  |
A tegnapi tüntetés és ellentüntetés mérlegét megvonva egy mondatba sűríthetjük a tanulságot: a Magyar Hajnal megmutatta farizmát, az Antifasiszta Hálózat pedig a karizmát. Na jó, karizmáját. Ritkán sikerül szélsőjobboldali szervezet, mit szervezet, párt legelső akciója ilyen ügyetlenül – az ellenük demonstrálók, ha nem is voltak számszakilag többen, mint az új politikai alakulat egyenruhásai, de sikerrel söpörték szét a fasisztoid beszédeket. Sikerrel és szirénával.
Mi történt?
A Magyar Hajnal, mely alig a minap bontott zászlót, első nyilvános akcióként tüntetést szervezett a Józsefvárosi Pályaudvarra „a holokauszt-ipar ellen”. Mégpedig „Áttörünk” jelszóval, bár ez enyhén szólva is szerencsétlen lózung: az áttörés nem szokott nekik sikerülni, már Budapest ostromakor is olyan szerencsésen kísérelték meg, hogy mind egy szálig odavesztek. Tegyük hozzá: ráadásul az akkori halottak zöme nem politikai aktivista vagy önkéntes volt, hanem ártatlan sorkatona, ellentétben a mai pártharcok résztvevőivel, akik maguk állnak csatasorba. Ki is vonultak mintegy harmincan, kissé kopottan, de egyenruhában, próbálkozás történt beszédek mondására, melyet nem koronázott különösebb siker, majd meglátjuk miért – és az esemény végén az egybegyűlt nagyérdemű megcsodálhatta az egyik bajtárs csupasz alfelét, melyet ő maga mutatott be az ellentüntetőknek.
Mert
voltak ellentüntetők is: az Antifasiszta Hálózat szervezésében jelentek
meg, az akcióhoz számos szervezet csatlakozott, például az Antifasiszta
Liga, a Mada Akciócsoport , a Szövetségben Együtt Magyarországért, a
Hét Olajfa Egyesület , az Európai Föderalisták Uniója Magyarországi
Egyesület ( Union of The European Federalists Hungary Associotion ), az
Európai Nők Szervezete , a Híd a Demokráciáért Egyesület, a Rosta
Mozgalom, a Családok a Családokért Polgári Egyesület, a Változást! 2014
Mozgalom és az Antifasiszták Egységbe Facebook-csoport. Ennek a
demonstrációnak a jelszava, mint várható is volt: „Nem törnek át” lett.
No pasarán. Jóllehet, számuk nem sokkal haladta meg a Magyar Hajnal
rendezvényén résztvevőkét, az erkölcsi győzelem mindenképpen az övék
volt – és a légifölény is. Konkrétan a hangerőbéli: hiába volt a Magyar
Hajnalnak professzionális erősítése, a kis, kézi megafonok, magyarul
bömbik vijjogása hallgathatatlanná tette a magvas szélsőjobboldali
beszédeket, pedig ritka nagy szamárságok próbáltak elhangzani: a Magyar
Nemzeti Gárda képviselője például azt javasolta, a holokauszt
gyermekáldozatai helyett állítsunk emléket minden vesztes magyar
csatának. Érdekes ötlet – de győznénk-e bronzzal?
Illusztrációként tekintsük meg a 444 videóját – így működik a bömbik szirénája:
http://www.youtube.com/watch?v=RK3c6hV3mRs
Miért is tiltakoztak a rendezvény ellen? Elsősorban azért, mert a holokauszt-tagadás – mely nem mellesleg büntetendő is – kezd beépülni a hétköznapokba. Alattomosan lopózik be, a küszöb alatt, a fal résein át, mint a vérfagyasztó, decemberi hideg, elég, hogy mindennap emelgetik a szélsőjobboldali szervezetek – vagyis mindennap tagadják a történelemben példátlan népirtást. Nem mindig a legnagyobb nyilvánosság előtt teszik, mint tegnap, de mindig nyilvánosan – legfeljebb nem ismert orgánumokban, hanem a saját sajtójuk hasábjain. A kitartó propagandamunka pedig kezd némi hatást elérni, egyre több az olyan elbutított ember, aki elhiszi, hogy a haláltáborokban nem történt semmi rossz, mészárlás főleg nem. A holokausztot tagadni olyan, mint Amerika felfedezését tagadni vagy Ausztrália létében kételkedni Szent Ágoston tétele alapján, mely szerint aki hisz az antipodesekben, a Föld túloldalán élőkben, az elkárhozik. Nem hit kérdése ez, kérem. Ténykérdés.
És a holokauszt tagadásától annak helyeslése vagy a megismétlésére tett kísérlet már csak egy macskaugrás.
Hát ezért tüntettek a Magyar Hajnal demonstrációja ellen, de az is tény, hogy a magát pártnak nevező szervezet ritka kétbalkezességről tett tanúbizonyságot. A rendezvény vége felé ugyanis egy hős honfi nem állván a szirénaszót, letolta a nadrágját és megmutatta meztelen fenekét a tiltakozóknak, mintegy demonstrálván, hogy ő és elvbarátai akár pucér farral is hajlandóak küzdeni elképzeléseikért, nem haboznak ülepet rántani, ha kell. Hát, most sem kellett volna, ugyanis ma Magyarországon választási kampány zajlik. Melynek végén – figyelem! – voksolás következik. Ettől a szavazástól reméli a Magyar Hajnal is parlamenti helyét, helyeit, netán frakcióját – de ez után a gesztus után nem volna csoda, ha a megmutatott gluteus maximus a párt jelképévé nemesedne ellenfeleik számára és számtalan hivatkozásra nyújtana alkalmat. Csodálható is, hogy a kiképzéseken nevelt pártkatona ilyen fegyelmezetlenül viselkedett, farát csodafegyverként adván az ellenfél kezébe, hogy némi képzavarral éljek.
Összegezve: csoda nem történt, de míg a Magyar Hajnal ennen magát minősítette akciójával, az ellenük tiltakozók újszerű harcmodorukkal – a szirénák alkalmazásával – alaposan zavarba hozták őket. Megfigyelhető, hogy az antifasiszta megmozdulások utóbbi időben jóval sikeresebbek, mint korábban voltak.
És ha egy jelölt a Magyar Hajnal embere ellen indul majd a választásokon, ezúton ajánlom a figyelmébe a valamikori Albert Einstein Bizottság együttes „Putty-putty” című számát.
„- Mit látsz, Laca?
- Kicsit csendesebben, ilyen nagyot azért nem látok!
- Mit látsz?
- Egy nagy segget látok! De lehet, hogy nem is látom, csak hallucinálok!”
Fotó: Lovas Zoltán fotói
2013. november 24.
