Hanti Vilmos MEASZ-FIR elnök Washingtonban elmondott beszéde |  |
Az Amerikai Magyar Népszava nyomán újra közöljük Hanti Vilmosnak, a MEASZ-FIR elnökének, az antifasiszta.hu kiadójának idén nyáron, Washingtonban, a kongresszus épületében, a nemzetközi antifasiszta konferencián elmondott beszédét.
A beszéd teljes terjedelemben, nyomtatott formában is olvasható lesz kollegáink: Bernáth László, Róna Judit és Boros Jenő szerkesztésében megjelenő, 2014-es, X., jubileumi MEASZ-Évkönyvben! Megrendelhető a szövetség központi titkárságán: measz@upcmail.hu
“Magyarország a nácizmus kapujában”
Washington – Hanti Vilmos, a FIR és a MEASZ elnöke
Washingtonban az amerikai kongresszus épületében június 4-én beszédet
tartott, a „Nácizmus nélküli világért” nemzetközi konferencián.
A
“Magyarország a nácizmus kapujában” címmel elhangzott beszéd szövegét az
alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket a
68 éves Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége és a 62 éves FIR,
az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége-Antifasiszta Szervezet elnökeként.
Örömmel jelentem be Önöknek, hogy létrejött a Nácizmus Nélküli Világért
legújabb ága, a „Magyarország Nácizmus Nélkül” mozgalom.
A FIR az egykori
partizánszervezetek, a Hitler-ellenes koalíció és a náci rezsim
üldözötteinek ernyőszervezete. Három alapvető célt követ, amely teljesen
megfelel a “World Without Nazism” törekvéseinek:
- / Az antifasiszta harcosok, a koncentrációs táborok túlélői és a nácizmus áldozatai emlékének és hagyatékának a megőrzése.
- / Aktív politikai tevékenység kifejtése a nácizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus újjáéledése ellen.
- / Fontos feladatnak tartjuk a világban előforduló konfliktusok békés eszközökkel való kezelésének elősegítését. E törekvésünkért az ENSZ a FIR-nek 1987-ben a “Béke Nagykövete” címet adományozta.
Kedves Barátaim!
Magyarországról jöttem. Ez egy kis ország Európa közepén. Hazám az I. világháború után éppen a mai napon, 1920. június 4-én elvesztette területének kétharmadát. Később Hitler oldalán az utolsó pillanatig részt vett a II. világháborúban – főleg a korábban elvesztett területek visszaszerzésének reményében.
Én azokat képviselem a FIR mellett, akik Magyarországon a hivatalos náci politikával szembeszálltak, politikai és fegyveres ellenállóként, partizánokként hozzájárultak az 1945-ös békéhez, a nácizmus akkori legyőzéséhez.
68 évvel a nagyszerű antifasiszta győzelem után azt tapasztaljuk, hogy a nácizmust végérvényesen nem lehetett legyőzni. Az 1989-es demokratikus átmenet óta egyre erősebben jelenik meg a szélsőjobb, nem csak ideológiájával, de tevőleges cselekvéssel is. 2010-től a Magyar Parlamentbe önállóan bejutott a szélsőjobb pártjaként a „Jobbik”, amelynek jelenleg 18 %-on áll a népszerűsége. A magyar szélsőjobb sokféle szerveződésből áll. Döntő többségükre jellemző a demokráciaellenesség, az antiszemitizmus, a cigány-gyűlölet, a homofóbia, a bevándorlóellenesség, az idegengyűlölet az anticionizmus, az Amerika- és Európa ellenesség. Ugyancsak jellemző rájuk az elvesztett magyarországi területek visszaszerzésére való törekvés, a militáns mentalitás megerősítése, a nacionalizmus, a kizárólagosságra törekvés, az intolerancia, a jó magyar hamis mítoszának a terjesztése.
A magyarországi emberek egy része máig nem heverte ki az egykori felelőtlen országvezetők rossz döntéseiből adódó területvesztést, illetve azt, hogy országhatárokon túl maradtak rokonai.
Könnyű ezért meglovagolni a populista vezetőknek ezt a nagy frusztrációt. Az egyik legsúlyosabb problémánk ma az, hogy a demokrácia az elmúlt 23 évben képtelen volt átfogóan kezelni a cigányok helyzetét. A gazdasági válságban ők azok, akik legkevésbé tudják korábbi életfeltételeiket megtartani. Védtelenként könnyen válnak a szélsőjobb célpontjává. Megfélemlíti őket a paramilitáns Magyar Gárda és annak különféle variációi felvonulásokkal, erődemonstrálással.
A szélsőjobb gyakran a valós társadalmi problémák egy-egy részelemét nagyítja föl, azonban azok megoldására embertelen, populista, hamis választ ad. Érzelmi ráhatással a kiszolgáltatott, reményt vesztett embereknek könnyen tud látszólagos menedéket nyújtani. A fokozódó elszegényedést és a napi megélhetési gondokkal küzdő embereket felhasználva a problémákért hamis módon egyes csoportokat, személyeket tesz felelőssé, ezzel szítja ellenük a gyűlöletet. Ide tartoznak a zsidók is. A szélsőjobb egyik képviselője a Magyar Parlamentben már odáig ment el, hogy a zsidó származású képviselőkről nyilvántartás készítését indítványozta, a másik jobbikos képviselő pedig a holokauszt tényét kérdőjelezte meg.
A szélsőjobb már nem „csak” származási alapon üldöz népcsoportokat. Az ellenük föllépőket a korábbi verbális inzultálások után már fizikailag is bántalmazza. Engem is egy antifasiszta tüntetés után 15-20 fős szélsőjobbos fiatal banda támadott meg a múlt év őszén.
Mindezek igazolására kérem tekintsenek meg egy, olyan videóklippet, amelyet az elmúlt néhány év eseményeiből állítottam össze kollégáimmal. Láthatnak majd rasszista, xenofób, homofób, antiszemita atrocitásokat bemutató képeket, antifasiszta demonstrációk és kormány ellenes megmozdulások képeit. Egy-egy pillanat erejéig bemutatom önöknek a Magyarországon működő félkatonai szervezetek megfélemlítő tevékenységét, a magyarországi könyv és zászlóégetés, illetve zsidó temető meggyalázásának képeit a mélyszegénységet ábrázoló képsorokkal. A filmben megjelennek az ellentüntetések képei, a tiltakozások a kormány politikája ellen, a demokratikus érzelmű emberek megnyilvánulása is.
Szélsőjobb számos országban létezik, de más országokban a kormányok legtöbbször igyekeznek mindent megtenni annak visszaszorítására. Magyarországon sajnálatosan nem ez a helyzet. Azt tapasztaljuk, hogy a kormánypártok nem hogy nem határolódnak el a szélsőjobbtól, hanem ezer szállal kötődnek hozzá, sok esetben a szélsőjobb programját valósítják meg. A kétharmados többségben lévő kormánypárt ahhoz a két világháború közötti horthysta ideológiához kanyarodott vissza, amely meghozta a zsidótörvényeket, amely az egykori elcsatolt területek visszaszerzéséért küzdött, amikor a kis Magyarország tragikomikus módon hadat üzent az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak. Ez a fasizálódó politika sodorta bele Magyarországot Hitler oldalán a II. világháborúba.
1945-ben Magyarországot az antifasiszta koalíció fölszabadította. Amíg a humanisták, az antifasiszták szerte az országban ezt ünnepelik, addig a mai Honvédelmi Minisztérium azokat a magyar katonákat dicsőíti, akik Hitler oldalán harcoltak.
Az Orbán-kormány kétharmados többségével egy tekintélyelvű rendszert hozott létre, ennek következtében lebontja a jogállamot, az alkotmányt pillanatnyi érdekei szerint folyamatosan módosítgatja, jelentősen korlátozza a sajtószabadságot. A közoktatás rendszerét visszaállítja a két világháború közötti időre. A jelenleg regnáló kormány megteremtette az állami korrupció kereteit. Szűk családi, baráti körbe kerülnek az állami javak, miközben a társadalom nagy része kirekesztődik a közszolgáltatásból. Jelentősen növekszik a mélyszegénység. A szegényeket a kormány nem segíteni igyekszik, hanem helyzetüket kriminalizálja. Jellemző, hogy e közben a miniszterelnök hobbijának megfelelően költséges futball stadionok épülnek az országban, az egyik éppen a miniszterelnök vidéki háza mellett néhány méterre.
A mai Magyar Kormány dicsőíti az egykori szélsőjobboldali, antiszemita parlamenti képviselőket. Felhasználja a keresztény egyházakat, miközben a vallásszabadságot jelentősen szűkíti. Olyan személyeknek ad állami kitüntetést, akik antiszemiták, a szélsőjobb ismert képviselői.
Horthy Miklós szellemében hoz létre szimbólumokat, utcanévtáblákat cserélget, elbontja az I. köztársaság miniszterelnökének szobrát, a Horthy-korszak idejének mintájára még a Parlament környékét is visszaalakítja. Le akarja bontani a szovjet hősi emlékművet, miközben náci típusú rendezvényeket támogat. A kormánypolitika elveszi a teret az önszerveződő társadalom elől, kívülről és felülről beavatkozik a civil életbe, a szakmai szervezetek munkájába. Legyengíti a civil szervezeteket, azokat elsorvadásra készteti. Különösen igaz ez az antifasiszta szervezetek munkájának anyagi ellehetetlenítésére. Rátelepszik a kultúrára, színházi vezetőnek szélsőjobboldali, antiszemita személyeket nevez ki.
Az államhatalom demokráciában szokatlan mértékben az élet minden fontos területére kiterjedt. A kormányfő karizmatikus legitimációja ugyan még nem szilárdult meg, de politizálását nem a nyilvánosság előtti egyeztetések és kiigazítások jellemzik. A kormánypárt jelentős, nyomasztó médiatúlsúllyal rendelkezik.
A Magyar Kormányra a külpolitikában is az elszigetelődés a jellemző. Aki bírálja a kormányt, azt hazaárulónak, ellenségnek, idegen szívűnek nevezik.
Ma már tehát sebesen haladunk a demokráciából egy tekintélyuralmi rendszerbe. Az autoriter Orbán-kormány működésére jellemző a döntések nyilvánosságának a hiánya, a rendszer működése nem ész-okokra, hanem a rendszer és vezetői iránti lojalitásra, nem a szaktudásra, hanem a politikai megbízhatóságra épül.
A nácizmus ma már megjelent a magyar politikában, az autoriter hatalomtól megrontott társadalom kezdi elveszíteni védekezőképességét.
A magyarországi politikai csatározások névlegesen a jobb- és baloldal között zajlanak. A választóvonal ma mégsem a jobb- és baloldal között húzódik, hanem a tekintélyuralmi rendszer kiépítését ellenzők és az azt kritikátlanul elfogadók között. A jobbközép és a szélsőjobb között ingadozó politikát a leghatásosabban balról lehet bírálni. Ma már azonban ez kevés. A politikai voluntarizmus és a mindent átható központosítás eluralkodása, a felfokozott érzelmek tartósítása, az állandósult harc, az állandósult „forradalom”, a politika által kijelölt ellenséggel szemben olyan fejlemények, amelyek nem fogadhatók el, és nem hagyhatók jóvá a politikai paletta jobb oldalának jelentős részén sem. Az Orbán rezsim legyőzésére keresni kell az összefogást a demokratikus jobb és bal között annak érdekében, hogy megállítható legyen a további szélsőjobbra tolódás.
Magyarországon ma veszélyes időket élünk. Úgy tűnik, a magyar társadalom összetartó ereje nem elégséges ahhoz, hogy megakadályozza az autoritárius politikai rendszerbe való átfordulás megszilárdítását. Az erősebb diktatúra bevezetésének még nincs meg a társadalmi elfogadottsága, de az egymással versengő politikai értékek helyett az emberek egyre szélesebb körében elfogadottá válik az uralkodó véleményhez való elvtelen igazodás. Ilyen például az is, hogy a megfélemlített, megvásárolt sajtóban egyre inkább erősödik a kormányzati akaratot is „túllihegő” öncenzúrázás.
A kormánypárt nem csökkenő népszerűsége ellenére az autoriter politikai hatalom apológiája egyre növekvő mértékben vállalhatatlan a humanista emberek számára. A polgári demokrácia hívei nem ismerik el a kialakuló tekintélyelvű rendszert sajátjukként. Ebben a szorító helyzetben össze kell fognia egymással a politikai bal- és jobboldalhoz sorolt értelmiségieknek, hogy közösen legyenek képesek eleget tenni társadalmi felelősségüknek, és figyelmeztessenek az egyre erősödő demokrácia-deficitre.
Ez a feladat sürgető. különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy az egy év múlva sorra kerülő választások a választási törvény kontroll nélküli önhatalmú, szűkítő megváltoztatása okán a jelek szerint kevés esélyt kínálnak a jelenlegi ellenzéknek ahhoz, hogy leváltsák a kormánypártot.
A huszonegyedik század Magyarországán, az Orbán-kormány, a szélsőjobb nacionalista ideológiáját, a Jobbik által képviselt náci ideológiát tudatosan építi be politikájába és intézkedéseibe.
A kormánypárt önmagát nemzeti oldalnak nevezve, kisajátítja a nemzeti gondolatot, nacionalista politikát folytat. Ugyanakkor retorikájában a kormány „szocialistának tűnő kifejezéseket hangoztat. Nem áll messze a második világháborút megelőző nemzeti szocialista, fasiszta, náci gondolkodástól. Sajnálatosan kell kijelenteni: Magyarország a nácizmus kapujában áll!
A mai Magyarországon nincsen klasszikus értelemben vett konzervatív párt. A demokratikus kiút keresésének előfeltétele tehát a konzervativizmus híveinek leválasztása az Orbán-rendszerről. Orbán politikája a konzervatív eszmények felől nézve sem vállalható. Az autokratikus hatalmi eszközök elfogadhatatlanok, mert megsértik a történelem logikáját: nem engedik érvényre jutni azt, ami a szerves fejlődés eredménye. A kiválóság értékei a szabadság kis köreiből nőnek ki egymáson átívelő nemzedékek munkája révén. Konzervatív nézőpontból sem igazolhatók olyan alakok, mint Mussolini vagy Franco, de Haider, Meciar vagy Orbán sem. Így az antifasizmus elérhető közös platform a konzervatívokkal való együttműködésben.
A magyar kormány retorikájában nácizmus ellenes szólamokat hangoztat, Orbán Viktor deklarálta: „A Kormány a legszigorúbban fellép minden szélsőséges, rasszista, antiszemita megnyilvánulás ellen…Egyúttal világossá teszi, hogy az ország valamennyi polgárát megvédi az ilyen támadásoktól.” Azonban ez a mindennapokban csupán üres propaganda, hiszen a valóságban egyre több a rasszista, antiszemita atrocitásról értesülhetünk és tanúi lehetünk a szélsőjobboldali tendenciák erősödésének. Az Orbán-kormány nem tesz semmit a gyűlöletbeszéd elterjedése ellen és ami ebből következik, szaporodnak Magyarországon a gyűlölet-bűncselekmények.
Azzal kezdtem, hogy örömmel jelentem be önöknek, létrejött a Nácizmus Nélküli Világért legújabb ága, a „Magyarország Nácizmus Nélkül” mozgalom. Azt gondolom, hogy nagyon nagy a baj, ha ma szükség van egy ilyen mozgalom aktív jelenlétére. Szomorú vagyok azért, hogy 68 évvel a fasizmus leverése után ez az ideológia jelentős növekedésnek indult hazámban. Mi Magyarországon ezért építeni szeretnénk a Nácizmus nélküli világért mozgalom tapasztalataira, segítségére. 2013-ban Magyarország a nácizmus kapujában áll. Közös felelősségünk, hogy ne lépjen be a kapun!
Köszönöm a figyelmüket.
Forrás: Amerikai Magyar Népszava
2013. november 25.
