"A magánterületen végzett könyvégetés nem jogellenes, legfeljebb a tűzgyújtási tilalmat sértheti, ha éppen most van ilyen. Egy megoldás van: ezt hívják civil ellenállásnak. Oda kell állni, szemben a felvonulókkal. Vagy százan vasárnap meg is tették. Szégyellem, hogy nem voltam ott. Legközelebb megyek."
A FIDESZ-frakció intelmei ellenére
most éppen felülök egy provokációnak. Pedig világosan megmondták,
amikor a neonácik egy novemberi hétvégén Radnóti-kötetet égettek: "a
FIDESZ-frakció nem ül fel az ilyen provokációnak, de szem előtt tartja
azon honfitársaink érzéseit, akikben a könyvégetés képsorai fájdalmas
emlékeket ébreszthetnek". Azt ugyan nem tudom pontosan, hogy kell
felülni, vagy fel nem ülni a provokációnak, de azt látom, hogy ez lassan
épp olyan kedves szava lesz a kormánypártnak, mint a rezsicsökkentés,
vagy a szabadságharc. Már a Horthy-szobor állítását is szimpla
provokációnak minősítették, mondván: csak azért kell aggódni, mert ezzel
Magyarország ellen hergelik a baloldali európai sajtót.
Most meg az a baj, hogy akadhatnak olyan
érzékeny emberek is, akikben a könyvégetés "fájdalmas emlékeket
ébreszt". Maguk a nyilatkozó politikusok ezek szerint nem így vannak
ezzel, de mivel megértéssel viszonyulnak a náluk gyengébb idegzetű
embertársaikhoz, nem helyeslik, ha elszomorítják őket. Egyébként a
szolid náci víkend - mint írják - "nem lehet más, mint egy marginális
kisebbség feltűnési viszketegségének kiélése". Ahogy a Gerilla-együttes
egykori dala szólt: "Nincs semmi baj se még, csak a szomszéd háza ég".
Azaz könyve, de azt most mindegy. Feltűnési viszketegség, mi egyéb, de
hiszen senki sem tökéletes.
Már tavaly is volt nálunk a
kristályéjszaka évfordulóján ilyen kellemes társasági összejövetel, és
lám, mégsem dőlt össze a világ. Vonzó programnak bizonyulhatott, hiszen
tavaly még csak húsz, idén már harminc településre tervezték. Az elmúlt
évben is érdekes könyvkínálat lobogott a máglyán: "cionista irodalom"
címén Kertész Imre Nobel-díjas regénye, de a Népszava, az Élet és
Irodalom és a Hócipő példányai is. Idén Radnóti, ha másért nem, hát
azért, hogy dupla évfordulót ünnepelhessenek.
Nemcsak a kristályéjszakáét, hanem
Radnóti meggyilkolásáét is. Az is éppen ezen a napon történt 1944-ben.
Akkor golyó, most tűzhalál. A feltűnési viszketegek amúgy tudták, hogy a
"Nem tudhatom" költőjét különösen pikáns lesz a magyarság ellenségei
között újból kivégezni. Maguk örökítették meg videofelvételen az akciót,
úgy, hogy a hamvadó köteten a szerző neve még jól olvasható legyen.
De akinek ez a jelentéktelen provokáció
is durva volt, és a füstszag csípte a szemét, az polgáribb, finomabb
kivitelben is élvezhetett egy nosztalgia-víkendet múlt hétvégén, amikor
ismét fehér ló patkója kopogott az átmenetileg Bartók Béla nevét viselő
budai utcán. Voltak vérmesebb résztvevők, akiket az árpád sávos zászlók,
a nagypapák molyrágta egyenruhája nem elégített ki. Csillag Ádám
dokumentumfilmest már a buszon megtámadta egy felajzott honpolgár: "A
zsidó fejeddel együtt foglak levágni. Ha idefordítod a kamerát,
meghalsz." Nyilván egy újabb feltűnési viszketeg.
Aki náci víkendre vágyott, nem kellett
Pestre utaznia. Egy vidéki kézilabdameccsen is gyönyörködhetett a csíkos
zászlók mellett a feliratban: "Veled vagyunk, Csatáry". A molinót tartó
drukkerek a sértett ártatlanság hangján magyarázták, hogy ők csak egy
hajléktalanná vált törzsszurkolóval akartak szolidárisak lenni. No
persze. Ki mással? Az erőszakos randalírozók, a történelem szemétdombján
turkálók már csak arról híresek, hogy gyengéd szeretettel csüggenek a
hajléktalanokon.
Ugyanezen a hétvégén hat suhanc azzal
töltötte szabadidejét, hogy megvertek és összerugdostak egy
hajléktalant, a minden vagyonát tartalmazó, kopott hátizsákját pedig a
Dunába dobták. Egyelőre csak a hátizsákját, őt még nem. Természetesen
nem ismerem politikai meggyőződésüket, már ha van nekik. De a
megalázásban lelt öröm, a gyilkos düh, a csapatban megélt bátorság, az
ütésre emelt kéz nagyon is ismerős a politika jobbszéléről. Nem
feltétlenül náci politikai meggyőződés, de hogy náci morál, az biztos.
A fiúk azt hitték, ez voltaképpen
rendjén van. A hajléktalan-verők is, a Bartók Béla úton vonulók is.
Hiszen még a kormányoldal nyilatkozatai is óvatosak. Farkas Flórián,
annak a magyar cigányságnak a legfőbb képviselője, akik közül sokakat
Horthy csendőrei raktak fel az auschwitzi vonatra, a Népszava kérdésére
Horthyról ezt nyilatkozza: "ilyen kérdésekkel nem foglalkozom". Kövér
László ugyan a szocdem nagypapára emlékezve nem örül a Horthy-szobornak,
de gyorsan hozzáteszi: "azt kell mondani, hogy mint háborús bűnös, nem
volt eljárás ellene". A FIDESZ szóvivője a vasárnapi felvonulás kapcsán
úgy véli, hogy "a volt kormányzó munkásságát történészeknek kell
megítélniük". Kár, hogy apám nem tudta ezt, ezért önállóan alkotta meg
véleményét, miután huszonévesen a Don-kanyarba küldött II. magyar
hadseregbe sorozták be.
Kár a kormánytól védelmet kérni, és kár a
jogszabályokban reménykedni. A TASZ munkatársa is elmondta, a
paragrafusok nem segítenek. A magánterületen végzett könyvégetés nem
jogellenes, legfeljebb a tűzgyújtási tilalmat sértheti, ha éppen most
van ilyen. Egy megoldás van: ezt hívják civil ellenállásnak. Oda kell
állni, szemben a felvonulókkal. Vagy százan vasárnap meg is tették.
Szégyellem, hogy nem voltam ott. Legközelebb megyek.
Lendvai Ildikó, országgyűlési képviselő (MSZP)
Forrás: Népszava
2013. november 24.