Szele Tamás: Az ellopott Horthy |  |
Nyugalom, most szólok: megvan a Szabadság-téri szobor, senki sem bántotta. Nem is nagyon akarja a jelek szerint, másról van szó.
Nevezetesen arról – hogy vágjunk a közepébe – miszerint az izmosodó
Horthy-kultuszt, mely eredetileg a kormány hallgatólagos engedélyével
jött létre, és annak bizalmas kacsintása támogatja, kezdi kisajátítani a
Jobbik. Aminek lehet örülni és lehet haragudni érte, ízlés szerint, de
nagyon jellemző a mai magyar politikai életre.
Ugyebár, a
kormányzó kilencvennégy évvel ezelőtt vonult be Budapestre, fehér lovon,
illetve fekete gőzmozdonyon, mert csak a Déliben szállt lóra: oda
Siófokról érkezett, vasúton. Persze, ebből az alkalomból kimázolhattak
volna egy mozdonyt is, de hála istennek, ez még neki sem jutott eszébe,
szóval, hogy pontosak legyünk, leszállt a Déliben, lóra kapott,
átlovagolt csapatai élén a Gellért térre, ott köszöntötte az akkori
főpolgármester, ő is mondott pár keresetlen szót, majd nagy bevonulási
ünnepséget tartottak a Kossuth téren. Ezek idáig történelmi tények. Et
fecerunt magnum áldomás. Ahogy az is, hogy a mai Bartók Béla út egy
részét Horthy Miklós útnak nevezték el 1920-ban.
Erre a bevonulásra kíván megemlékezni az újbudai Jobbik-szervezet vasárnap – íme a felhívásuk:
„2013. november 17. vasárnap 15 órakor tartja a Jobbik Magyarországért Mozgalom megemlékezését vitéz nagybányai Horthy Miklós Budapestre való bevonulásának 94. évfordulója alkalmából a Kosztolányi Dezső térnél a Budai Parkszínpadnál, majd a Gellért téren. A két helyszín között együtt, gyalogosan vonulunk át a Bartók Béla úton, a hajdani Horthy Miklós úton”.
Szóval, rossz esetben vonulni fognak,
még rosszabb esetben masírozni, ami lehetne az ő dolguk, ha egyrészt nem
a főváros szívében zajlana, másrészt, ha nem vetne fel néhány kérdést.
Ugyanis azt az utat nem véletlenül hívják Bartók Béla útnak – a
zeneszerző végrendeletében kikötötte, hogy amíg Hitlerről, Mussoliniről
közterület van elnevezve Magyarországon, addig róla ne lehessen
semmilyen utcát, utat, teret elnevezni. Jelképértékű gesztus volt tehát
pont a Horthy utat Bartókra átkeresztelni annak idején – a kormányzó
nélkül nem lett volna Pesten Hitler tér sem. Most Bartók fordul majd
egyet a sírjában.
Másfelől meg, ugyan eddig csak nyolcvannégy
személy jelezte a részvételét a díszmeneten, de sokat lendítene az
esemény fényén, ha értesítenék róla a román katonai attasét is. Horthy
ugyanis nem foglalta el Budapestet, nem ostromolta, nem vívta meg Buda
várát – a román csapatok adták át neki a fővárost. Azok a román
csapatok, amelyekkel egyáltalán nem ápolt rossz viszonyt. A követség
igazán képviseltethetné magát a megemlékezésen, már, ha elment volna az
esze, de szerencsére ez nem áll fenn, így marad annyi résztvevő, ahány
magától elmegy.
És hogy milyen emlékezetes dolgokat mondott
Horthy a Gellért szálló előtt, amit érdemes egy budapestinek
megünnepelni, kilencvennégy év elmúltával is? Kérem, lássuk csak:
„Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor – kimondom – gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött”.
Aki kíváncsi magára az eredeti eseményre az megtekintheti, hátha nagyobb ünnepelhetnékje lesz tőle:
http://www.youtube.com/watch?v=uRcRapmCBPY
Szóval,
a Jobbik megünnepli, miszerint Budapestet tetemre hívták. Meg azt, hogy
a kormányzó a legnagyobb megvetés hangján beszélt a városról – igen,
érdemes ezeket a dolgokat ünnepelni. Ha bárki más beszélt volna így
fővárosunkról, ordítva követelnék, hogy dúlják fel még a sírját is – de
Horthy mondta, neki szabad.
Miért szabad?
Azért, kérem,
mert jóllehet a Horthy-rendszer és a kormányzó személye iránti
nosztalgiát a mostani kormány találta ki – ezer és egy jel mutatja,
szobrok, közterületek átnevezése, beszédek, hivatalos állásfoglalások,
irodalmi rehabilitációk – mégsem állhat ki nyilvánosan, nyílt sisakkal a
restaurációja mellett. Túl nagy lenne a nemzetközi felhördülés, és
mivel Magyarországot még nem sikerült a Gamma kvadránsba teleportálni,
ahol szomszédok és szövetségesek híján azt tenne, amit akar, hát a
teljes elköteleződés elmaradt. (A teleportáción külön kutatócsoport
dolgozik, nemsokára megoldják). Azonban a Jobbik, mely nem tagja a
kormánykoalíciónak, nyugodtan mondhat Horthyról is, rezsimjéről is
akármilyen szépet, jót, őket nem terheli olyan mértékű nemzetközi
felelősség. Élére állhat annak, amit a kormány nem két fillér
befektetésével indított el – egy „népi” horthyzmusnak. Persze, hogy
ilyen igazából nincs, de igény, az volna rá. Ezt az igényt lovagolja meg
a Jobbik, melyet a bíróság jogerős ítélete alapján nem szabad
neonácinak nevezni, tehát nem nevezzük annak. Pici, rózsaszín,
selyemszőrű pónipacinak nevezzük. Hátha akkor nem sértődik meg.
Megfigyelhető,
hogy a Szabadság téri szobor avatásakor is jobbikos képviselő mondott
beszédet – kormánypártinak, netán kormánytagnak zsenáns lett volna. Ámde
mi lelte ezt a mi kormányunkat? Hiszen választások jönnek, amiket –
elvben – akár még el is veszíthetne? A Jobbik – elvben – nem
szövetségese, hanem vetélytársa. Mégis őt támogatja, lám, most is kaptak
a szélsőjobboldaliak egy Horthy nevű csodafegyvert a kormánytól,
lengetik is nagy bőszen.
Horthy bevonult Budapestre és bekerült a Jobbik arzenáljába.
Mely pártnak a jelek szerint a kormány támogatja a választási kampányát, saját maga ellenében.
Udvariasan kérdezném: tudják, mit cselekszenek?
Nem hiszem.
Forrás: kapcsolat.hu
2013. november 11.
