Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes leértékelte/hiteltelenítette számos, ma már nyugdíjas, de korábban évtizedeken át tisztességes szakmai munkát végző tanárember teljesítményét.
Az antiszemitizmussal foglalkozó, itthon rendezett nemzetközi konferencián (Tom Lantos Intézet, 2013. október 1-2.) felszólalásában
azzal magyarázta Miniszterelnök-helyettes Úr a kései
felelősségvállalást (a magyar államét? a magyar társadalomét? a
holokausztért), hogy a kommunista rendszerben Horthyékra kentek mindent,
s a fiatalabb nemzedékek, akiknek nem tanították, ami történt, csak a
rendszerváltás után, mintegy sokként szembesültek „az önpusztító
ámokfutással ...”
Hadd jegyezzek meg néhány idevonatkozó dolgot. 1965 és 1969 között a
csepeli(!) Jedlik Ányos Gimnázium diákja, 1970-től 1975-ig az ELTE BTK
történelem szakos hallgatója voltam. Mindegyik oktatási szinten tanultam
a deportálásokról, a 600 ezer zsidónak minősített magyar civil
meggyilkolásáról (több mint 400 ezer halálra adására a náciknak, a zsidó
munkaszolgálatosokról; legfeljebb Kamenyec-Podolszk maradt ki, de
Újvidék nem).
Majd pedig tanárként taníthattam a zsidótörvényekről, a Vészkorszakról –
már 1976-ban! A holokauszt kifejezés eleinte valóban „nem volt
forgalomban”, de nem az egyébként valóban nem polgári demokratikus
Kádár-rendszer viszonyai miatt, hanem mert idő kellett, amíg a fogalom
elterjed nálunk is. Az 1980-as évek közepétől már tanárkollégáim és
jómagam használtuk ismeretátadó munkánkban.
Navracsics tájékozatlan, ám az is lehet, hogy ez alkalommal politikai
megfontolásra visszavezethető, szándékos torzítással vázolta a szóban
forgó kérdést a tanácskozáson.
Forráskritikailag hiteles bizonyítékok arra, hogy Navracsics
miniszterelnök-helyettes nem az igazat mondta, amikor azt állította,
hogy a Kádár-rendszer idején elhallgatták az ifjúság elől a Soát:
1.1/ Jóvérné Szirtes Ágota: Történelem a gimnáziumok
IV. osztálya számára. Negyedik kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest, 1986. Ez
a tankönyv a 122. és a 128. oldalon – a második világháborúra vonatkozó
egyetemes és magyar történeti tudnivalók szintetizált kifejtésének
keretei között – konkrétan és külön passzusban, valamint
visszautalásokkal tárgyalja a magyarországi holokausztot.
1.2/ Történelem. A dolgozók középiskolái számára IV.
Hatodik kiadás. Tankönyvkiadó. Budapest, 1977. Balogh Endre munkája. A
260. oldalon írja a vidéki zsidóság (számszerűen is jelölve: „mintegy
450 ezer ember”!) deportálását és elpusztítását.
A közoktatásban – hivatalos befogadással, sőt bátorítva! (a
szakfelügyeleti szervek által hol tűrve, hol ösztönözve, ugyanakkor már a
tanárjelöltek metodikai képzésében kihangsúlyozva) – létezett annyi
tanári szabadság, hogy az ismeretátadásban a tankönyv csupán a kötelező
minimum, számonkérésben pedig az elvárható maximum...
2/ Balogh S., Gergely J., Izsák L., Jakab S., Pritz P.,
Romsics I.: Magyarország a XX. században. Kossuth Könyvkiadó, 1985. A
241-242. oldalon – általános történeti kézikönyvként – részletesen
tárgyalja a deportálásokat és a meggyilkoltak számát.
3/ Balogh-Izsák-Gergely-Föglein: Magyarország története
1918-1975. Tankönyvkiadó. Budapest, 1986. Ez a – kifejezetten a
pártállam ideológiai indoktrinációja jegyében készült(!) – felsőoktatási
tankönyv a 112-113. oldalon, külön részcímmel („A magyarországi
holocaust [sic!]”) elég pontosan bemutatja a zsidóságot és a cigányságot
sújtó borzalmakat, utalva az akkori magyar társadalom felelősségére is.
A tanerők rendelkezésére állt: Magyarország története 1918-1919 1919-1945, MTA (1976), 1159-1162. old.
A fent jelzett irodalmak különböző mélységben ugyan, de egyaránt „tudósítanak” a zsidótörvényekről.
Rendben. Legyünk jóhiszeműek. Navracsics úr nem történész, hanem jogász
(bár a jogi karra anno szintén kötelező felvételi tárgy volt a
történelem...). Nem fogalmazott tudatosan valótlant, csak tudatlan.
Ellenben körülveszi egy egész szakmai, tanácsadó udvartartás! – Schmidt
Mária, Tőkéczki László, Romsics Ignác történészek, és még ki tudja,
kik...
Navracsicsot mégis megtapsolta a konferencián jelenlevő összes kül- és
belhoni zsidó szervezet képviselője. Amiképpen akkor is, amikor
elhallgatta a kormány és a FIDESZ felelősségét az antiszemita
megnyilvánulásokért (Orbán Viktor publikusan barátkozik szélsőjobboldali
médiafigurákkal, orgánumaik olvasására szólítva fel a közönséget,
nácibarát irodalmi személyiségeket emeltet be a Nemzeti Alaptantervbe,
eltűri a parlament elnökétől, hogy Hitler- és Göbbels-rajongóként
politizáló „költő” mellett demonstráló, határainkon túlnyúló tanulmányi
versenyt védnököljön és így tovább).
A szerző nyugdíjas tanár
Forrás: mazsihisz.hu
2013. november 10.