Ezzel a címmel jelent meg a Népszava - történelminek is nevezhető - 1941. évi karácsonyi száma. A vezércikkben így írt a lap főszerkesztője: "Kitártuk ezt az ünnepi számunkat a nemzeti önállóság és függetlenség nagy gondolata, a népszabadság örök eszméje és a szociális haladás történelmi szükségének követelő hangja számára. És mert népek életének, fennmaradásának, haladásának ez a három hatalmas tényezője - mert nem is lehet - nem párt kérdés. Idehívtuk azokat a férfiakat: politikusokat, írókat, gondolkodókat is, akik nem vallják ugyan a szocializmus programját, de tiszta szándékkal akarják, hogy ez a mi országunk önálló legyen, és maradjon, függetlenségben élje életét..."
A hívó szónak eleget téve többek között Bajcsy-Zsilinszky Endre,
Szekfű Gyula, Móricz Zsigmond, Darvas József irt, jelezve ezzel a széles
összefogás szükségességét, amely útját állhatja az ország háborús
szerepvállalásának. Tudjuk, hogy az összefogás nem tudott szélesebbé
válni, a jobboldali kormányzati erőkben nem talált visszhangra. Saját
hatalma fontosabb volt, ami az ország tragédiájához, több százezer
magyar ember elpusztulásához, a nyilas diktatúrához, a romboláshoz
vezetett.
Ma a helyzet nem azonos, de fennáll a veszélye a rendeleti
kormányzásnak. Nem zárható ki a demokratikus intézményrendszer
mozgásterének tovább szűkítése. A választás tisztasága, az egyenlő
esélyek veszélyben vannak. És ha újraválasztják ezt a mostani, már a
látszatra sem adó hatalmat, akkor elszabadul a pokol és nem lesz
korlátja a féktelenségnek. Mi több: a hatalom birtokosai még
agresszívabbak lesznek. És mivel demokratikus hagyományaink nem túl
mélyek, a társadalom - ahogy korábban is -, tudomásul veszi az
egyeduralomra törő hatalmat.
Ezért ma minden demokratikusan gondolkodónak tudomásul kell vennie,
hogy nincs saját pártérdeke, hanem csak egy érdeke van, ami mindent
felülír: leváltani a mostani korrupt, egyeduralomra törő hatalmat.
Ezért
hamis, ha kifogást keresnek az összefogás ellen. Hamis az a
megállapodás, amelynek nincs igazi üzenete a választóknak és hamis, ha a
volt főszerkesztőt idézik a külön út érdekében: "Széles az út elférünk
rajta." Hamis azért, mert az út nem széles. Ez kiderült annak idején is.
Most pedig még keskenyebb. Nemcsak a módosított választási rend, hanem a
bajai tapasztalatok okán is. Amúgy pedig az idézet így folytatódik: "az
ellenség nem balra, hanem jobbra van". Fontos lenne ezt megfogadni,
mert manapság azt látjuk, hogy sokan egyéni érdekek, kisstílű
szereplések lehetőségéért eladják magukat.
Elrontja a közös október 23-i ünneplés örömét, hogy a diktatúra
szobrának ledöntése ürügyén voltak olyan nem kormánypárti megszólalók,
akik egy rádiós szereplés lehetőségéért, úgy érezték, talán politikai
értelemben "kifizetődő" lehet önkéntesen elhatárolódni. Ünneprontónak
érzem azt is, hogy várhatóan nem az üzenetről, az összefogásról, a közös
demonstráció fontosságáról lesz szó hanem, hogy ki, hány percet kap,
milyen sorrendben lépnek a megszólalók a mikrofonhoz. A szónokok
versenyéről beszélnek. Nem a célt, az ellenzék erejének felmutatását, a
demokratikus üzenetet tartják fontosnak, hanem a saját bekasszírozható
politikai nyereségüket mérlegelik. Pedig az emberek csak akkor mennek
majd ki az utcára tüntetni, ha tudják, hogy tétje van a jelenlétüknek.
Ha nem biodíszletnek tekintik őket. Az elégedetlenek azonosulni akarnak
az üzenetekkel, sajátjuknak akarják tekinteni a történéseket. Ehhez
pedig nem kisstílű vitákra, hanem katartikus élményre van szükségük.
Az idézett karácsonyi számban Szekfű Gyula azt írja. "Nagy elemi
csapások idején senki sem tud szobája négy fala közt maradni, mindenki
az utcára tódul, és fölfedezi, hogy emberek között van a helye, ő is
ember, nem pedig valamely zárt életforma önkéntes rabja, mert ilyen
veszedelmek idején senki sem segíthet önmagán, mindenki másokra, a
többiekre van utalva... meg kell értenünk egymást, mert különben
egyenként, különállva még könnyebb az elpusztulás, mintha sokan, nagyon
sokan megértik egymás szavát."
Olvassuk értőn Szekfű szavait! Ki
kellene szabadulni az önkéntes rabságból: nem a nagyobb, a kisebb vagy
az álpártok érdekeibe kellene bezárulni, nem a korábban esetleg
egymásnak okozott sebeket újra és újra feltépni. Értsük meg egymás
szavát!
Legyünk igaz emberek, mert ez a mi Földünk, a mi életünk.
Schiffer János, MSZP politikus / nepszava.hu
2013. október 17.