Magyar vagy? Én is! |  |
Az önmagát közéleti hetilapnak nevező sajtótermék X. évfolyamának 31., egész pontosan a 2013. augusztus 28-i számának címlapján olvasható: „Demjén Ferenc úgy véli: Magyarországon nincs antiszemitizmus, csupán egyes provokatőrök (sic!) keltik a hangulatot. A Kossuth-díjas zenész szerint még az is elképzelhető, hogy ugyanazok a külföldi körök támogatják a szélsőjobbos és a liberális ellenzéket.” Öles betűvel szedett címként folytatódik, hogy Demjén Rózsi szerint „a magyarok nem antiszemiták!”
Ha nem lenne felkiáltójel a szentencia után, talán kétségeink is
lehetnének a kijelentés valóságtartalmát illetően. Na de a felkiáltójel
abszolút meggyőző és megnyugtató, ugye?
A lap negyedik oldalán olvasható a Demjén-cikk, amelynek fejlécében újfent megismétlődik, felkiáltójellel: „Nincs antiszemitizmus!”
Szintén a negyedik oldal tartalmazza az István, a király Aréna-beli, augusztus 30-i, 31-i előadásának reklámját.
Demjén egykori zenéi, dalai jobbak, mint amit most mond. Egyébként
azt mond, amit akar, de ha mond valamit, számítson rá, hogy az terjed,
utóélete van, az szembesül mások véleményével, a valóság hasonló tárgyú
jelenségeivel.
Az augusztus 30-i István-előadás megkezdése előtt ugye történt egy és
más az Aréna közelében. Röpködtek a tősgyökeres magyar jelzők, Istvánt
és hazát féltő-óvó „színikritikai” megjegyzések, Alföldi Róbertet
becsmérlő „hazafias” igék, jelzők. Kötve hiszem, hogy bármelyik
tiltakozó látta volna a jelenlegi rendezést.
Ha már egyszer, augusztus 28-án egy oldalon szerepelt a „megnyugtató”
Demjén-nyilatkozat és a rockopera reklámja, talán nem szentségtörés
szembesíteni, összehozni a zenész-énekes ítéletét a 30-ai ellentüntetés
egyetlen jelenségével: szerepelt ott egy férfiú, akinek a pólóján a
nézőt (és sajnos nem a póló viselőjét) mellbevágó felirat virított: Magyar vagyok, nem zsidó.
Lám, itt van a provokatőr !
Amikor a képernyőn látott pólón kibetűztem a Magyar vagyok, nem zsidó feliratot, Gerendás Péter szomorú sorai jutottak eszembe: „Elbúcsúzom, elbúcsúzom, ez a föld már nem az otthonom…”
(Legutóbb a Holokauszt Múzeum honlapját megnyitva hallottam a dalt.)
Gerendásnál nincs kitéve, én viszont kiteszek most a strófa után egy kérdőjelet, jó? Sajnos, nem jó…
Volt más is az elmúlt hetekben. Megrendítő, bűnbánó hanghordozású
felhívásban kérte a Fradi vezére a Csatáry nevű háborús bűnösre
emlékező, molinót lobogtató „szurkolókat”, fedjék fel magukat, vállalják
a felelősséget. Megtörtént, már Facebook-oldala is van a létszámában
egyre növekvő gyülekezetnek, amelynek tagjai – akárhogy
csűrjük-csavarjuk is – olyasvalakire emlékeztek a nagy nyilvánosságot
biztosító kamerák előtt termetes molinójukkal, akit gettóparancsnoki,
vagonírozási tevékenysége miatt anno jogerősen elítélt a bíróság.
Sokan gondolják hát, hogy szaporodik az egykori ordas eszmék és
tettek iránti nosztalgia, szépítő emlékezet. Lám, nem nyugszanak azok a
„külföldi körök”, a „provokatőrök”.
Volt más is az elmúlt hetekben. Budapest főpolgármestere azt találta
volt mondani, hogy a DK-soknak „miért mindig az Ószövetségnél nyílik ki”
a Biblia.
Akik azt vallják, hogy az Ószövetség a zsidók Bibliája, azoknak
nyilván kinyílt a bicskája: már ő is? A főpolgárság mestere
természetesen visszavágott, szabadkozott, hogy összevissza,
félremagyarázzák a mondatát. Hát, lehet. Mindenesetre Tarlós esete jól
alátámasztja azt a közoktatási direktívát, miszerint szükség van az
iskolai vallásoktatásra. Az azonban még hiányzik a koncepcióból, hogy
lesz-e ószövetségi és újszövetségi tagozat, melyik a kötelező és melyik a
szabadon válaszható szövetség, netán az állam vagy a polgármesterek
osztják be az iskolásokat ide vagy oda.
Volt más is az elmúlt hetekben. Akárki akármit mond, ha valaki –
főleg közjogi méltóság – Horthy újratemetési évfordulóján emlékező
beszédet mond, s még elszólásként, bakiként sem hangzik el tőle, hogy
nevezett kormányzó és rezsimje antiszemita volt, az bizony nehezen
moshatja le magáról, hogy parlamenti irodájában rendre felkeresi az a
bizonyos „provokatőr”.
Végezetül: mindegy, hogy most éppen Demjén nyilatkozatából indultam
ki, mindegy, mert más is szokott ilyesfélét mondani, még Washingtonba,
antiszemitizmust vizsgáló bizottság elé kiküldött kormányzati nyilatkozó
is. Sőt, még a kormányfőnek is volt szokása, hogy kijelentse: megvédi ő
és kormánya a zsidó honfitársakat.
Ne védje, mert ha már védeni kell, akkor nagy a baj, inkább
űzze el a rossz szellemet, tépje le a molinókat és… és tudja ő
egyébként, hogy mit kéne tennie, mert ő is jó magyar. Ugye?
A szerző ügyvéd / galamus.hu
2013. szeptember 25.
