Kritizálta a nácikat, Hitler kivégeztette |  |
Hetven évvel ezelőtt, 1943. július 13-án végezték ki Kurt Huber filozófiaprofesszort, akinek mindössze annyi volt a vétke, hogy röplapokban fogalmazta meg a náci hatalommal kapcsolatos kritikáját, és ellenállásra hívta fel a németeket.
Kurt Huber 1920-ban kapott Münchenben katedrát, és diákjai révén került kapcsolatba a nácikkal szembeni erőszakmentes ellenállást hirdető Fehér Rózsa mozgalommal.
A mozgalmat néhány müncheni egyetemi diák hozta létre, alapítói között volt a bátorsága miatt máig emlegetett Scholl-testvérpár, Sophie és Hans, a félig orosz származású Alexander Schmorell, Willi Graf, Christoph Probst, és még néhányan. A vallásos hátterű, a Hitlerjugendből és más náci ifjúsági szervezetekből kiábrándult huszonéves fiatalok közül páran orvostanhallgatóként a keleti fronton végzett kötelező szolgálatuk során saját szemükkel is látták a helyi lakosokkal, a foglyul ejtett orosz katonákkal és a zsidókkal szembeni kegyetlen bánásmódot és kivégzéseket, Willi Graf pedig a varsói gettóban is járt, és elborzadt mindattól, amit tapasztalt. 1942 júniusa és a csoport 1943. február 18-i letartóztatásának és felszámolásának kezdete között hat röplapban fordultak a német néphez és az egyetemi diáksághoz, tanárokhoz és entellektüelekhez, ellenállásra, a nácizmussal és Hitlerrel való szakításra szólítva fel, a gyilkosságok és az elnyomás befejezését követelve.
Az ötödik, Hans Scholl által fogalmazott röplaphoz a biológiát és filozófiát is tanuló Sophie tanára, Kurt Huber filozófiaprofesszor is hozzátette a maga gondolatait. A „Felhívás a német néphez” című, 6–9 ezer példányban számos német városban terjesztett röpirat egyebek mellett a következőket tartalmazza:
Németek! Azt akarjátok, hogy ugyanaz a sors jusson nektek és gyermekeiteknek, mint amit a zsidóknak kellett elszenvedniük? (…) Legyünk örökre az egész világ által gyűlölt és kitaszított nép? Nem! Ezért szakítsatok a nemzetiszocialista embertelenséggel! Bizonyítsátok be tettel, hogy másképp gondolkoztok! Új felszabadító háború tör magának utat. A nép jobbik része a mi oldalunkon küzd. Tépjétek szét a közömbösség köpenyét, amivel eltakarjátok a szíveteket! Döntsetek, mielőtt késő lesz!(…) Később szörnyű, de igazságos ítélet fogja sújtani azokat, akik gyáván és határozatlanul lapultak.
A németek sztálingrádi veresége után született és teljes egészében Huber által írt hatodik röplap a német diákok lelkiismeretére apellálva kijelentette, hogy a német történelem valaha volt leghitványabb zsarnoka számára közeleg a leszámolás napja. E röplap terjesztése közben érték tetten a Scholl-testvérpárt a müncheni egyetemen, majd a következő hónapokban sorra tartóztatták le és állították a Népbíróságnak (Volksgericht) nevezett náci törvényszék elé a Fehér Rózsa mozgalom tagjait és szimpatizánsait.
A Fehér Rózsa mozgalom és Kurt Huber volt azonban a ritka ellenpélda – a náci rezsim neves egyetemi tanárokat, filozófusokat és tudósokat állított az oldalára. (Lásd erről a nácikkal kokettáló filozófusokról szóló cikkünket.)
Számla az özvegynek
Hans és Sophie Schollt februári tárgyalásuk után azonnal, Kurt Hubert és Alexander Schmorellt 1943. július 13-án, Willi Grafot október 12-én fejezték le a börtönben. De kivégzés várta a Harmadik Birodalom összeomlása előtt alig néhány hónappal, 1945. január 29-én azt a Hans Conrad Leipeltet is, aki szintén a filozófiaprofesszor által fogalmazott hatodik röplapot terjesztette – amelyet egyébként Németországból kicsempésztek, sokszorosítottak és a szövetséges repülők milliószámra dobták le. Leipelt bűnéül rótták fel azt is, hogy pénzt gyűjtött a kivégzett ellenállók özvegyeinek, köztük Huber professzor feleségének a támogatására – utóbbinak egyébként Huber kivégzése után férje kéthavi jövedelmének megfelelő, 600 márkás számlát küldtek „a guillotine elhasználódásáért”.
Keserű fintora a sorsnak, hogy Huber professzor még halálában is életet mentett, vagy legalábbis megkímélte egy barátját a meghurcoltatástól. A híres zeneszerző, Carl Orff a professzor 1943. február 27-i letartóztatása utáni napon Huber házánál járt, és a filozófus felesége kétségbeesve könyörgött neki, vesse latba befolyását férje érdekében. Orff ijedten állt tovább, később azonban levélben és egy kompozícióban is Huber utólagos „megbocsátását” kérte gyávaságáért. Amikor viszont a szövetségesek a háború után letartóztatták, arra hivatkozott, hogy Huberrel együtt a Fehér Rózsa mozgalom alapítója volt – ennek az ellenőrizetlen (és minden bizonnyal hamis) információnak az említése is elég volt ahhoz, hogy szabadon bocsássák a totalitarizmussal szembeni ellenállás jelképének számító mozgalom iránti tiszteletből.
Hans és Sophie Schollról az elmúlt évtizedekben könyvek tucatjai jelentek meg és számos filmben állítottak emléket sorsuknak. Alexander Schmorrelt az orosz ortodox egyház egyik szárnya mártíriumáért szentté avatta. Kurt Huber neve viszont már kevésbé ismert – pedig önfeláldozó példája párját ritkította, s élete utolsó hónapjaiban, a müncheni Stadelheim börtönben is a filozófiának szentelte magát: Leibnizről írt monográfiát.
Forrás: index.hu
2013. július 14.
