Egy antifasisztával ismét kevesebben vagyunk... |  |
A valamilyen megváltásért szüntelenül ágáló ember (félhalott zsidó-deportáltból ifjú mozgalmár, szakmája újításán serénykedő műszerész, kérészéletű lobogó újságíró, italfüggők megszabadításának harcosa és prófétája, köz- és szakíró, valamint számos kisregény és nagy halom novella elkövetője), Fekete János (1928. március 4. – 2013. április 21.) – méltósággal viselt, hosszú betegség után – elhunyt.
Elment... Egy antifasisztával ismét kevesebben vagyunk. Fekete János író (1928. március 4. – 2013. április 21.), akinek írásait lapunk is közölte – méltósággal viselt, hosszú betegség után – elhunyt.
A valamilyen megváltásért szüntelenül ágáló ember (félhalott zsidó-deportáltból ifjú mozgalmár, szakmája újításán serénykedő műszerész, kérészéletű lobogó újságíró, italfüggők megszabadításának harcosa és prófétája, köz- és szakíró, valamint számos kisregény és nagy halom novella elkövetője), Fekete János (1928. március 4. – 2013. április 21.) – méltósággal viselt, hosszú betegség után – elhunyt.
Az író letette tollát, de számunkra itt maradtak művei, az 1972-ben megjelent „Meduzák", az 1982-ben kiadott „Tükrök”, az 1991-ben napvilágot látott „Marvin”, és az utolsó, a 2008-ban megjelent gyűjteményes kötete a „Shalom, Barátaim!”
Írásait, novelláit, esszéit számos folyóiratban, internetes oldalon, például a demokrata.info oldalán, s nem utolsó sorban saját blogján olvashattuk.
Életét, és írásait, ahogyan saját magáról írta: "egy újjászületett Holokauszt-túlélő tanúvallomásait", egy tőle származó idézettel, hitvallásával lehet a legjobban érzékeltetni: "Számos tapasztalat igazolja, hogy az erős hitnek megtartó ereje van. Bele lehet kapaszkodni. Sok ember szabadult meg már a segítségével, a legkilátástalanabb helyzetekből is. A beomlott tárna kétszáz méteres mélységében rekedt bányászokat, a szűk furaton lejuttatott sovány kalória mellett ugyanúgy csak a hit meg a reménység mannája éltette hónapokon át, mint ami annak idején, a koncentrációs lágerek kevés szerencsés túlélőjét hazasegítette."
Temetéséről később intézkednek.
A Demokrata.info szerkesztősége nevében búcsúzik a szerkesztő
Barát Tamás
Elment a szeretetember
Fekete János (1928. március 4. – 2013. április 21.)
Egyszer így jellemeztem őt, most se tudom hívebben: a megváltásra egész életében vágyó ember, aki az ágálástól (félhalott zsidódeportáltból ifjú mozgalmár, szakmáját újító műszerész, lobogó újságíró, italfüggők megszabadításának harcosa és prófétája, köz- és szakíró, valamint kisregények és novellák szerzője) eljutott annyira áhított üdvösségéhez, feloldódva az Örökkévaló és Fia földi közösségében.
Édesapám. Esendő volt, mint mi mindannyian, viszont végtelen mennyiségű szeretetet tudott sugározni és befogadni. „Jó leszek!”, megígérte már hátulgombolósként anyukájának (16 éves se volt, amikor elgyilkolta tőle a holokauszt), s utolsó pillanatáig hű maradt ehhez. Tanú rá a Hit Gyülekezetének sok-sok testvére. Itt kisimogattak belőle minden kínt, fájdalmat, szenvedést, amit a Gonosz okozott. Begyógyították sebeit. Megkapta azt az örömöt, amelyet mi, a természetes családja, nem adhattunk meg. Végre visszavehette megszégyenített zsidóságát – Jézushoz megtérve. Büszkén-alázatos keresztényként maga fogalmazta ezt, újra és újra „eldicsekedve”, hogy a Hit Gyülekezetének tagja ő is. Ahol – a társak mondják – jó kedvvel és kora dacára alkotóan serénykedett.
Alaposan meggondolva választottam e – kórházi – képet apámról.Testvérem készítette, két nappal a Felköltözés előtt.
Ecce homo! – sugallja nekem.
„Uram, Mindenható – érzem-hallom apámat –, utamat befejeztem, amit cselekedtem, mind idehelyezem lábad elé. Várom ítéletedet, Rád bízom magam. Akárhogyan is döntesz.”
Elengedünk, Apa! Szárnyalj, repüld be az Úr tereit! Legyél boldog és szabad!
Fekete György
Megjelent: Hetek, 2013. április 26.
Fekete János búcsúztatása: Győr, Nádorvárosi Köztemető (új ravatalozó, urnaudvar), a Győri Hit Gyülekezete gondozásában – 2013. május 10-én (pénteken) 12 órakor.
2013. április 28.
