Egy cseppnyi őszinte szeretetért... |  |
Március több szempontból is „felkiáltójeles” hónap. A múltból sok történés és személy parancsol kicsit megállásra, elgondolkodásra bennünket ez időtájt.
Hatvankilenc esztendővel ezelőtt, március 19-e napján hajnalban a Wehrmacht és az SS-alakulatok több irányból átlépik a határt. A budapestiek német páncélosok motorzajára ébrednek. Bekövetkezik a megszállás. Az országban egyedül egy ember fegyverrel fogadja a németeket Budán: Bajcsy-Zsilinszky Endre. Ezzel egyidőben Pesten, Heimlich (Hernádi) Lajos zongoraművész fiának keresztelőjére készül a Radnóti-házaspár. De a megszállás ezt keresztülhúzza. Másnap Radnóti Miklós versei és naplója kéziratait elviszi az Országos Széchényi Könyvtárba, hogy biztonságban tudja őket. Bő egy hónap múlva megkapja behívóját a harmadik munkaszolgálatára. Novemberben megölik. Bajcsy-Zsilinszkyt börtönbe vetik, - csak ősszel szabadul, de - Radnóti után nem sokkal - karácsonykor szintén rá is a halál vár.
Bajcsy-Zsilinszky és Radnóti. Sokat üzen ez a két név!
Bajcsy-Zsilinszky Endre életében nagy érdeklődést mutat az irodalom iránt, szívén viseli a tollal munkálkodók sorsát, lapjaiban sokuknak lehetőséget biztosít, védi őket. Védi a zsidóságukért vagy más, politikai okokból üldözött irodalmárokat és művészeket is. Hagyatékában közel kétszázra tehető azon ügyeknek a száma, amelyekben az üldözöttek, kiváltképpen a szadista parancsnokok túlkapásait elszenvedő zsidó munkaszolgálatosok, illetve a lengyel menekültek ügyében tesz. Hosszú lenne felsorolni azon írók, újságírók - köztük az akkori Népszava munkatársai -, művészek neveit akikért közbenjárt. Azonban Radnóti mégiscsak kiemelendő. Hetven esztendővel ezelőtt, ezekben a napokban, 1943 márciusában Bajcsy-Zsilinszky levelet visz a hadügyminiszterhez, amelyben kéri a költő leszerelését. Az aláírók között sok neves közéleti személyiség is szerepel. Az akció sikerrel végződik, Radnótit április végén hazaengedik, a költő Bajcsy-Zsilinszky Endre közbenjárásnak köszönhetően kap - átmenetileg - felmentést a munkaszolgálat alól. Bajcsy-Zsilinszky zsidó-ügyekben együtt dolgozik a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájával, számos esetben továbbítja a panaszokat. Ír, szervezkedik, tiltakozik: „…igazságérzetem és a magyar állam, a magyar nemzet világpresztízsének féltése állít oda a szenvedő és üldözött zsidók mögé, mert nemzetem és a magyar állam halálos veszedelmét látom a jogegyenlőség útjáról való elkanyarodásunkban, a teuton módszerek sajnálatos elharapódzásában, és egyben lázadok az embertelenség ellen...” - írja az igazságügy-miniszternek. Micsoda elgondolkodtató sorok, s micsoda elgondolkodtató cselekedetek a fentiek szerint egy olyan embertől, aki a szélsőjobboldalról indul; aki az egyre fokozódó, kirekesztő és hazug politikától, a fasizmustól, a kegyetlenkedésektől, az embertelenségektől undort kapva az ország veszedelmében, a nemzet jövőjének féltésében fokozatosan eljut az antifasiszta oldalig, a demokrácia oldaláig, a széleskörű nemzeti összefogás szorgalmazásáig, s vállalva az ellenállási mozgalom vezetését bátran odaáll az akasztófa alá is. Alakja példamutató, példaadó. Szerintem azt üzeni a ma Magyarországára, hogy az antifasizmus nem jobb, vagy baloldaliság kérdése! Idén, március 21-én, az antirasszista világnapon, a Radnóti-díjak díjazottjai is ezt sugallták. Mert az antifasizmus élethosszig felvállalandó értékrend, amely kiállást jelent hétköznapjaink cselekedeteiben pártszimpátiáktól függetlenül! A mártír Bajcsy-Zsilinszky Endrék, Kálló Ferencek, Remete Lászlók, Salkaházi Sárák, a vétkesek közt szintén nem cinkos és nem néma Sulyok Dezsők, az életük kockáztatását vállaló, még ma is velünk élő nemzeti ellenállás hősei, a Göncz Árpádok, a Horváth Jánosok, a Vitányi Ivánok kellenek, hogy sokak szeme előtt álljanak.
Amikor a múlt héten tanúi és részesei lehettünk a Radnóti-díjak átadásának, akkor a szegények szentjének, Assisi Szent Ferencnek a mondata járt a fejemben: „Egy cseppnyi őszinte szeretet nemesebb tengernyi tudománynál.” Igen, „egy cseppnyi őszinte szeretet”-re lenne ma szüksége a világnak és Magyarországnak is, hogy az emberiesség, a gyűlöletnélküliség, a szolidaritás, a békesség hazáját lehessen „visszateremteni”. Ezért a „cseppnyi őszinte szeretetért” együtt munkálni nemes kötelesség lehet ma magyarként, antifasisztaként...
Kerecsényi Zoltán,
a MEASZ alelnöke
2013. március 28.
