Gelléri Andor Endre emléke |  |
Koszorúzással egybekötött megemlékezést zajlott Gelléri Andor Endre tiszteletére az egykori író, novellista óbudai lakóházánál, ahol a MEASZ is elhelyezte a tisztelet virágait.
Gelléri Andor Endrét 1944-ben a németek elhurcolták, előbb az ausztriai mauthauseni, majd a günskircheni koncentrációs táborba került. A felszabadulást még megélte, ám legyengült szervezete nem bírta a további megpróbáltatásokat és 1945. május közepén flekktífuszban meghalt a hörschingeni amerikai kórházban.
Gelléri Andor Endre az 1910-es években, kisgyerekként került Óbudára szüleivel, az itteni munkások, iparosok mindennapjaiból merítette élményanyagát és itt vált a magyar irodalom egyik legfigyelemreméltóbb novellistájává a két világháború között. Fiatal felnőttként a III. kerület Beszterce utca 25-ös számú házában élt és alkotott. Tiszteletére a ház falán elhelyezett emléktáblánál tartott megemlékezést a kerületi önkormányzat és az író lánya, Gelléri Ágnes. A megemlékezésen Szakonyi Károly Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg méltatta Gelléri Andor Endrét.
“Gelléri realizmusában az élet lüktet (…), a novella mester volt, a par excellence novelláé, ami azért más, mint az elbeszélés, mert drámai felépítése a hely, idő, cselekmény hármas egységén alapul, a mélybe ás, a lélek mélyébe.” Szakonyi Károly beszédében felidézte a fájdalmasan rövidre szabott életet, s a befejezetlenül is jelentős életművet. Gelléri Andor Endrének negyven év sem adatott: 1924-ben, 18 évesen Az Est című lap pályázatára küldött írásával fedezték fel, egyetlen regényét, A nagymosodát 24 évesen, 1930-ban írta meg. Három évvel később jelent meg első novelláskötete, A szomjas inasok, mely Baumgarten-díjat kapott. Származása miatt üldözték, 1941-től többször vitték munkaszolgálatra. Két munkaszolgálat közötti szabadsága alatt írta a már csak posztumusz megjelent önéletrajzát. A koncentrációs táborból még kiszabadult, de a megpróbáltatások következtében 1945 májusában meghalt.
“Manapság sok szó esik a nemzettudatról. A nemzeti elkötelezettségről. Vajon kell-e nagyobb elkötelezettség, mint a magyar irodalom nagyobb dicsőségére remekműveket alkotni a megalázottság ellenére a halál torkában? Hinni a nemzet kultúrájában, még ha ki is közösítenek onnan?” – fogalmazott Szakonyi Károly. Az író egykori lakóházánál tartott megemlékezésen Kulka János Kossuth-díjas színművész Gelléri Egy fillér című novelláját olvasta fel, Agatics Krunosláw pedig tangóharmonikán játszott.
Az író emléktáblájánál elsőként lánya, Gelléri Ágnes, és Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere helyezett el koszorút, majd lerótták tiszteletüket a megjelent magánszemélyek és szervezetek képviselői is. A megemlékezésen Szakonyi Károly köszönetet mondott a polgármesternek és a kerület képviselő-testületének azért, hogy – a közelmúlt testületi döntése alapján – a kerületben Gelléri Andor Endréről utcát neveznek el.
“Az író él, ha emlékeznek rá, és olvassák műveit, mert szavaival együtt feltámad ő maga is, feltámad igazsága és feltámad a múlt, az egyszervolt, de örökkévaló történeteivel.”
Forrás: obuda.hu
2013. március 27.
