Összefogást! |  |
A hazai antifasiszta mozgalom egyik jeles képviselőjének, a száz éve született és pár esztendeje elhunyt Döme Piroskának visszaemlékezései kerültek a napokban a kezembe. Ez a sokat megélt - a náci haláltábort is megjárt - asszony számos visszaemlékezésben, kötetben örökítette meg a Horthy-éra alatti baloldal küzdelmeit, a háború alatti ellenállás, összefogás jelentősebb momentumait. Köztük, az egyik legjelentősebb eseménynek, talán a fordulópontnak számító, 1942 március idusának történéseit is.
Az elfeledett, - a jelenlegi történelemkönyvekben sem igen emlegetett - 1942 március idusa manapság is példás üzenettel bírhat. 1942-ben - a hivatalos szélsőjobbra tartó magyar politikától fenyegettetve - sikerült összefogni az antifasiszta, baloldali erőknek, megmutatva az akkori ellenzék erejét, az összefogást. Hetvenegy esztendővel ezelőtt, 1942 februárjának közepén létrejött a Magyar Történelmi Emlékbizottság a baloldali pártok, szakszervezetiek, értelmiségiek részvételével. Az Emlékbizottság komoly hatású, tömeges háborúellenes tüntetéseket kezdett szervezni, a legjelentősebbre március 15-én került sor két-három ezer emberrel a budapesti Petőfi-szobornál. Ott volt sokfajta gondolkodású ember, politikus, köztük a szélsőjobbról indult, nemzeti-radikális Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki fenntartás nélkül, elsők között csatlakozott az Emlékbizottsághoz, az akkori ellenzéki összefogáshoz. A Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulását március 1-jén a Népszava adta tudtul. Bajcsy-Zsilinszkyn kívül - többek között - Barankovits István, Bernáth Aurél, Illyés Gyula, Kovács Imre, Nagy Ferenc, Pátzay Pál, Szakasits Árpád, Szőnyi István, Tildy Zoltán, Veres Péter, Veress Sándor, valamint a magyar értelmiség más-más ismert alakja lett a tagja az összefogás eme fontos szervének.
Jelentős visszhangja volt ennek. Mintegy bátorítást jelentett cselekedetekben - a „szélesre kitárt”, 1941-es karácsonyi Népszava lapszáma után, ahol több fajta gondolkodású ellenzéki tett szintén hitet tollával. Ekkoriban jelent meg egy kiadvány is Petőfi útján-címmel, melyben azt magyarázták olvasóiknak az összefogás szorgalmazói, hogy mire kötelezi nemzedéküket az akkori jelen harcaiban a ’48-as örökség. 1942. március 3-án pedig napvilágot látott az a közlemény, amelyben bejelentették a szervezet „címerének”, a Petőfi-jelvénynek a kibocsátását. A hamar népszerűvé vált, Pátzay Pál szobrászművész által tervezett kis kitűzőből néhány nap alatt 30.000 példány készült el. Kézről-kézre járt, sok helyen terjesztették az aktivisták - baloldaliak, polgári demokraták, szakszervezetiek, hívők és nem hívők - , kapható volt Püski könyvesboltjában és még az evangélikus egyház könyvkereskedésében is. Az 1942. március 15-i tüntetésen szinte minden résztvevő ruháján ott díszelgett Petőfi-oldalportréja 1848 dátumával. Ez lett akkor az összefogás jelképe, a rezsim, az erőszak, a háborúskodás ellenzésének szimbóluma.
Bátor tett volt aztán ezt a kis jelvényt hordani március 15-e után, mert a Horthy-féle rendőrség üldözte, letartóztatta azokat, akiken észrevették.
A háború után ez a szép jelvény aktualitását veszítette, hiszen egy olyan széles, demokratikus összefogásra utalt, ami lekerült a napirendről. Most viszont talán újra aktuális lehet.
A Petőfi-jelvénynek, s azon keresztül 1942. március 15-ének kétségtelenül máig ható üzenete van. 2013 március idusára azt üzenheti a ’42-es elődök példáján, hogy hazafias kötelezettség az ellenzéki erők összefogása, amely nélkül nincs esély a hatalom leváltására. Ahogyan sokan ott tudtak lenni - az akkori sokszínű ellenzéki oldalról - és közösen tudták erejüket demonstrálni, úgy 2013-ban is meg kell tudni mutatnia a jelenlegi ellenzéki oldalnak, hogy tud együttesen ünnepelni és demonstrálni, hogy képes összefogni!
Mélyen hiszem, hogy a mai ellenzék össze tud fogni, s méltó tud lenni ’48-hoz, ’42-höz. S akkor a Petőfi-jelvényt újra leporolhatjuk, hogy a Kossuth-címer mellé, szívünk fölé ki tudjuk tűzni - talán már most, idén, március idusán - Magyarországért, a Köztársaságért, mindnyájunkért, közös jövőnkért!
Kerecsényi Zoltán
a MEASZ alelnöke, a DK Veszprém m. 4. vk. elnöke
2013. március 11.
