Főhajtás a Vérmezőn |  |
68 évvel ezelőtt ezen a napon ért véget Budapesten a második világháború. A 102 napig tartó ostrom rengeteg áldozatot követelt, mérhetetlen szenvedést és pusztítást hozott a városnak. A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének (MEASZ) szervezésében a város több pontján is megemlékezéseket tartottak. A Vérmezőn a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél Kard Aladár, az SZDSZ Országos Tanácsa elnökségi tagja mondott beszédet:
MEGEMLÉKEZÉS A BUDAI ÖNKÉNTES EZREDRŐL
A nagy világégés közepette már 15 éves koromban alkalmam volt találkozni valóságos hősökkel. Olyan igazi hősökkel, akik a filmekben szereplő rettenthetetlen, legyőzhetetlen, elszánt emberekkel szemben alapjában éhes, meggyötört, megtört áldozatok voltak. A közelben állt még akkor az Alkotás utca 18. számú ház, ahol először láttam a tépett, karszalagos egyenruhában fagyoskodó katonáinkat. A fizikai megpróbáltatásokon felül súlyos lelki válsággal is meg kellett küzdeniük. Addigi életükben gondolkodásukat, szemléletüket könyörtelen következetességgel torzították nacionalista, irredenta, rasszista tanokkal és most pusztító erővel tört rájuk valami érthetetlen, eddigi ismereteik alapján megmagyarázhatatlan, szörnyű valóság.
Tanúi lettek, hogyan versengtek németek, szovjetek világszép fővárosunk porig rombolásában. A város elfoglalásáért indított hadművelet 108 napig, a tényleges ostrom 102 napig tartott, amelyből 52 napot a védők teljes bekerítésben harcoltak végig. Ezzel szemben Berlin két hét alatt, Bécs hat nap alatt elesett, és a legkitartóbb német helyőrségek is, mint a königsbergi vagy boroszlói, csak 77, illetve 82 napig álltak ellen az ostromlóknak. Sztálingrád ostroma ugyan 125 napig tartott, de ennek döntő része nem érintette a város területét, ahonnan a civil lakosságot egyébként is evakuálták. Budapest ostromához igazából csak Varsó 1944-es ostroma mérhető. Budapestet Hitler külön utasítására háztól-házig védendő erődnek nyilvánították. Korábban a Fűhrer egyébként kinyilvánította: „történelmi szempontból nézve - megbocsáthatatlan paródia, hogy Attilának és hunjai utódainak legyen a legszebb fővárosa a Nibelungok folyója mentén".
Jómagam is átéltem, ahogy a nagy bérházak egybe nyitott pincéiben milyen öldöklő harcok dúltak. A szovjetek géppisztollyal, a németek lángszóróval irtották az embereket a szükségesnek tartot épületrészek megszerzéséért. Katonáink látták a polgári lakosság nyomorúságát, pusztulását. Arról nem tudhattak, hogy abban az időszakban a felszabadított haláltáborokból tízezreket hajszoltak hirhedt Todesmarschban nyugat felé és az utat ádozatok holttestei szegélyezték. Annak azonban híre ment, hogy a Budai Chevra Kadisa „védett” szanatóriumot (Maros u. 16.) 1944. január 12-én 30 nyilas lerohanta. A 83 áldozatot levetkőztették, összeverték, majd tarkón lőtték. A Bíró Dániel városmajori kórházat január 14-én foglalták el a nyilasok és két német. A 130 emberrel együtt lőtték fejbe a kórház igazgatóját is.
Az Alma utcai Szeretet Otthon lakóit a nyilasok január 19-én levitték a Városmajorba (Szamos utca). A 70 aggastyánt géppisztollyal halomra lőtték, a sérülteket kézigránáttal hallgattatták el.
Az Isteni Megváltó Leányai Szabadsághegyi anyaházában (Rendőrtiszti Főiskola, Farkasvölgyi u.) oltalmazott 150 gyermeket az újpesti nyilas házba vitték át, s közülük 62-t a Meder utcánál a Dunába hajtottak.
A lakosság körében egyre kétségbeesett ellenállás bontakozott ki. A háború alatt elpusztult 11. sz. Helyőrségi Kórház (ma Alkotás u. 25. - a szomszéd ház pincéjében vészeltem át szüleimmel az ostromot) katolikus papja Kálló Ferenc tábori esperes, orvosokkal összefogva mentette az
üldözötteket, a hadifoglyokat, a katonaszökevényeket. A kórházban vészelte át ezt az időt Sőtér István, Básti Lajos, Latabár Kálmán, Egri István, Karinthy Ferenc, Pető Tibor , és mások. Az amerikai hadifoglyok elszállítása után, néhány pilóta titokban a felszabadulásig a kórházban
maradt. Kálló Ferenc esperest – az ellenállás budai csoportjának tagját - 1944. október 28-án, lakásáról betegen elhurcolták, a nyilas számon kérő széken egész éjjel kínozták, majd 29-én agyonlőtték. Előljárói nem védték meg. Katonai végtisztességet nem kapott.
A lakosság egyénileg is számos embertársát segítette, volt aki a felszabadulásig egyszerre adott menedéket a Majestikből kiszabadult zsidó embernek és a civil ruhába öltözött sváb katonának.
Mindezek láttán az előrenyomuló szovjet egységek oldalán a harcokban növekvő számban vettek részt átállt katonák és csoportjaik. A katonákat sorsuk saját kézbevételére késztette a már értelmetlenné vált pusztítás, öldöklés, a meddő, kilátástalan harc, a végső áldozat feleslegessége, a
teljes körű SS parancsnoklás alá rendelés következtében elszenvedett sok sérelem.,
A katonák hangulatát befolyásolta, hogy megtudták, decemberben megalakult Debrecenben az Ideiglenes Kormány. 1945. január második felétől február 12-ig több mint 20 magyar önkéntes század alakult meg a Tárogató utcában, Budafokon és Kelenvölgyben.
A Böszörményi úti laktanya csendőrtiszt parancsnoka az objektum felrobbantását megtagadva, fegyveres csoporttal megegyezéssel állt át. Jellemzően magyarországi sváb SS katonák is jelentkeztek harcra.
A jelentkezők száma meghaladta a háromezret. A századokat magyar parancsnokok vezetése alatt önálló alegységként egy-egy lövészezredhez osztották be. Szovjet fegyvereket kapták, ellátásuk megegyezett a szovjet katonákéval. Az önkéntes századokból 1945. február 12-én alakították
meg a Budai Önkéntes Ezredet, amelynek parancsnoka Variházy Oszkár alezredes lett. A legkorábban megalakult századok a Déli pályaudvarért vívott harcokban estek át a tűzkeresztségen. Ez a harc az óvóhelyünktől alig 50 éterre zajlott le. A katonák szerint mintha a pokol szabadult volna a Déli pályaudvarra: a szovjet tüzérség közvetlen célzással lőtt. Az aknavetők tömege minden irányból ontotta a lövedékeket az ellenségre, amely így is csak nehezen adott fel minden talpalatnyi helyet. A tüzérségi előkészítés után támadás indult a pályaudvar területén. A németeknek rengeteg volt a halottjuk, hatvankét emberüket foglyul ejtette az Önkéntes Ezred tagjai, akiknek addigi vesztesége huszonhárom halott és harmincegy sebesült
volt. Négy bajtársuk eltűnt" özben hatalmas hangszórókon hallgattuk a környező magaslatokról: "Magyar katonák és tisztek! Adjátok meg magatokat... Kerüljük a felesleges vérontást... Fordítsátok fegyvereteket a német fasiszták és nyilas bérenceik ellen. Rövidítsétek meg a lakosság szenvedését. . . Ez hazafias kötelességetek."
A növekvő létszám nagyobb véráldozattal is járt, különösen azért, mert a szovjetek rendszerint a legnagyobb véráldozattal járó rohamokra indították őket. Az emberveszteség így körükben 60-70 százalékos volt. A Budai Önkéntes Ezred 600 főnyi hősi halottja bizonyította az antifasiszta hatalmak előtt, hogy a magyar hazafiak nem hajlandóak segédkezet nyújtani az értelmetlen pusztításhoz, hanem lehetőségeikhez mérten képesek és hajlandók fellépni ellene, miközben két zsarnoki rendszer gigászi hadseregének küzdelme következtében Magyarország romtengerré
változott. A Budavári Palotára 1945. február 13-án nemcsak a szovjet, hanem a magyar zászlót is kitűzték, ami nem akadályozta a megszállókat abban, hogy szemünk láttára naponként módszeresen égették fel a Palota pótolhatatlan kincseit.
Februárra már minden tartalékunkat feléltük, a jég alól kikotort, hólében főtt lótetemekkel tartottuk fenn magunkat. Súlyos harcok voltak a Királyhágó úti kórháznál, majd a házunk előtt az
Alkotás-utcában, ahol a németek egy hatemeletes ház tetejéről pásztázták végig gépfegyverrel az utat. És át kellett jutni a túlsó oldalra. A lakosság segített, ők mutatták meg a csatornaátereszt ... így jutottak el a Préda pékségig.
Dr. Ferdinandy Györgyi így emlékezik az 1956-ban is híressé vált pékségre:
– A nagyszüleimé volt a hajdani híres Préda pékség az Alkotás utcában, a mai benzinkút helyén – még a dédapám alapította. Az államosítás napján fél kilónyi kenyeret sem engedtek neki… idézi a nagyszüleit, hiszen akkor ő még nem élt.
A magyar önkéntes századok részt vettek a fasiszták kitörési kísérletének felszámolásában is. A Vár és közvetlen környékére beszorított kb. 23000 német és 20000 magyar katona (ebből 12000 sebesült) előléptetett SS parancsnoka, többszöri elutasítás után, Hitlertől csak februárban kapott
engedélyt a kitörésre. A Városmajor környékéről Zsámbék irányába elindult kitörés a halottak, sebesültek ezreit eredményező véres ütközetté vált. Az ütközetben a Budapesten harcoló 40 000 katonából kevesebb mint két százalékuk, 624 fő jutott át a szovjet ostromgyűrűn. Mintegy 20 000 ember elpusztult, a maradék - részben sebesülten - fogságba esett, és ebből a
fogságból sokan nem tértek vissza. Édesapám a Gázműveknél dolgozott és ezen a képen látható, ahogy LÉGO karszalaggal, rohamsisakban (és nyakkendőben) fáradhatatlanul járt a legveszélyesebb területeken, hogy enyhítse a gázvezetékek sérülése következtében fellépő életveszélyt.
Akkoriban beszélték, hogy egy szovjet csoport a Svábhegyen keresztül közelítette meg a várost. A felderítőszakasz este hat órakor érte el, különösebb harcérintkezés nélkül, a Fogaskerekű svábhegyi végállomásának épületét, ahol karácsonyfát és egy vaskályhánál sült gesztenyét is árultak még. Miután a szovjet katonák is vásároltak egy-egy zacskónyi gesztenyét, nyolcan felszálltak. A szerelvény elindult, ám az egyik utasnak feltűnt az ismeretlen egyenruha, és megrántotta a vészféket.
A szerelvény megállt, a katonák pedig elvették néhány utas karóráját, majd eltűntek az erdőben. A megállított szerelvény később újra elindult: az új beszállókat a kalauz azzal a hírrel fogadta, hogy a
fogaskerekűt a szovjetek indították el a Széchenyi-hegyről.
A főváros ostroma közben egy másik háború is folyt: a nyilasok gyilkosságai a főváros zsidósága ellen. Budapest 38 000 civil áldozatából 14 000 volt zsidónak minősítve, miközben arányuk az ostromlott főváros lakosságának alig 15 százalékát tette ki. Az üldözöttek zöme az Újlipótváros nemzetközi védelem alá helyezett házaiban vagy a VI. kerületben kialakított gettóban
élte át az ostromot, de több tízezren voltak, akiket keresztény ismerőseik bújtattak el. A gettóban sokan éhen haltak. Mintegy 7000 ember lett gyilkosság áldozata. A nyilasok általában a Duna-parton végezték ki áldozataikat: sokan a sortűz előtt a vízbe ugrottak, és így élték túl a vérengzést. Erről még a nap folyamán megemlékezünk.
Életemben kétszer, 1945-ben és 56-ban éltem át az értelmetlen vérengzés borzalmait, de az azzal járó, elpusztíthatatlan emberi segítőkészség és hősi összefogás csodáit is. Könnyen érthető, hogy mint magyar és európai polgárnak milyen felemelő érzést jelentett az EU Béke Nobel díja. A világtörténelemben először történt meg, hogy az Unió területén országok közötti fegyveres konfliktus évtizedekig nem fordult elő.
Meggyőződésem, hogy ehhez az örvendetes eredményhez a Budai Önkéntes Ezred katonáihoz hasonló hősök példamutatása is nagyban hozzájárult.
(A beszéd elhangzott a Vérmezőn található Budai Önkéntes Ezred emlékművűnél, 2013. február 13-án)
2013. február 14.
