A második világháború fővárosi befejezésére emlékeztek |  |
A második világháború fővárosi befejezésének 68. évfordulójáról, a náci megszállás és a nyilas uralom áldozatairól emlékeztek meg február 13-án, szerdán Budapesten, több helyszínen - a Vérmezőn, a Szabadság téren, a Vizafogói mártíremlékműnél - a MEASZ szervezésében.
Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) - Összefogás a Demokráciáért szervezet elnöke azt mondta: "minden magyar és nem magyar hősre, áldozatra emlékezünk, aki (...) fővárosunkban halt meg a második világháború szörnyűségében".
Szól arról is, hogy nem lehet, nem szabad az emberiesség hamis látszatát keltve egy lapon említeni "a hitleri Németország oldalán harcolókat, így sajnálatosan a magyar katonákat is", a velük szemben fellépő antifasiszta koalíció tagjaival, az ártatlan polgári lakossággal.
Horváth Csaba, az MSZP alelnöke arról beszélt, hogy Budapest elkerülhette volna a rombolást, miként más európai fővárosok, ha a németek nem tudtak volna erődöt csinálni Budapestből, ha "nem segítik őket hazaáruló magyarok ezrei".
"Ma a szélsőjobboldali bakancsos masírozó újnyilasok és (...) a Fideszben lévő cinkosaik megpróbálják úgy beállítani, mintha a hazaárulók a kommunista uralomtól védték volna az országot" - fogalmazott a szocialista politikus. Horváth Csaba kijelentette: a demokratikus erők tartoznak azzal az antifasiszta mártíroknak, hogy nem hagyják visszatérni "az ordas eszméket".
"Harcoljunk együtt, hogy ne olyan kormánya legyen az országnak, amely egyetértően védi, ha a kormánypárt egyik alapítója és bértollnoka cikkében újra emberek megsemmisítésére uszít" - szólított fel az ellenzéki politikus.
Jánosi Katalin, a Nagy Imre Alapítvány kuratóriumának tagja, Nagy Imre mártír miniszterelnök unokája beszédében úgy fogalmazott: "ma Magyarországon lopakodó fasizmus létrejöttének tanúi vagyunk". A felháborító rasszista jelenetek elleplezik a valós helyzetet, az igazi szörnyűséget: "a totális rendszerváltást, a totális diktatúra kiépítését", amelyre senki nem adott felhatalmazást - mondta Jánosi Katalin.
A beszédek után a jelenlévő szervezetek képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékműnél.
A koszorúzók között volt Tóth József, a XIII. kerület szocialista polgármestere, Szanyi Tibor és Horváth Csaba MSZP-s országgyűlési képviselők, továbbá a Holokauszt Emlékközpont, a Demokratikus Koalíció és az SZDSZ képviselői. A XIII. kerületi emlékműnél fejet hajtottak és koszorút helyeztek el a fehérorosz, a horvát, az ukrán és a cseh nagykövetség képviselői is. A megemlékezésen jelen volt Peter Weiss, a Szlovák Köztársaság budapesti nagykövete.
A Vizafogói mártíremlékműnél zajlott főhajtást megelőzően, a budapesti Szabadság téri emlékműnél is tisztelgés zajlott a harcokban elesett orosz katonák emlékére. Itt Pál Gizella, a MEASZ egyik alelnöke szólt a történelmi időkről, majd a megjelentek - köztük az Oroszországi Föderáció nagykövetségének küldöttsége is - elhelyezték a tisztelet virágait a mementóhoz.
Forrás: MTI, MEASZ-tudósító
Hanti Vilmosnak, a MEASZ és a FIR elnökének, a Vizafogói Mártíremlékműnél elmondott bevezető beszéde:
Tisztelt Emlékezők!
Köszönöm, hogy a MEASZ meghívására eljöttek Budapest fasizmus alóli fölszabadulása 68. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésünkre.
Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm elsőként Tóth József polgármester urat. Megköszönöm, hogy ennek a több mint negyedszázada állított MEASZ emlékműnek a XIII. kerület gondját viseli. Manapság már ez is egy önkormányzat részéről komoly antifasiszta tett.
Nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntöm azon országok diplomáciai testületeinek képviselőit, akik eljöttek meghívásunkra, hogy azzal is kifejezzék szolidaritásukat velünk: nem kérünk a szélsőjobból és a szélsőjobbra hajló politikákból. Örömmel tölt el, hogy ők tudják, értik, mi is a szimbóluma jelenlétüknek.
Köszöntöm fölkért szónokainkat. Jánosi Katalint, mártír miniszterelnökünk unokáját a Nagy Imre Alapítvány képviseletében, aki mai ünnepségünk záró gondolatait mondja majd el nekünk, és Horváth Csabát, az MSZP alelnökét.
Kedves Barátaim!
Egy órával ezelőtt koszorút helyeztünk el a Vérmezőn, a Budai Önkéntes Ezred emlékművénél, a Szabadság téren a szovjet hősi emlékműnél, és az idén avatott új VIII. kerületi emléktáblánknál, amely Trom Aladár embermentő tiszteletére készült.
Most pedig itt állunk a mauthauseni egykori koncentrációs táborban lévő magyar emlékmű mása előtt. A budapesti szoborkompozíció azokra az ellenállókra, katonaszökevényekre, polgári áldozatokra emlékezik, akiket a fasiszták 1944-45. telén a pesti Dunaparton meggyilkoltak.
Mai emlékezésünk szimbolikus. Minden magyar és nem magyar hősre és áldozatra emlékezünk, akik szeretett fővárosunkban haltak meg a II. világháború szörnyűségében.
Jómagam is keresztényként a megbocsátás híve vagyok. Mindenkit anya szült, a legtöbbünknek van családja, rokona, ismerőse. Egy-egy halállal az élők is kevesebbek lesznek.
De nem lehet, nem szabad az emberiesség hamis látszatát keltve egy lapon említeni a hitleri Németország oldalán harcolókat – így sajnálatosan a magyar katonákat is –
a velük szemben föllépő antifasiszta koalíció tagjaival, köztük a MEASZ által képviselt magyar antifasiszta hős ellenállókkal, az ártatlan polgári lakossággal.
Mindenfajta összemosása a bűnösöknek az áldozatukkal - erősíti a bűnös tetteinek megértését, elfogadását, netán a bűnössel való azonosulást.
A jelen magyarországi politikai helyzetben, amikor a Magyar Parlamentben legalább egy szélsőjobboldali párt ül, amely gyűlöletet szít a cigányok, a zsidók és más kisebbségek ellen, legmélyebb megbocsátási szándékunk ellenére sem tehetjük meg, hogy egyaránt hősöknek kiáltsuk ki a bűnös fasiszta politikát folytató politikusok által hadba küldött szerencsétlen katonákat és a velük szembeszálló, az emberiség tisztes énjét követő külföldi és hazai katonákat, a polgári antifasiszta ellenállókat.
Minden humanista érzelmű ember felelős az utána jövő generációk történelemhamisítástól mentes világképéért! Vajon kit tekint hősnek, követendő példaképnek az a fiatal, no meg manapság az egyre inkább öncenzúrázó magyar sajtó is – tisztelet a kivételeknek –, ha azt tapasztalja, hogy a honvédelmi tárca nem ma, február 13-án emlékezik, amikor véget ért a főváros német megszállása, amikor béke lett, hanem egy nappal korábban, akkor, amikor 68 évvel ezelőtt a budai Várba szorított német és magyar csapatok a szovjet ostromgyűrűből való kitörésük harcát vívták, utoljára még sok felszabadítót, köztük magyar antifasiszta ellenállót is elpusztítva?
Ezek után már a honvédelmi tárca megemlékezésének a színtere sem okozhat meglepetést számunkra, hisz az a várbeli Kapisztrán tér, a szélsőjobb kultikus emlékező helyszíne. A megkoszorúzott tábla pedig azt hirdeti: "Budapestért vívott küzdelemben hősi halált halt katonák emlékére".
A MEASZ és a FIR (Ellenállók Nemzetközi Szövetsége) azt állítja, hogy az ilyen megemlékezéssel a honvédelmi tárca erősíti, bátorítja a szélsőjobbot. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a Jobbik képviselője a héten országgyűlési beadványában máris ünneppé nyilvánítaná a Becsület napját, sőt európai uniós ünneppé is.
Ezek után csak annyi marad nekem, hogy megkérdezzem a főváros polgárait: hölgyeim és uraim, önök kit választanak?
***
Jánosi Katalinnak, Nagy Imre miniszterelnök unokájának a Vizafogói Mártíremlékműnél elmondott záró beszéde:
Barátaim!
Mindannyiunk lelkében mély a seb, a második Sztálingrádként emlegetett budapesti csata emlékezete. Európa egyik legszebb városa hanyatlott itt a pusztulásba a németek által felrobbantott összes Duna hidunkkal, ártatlan és tehetetlen lakóival egyetemben – teljesen értelmetlenül. A civil áldozatok száma 25 ezer volt, a német-magyar katonai veszteség pedig elérte a százezret; a szovjetek 80 ezer katonát veszítettek. Elképzelhetetlen számú halott !!!
Vajon milyen lehetett megélni az apokalipszist itt, Budapesten? Látni egy egész várost romba dőlni, nemzeti múltunk, otthonunk épületeit kártyavárként összeomlani, tankok, bombák által széttépett hullák között járni, oszló tetemeket kerülgetni kenyérért, vízért menet. Rokonok, barátok vérétől szennyes falú szobákban az életért rettegve aludni, elhullott állati tetemekből enni, látni embereket megőrülni a fájdalomtól, az átélt borzalmaktól?
Erről kell mesélni a fiataloknak, hogy értsék, miért kell emlékeznünk és kiáltanunk: soha többé háborút!
A Nagy Imre emlékházban mi minden évben megemlékezünk a Győzelem napjáról. Ez emberi kötelességünk. Május 9-én egy heroikus küzdelem végét, a fasiszta barbarizmus, a gépesített népirtás feletti győzelmet ünnepeljük.
A mai napon pedig 68 esztendeje, hogy Budapest - felszabadult! Ártatlan zsidó honfitársaink felszabadultak a pesti gettóból, fővárosunk pedig megszabadult a német náci és a magyar nyilas terrortól.
Ezen a napon gyászoljuk és fejet hajtunk a magyar katonák, civilek és üldözöttek értelmetlen, fájdalmas halála előtt. Gyászoljuk és fejet hajtunk az orosz nemzet mérhetetlen áldozata előtt is! És meghalt itt számtalan ártatlan német katona is - akik békében éltek volna inkább otthon, családjuk körében, mintsem ennél az ismeretlen városnál leljék borzalmas és korai haláluk.
Legyen mindez örök mementó számunkra!
Az emlékezésen túl azonban had szóljak pár figyelmeztető szót is a mára vonatkozóan.
Sokan, sok helyütt felemeljük szavunkat a cigány, zsidó vagy másságukkal élő honfitársainkat megbélyegző, kirekesztő, gyilkos indulatok ellen. De a fasizmus nem „csak” a német, náci faji megkülönböztetés!
A fasizmus egy totalitárius és kegyetlen diktatúra is volt, ám ezt az oldalát mostanában hajlamosak vagyunk kissé elfelejteni. Az antifasizmus nem egyenlő a rasszizmus elleni küzdelemmel, annál szélesebb, diktatúra-ellenes mozgalom, a mindenkori diktatúra ellen is harcolnia kell.
Az antifasizmus polgári, demokratikus érték - nem csak baloldali, de jobboldali érték is!
Az antifasiszta küzdelem hiánya a mai hazai jobboldalon azonban több, mint árulkodó.
Ma Magyarországon lopakodó fasizmus létrejöttének tanúi vagyunk. A felháborító rasszista jelenetek elleplezik a valós helyzetet, az igazi szörnyűséget: a totális rendszerváltást, a totális diktatúra kiépítését - melyre senki sem adott felhatalmazást és amelynek a rasszizmus csak egyetlen szörnyű eleme.
A fasizmus, mint totális diktatúra: nem csak fajgyűlöletre alapuló náci ideológia, hanem állam-szervezési és hatalommegtartási forma. Vezérelvű, a polgári demokráciát tagadó, antidemokratikus, etatista rendszer, ahol a párt és állami vezetés összeolvad, egypártrendszer alakul ki. Egyedül a vezér dönt mindenről és a fasizmus törvényei az élet minden területére behatolnak.
A parlament működése formálissá válik - nem kell a sok liberális egyeztetés -, mivel a fasiszták szerint a demokratikus államműködés a nemzet halálához vezet.
A fasizmus alapértékei: haza, nemzet, család, vallás - és a fasiszta ezen értékekből kitagadja a liberális demokratákat. Mára nálunk a „liberális”, a „demokrata” - már szitokszóvá lett. Az ellenzék már ki lett tagadva a hazából, nemzetből, család és vallás-ellenesnek is ki lettünk kiáltva.
A fasiszta “munkaalapú társadalmat” hazudik, de ez valójában az erőszakos kényszermunkáról szól - mint nálunk a segélyezés felszámolása és a közmunka-rendszer kialakítása, amely a szociális gondoskodás teljes felszámolását jelenti. E területen nyilvánul meg leginkább a fasiszta állam kíméletlen brutalitása, s e brutalitást már a mai magyar állam is alkalmazza: pusztuljanak a gyengék - az erőseknek kell az élettér!
A jóléti állam megvalósításának feladása, s helyette a „munkaalapú társadalom” erőszakos kiépítése - árulás!
A totális állam legfőbb ellensége a szabad gondolkodás. Már gyermekkorban megkezdik az ész korlátainak felhúzását - ma hazánkban valóságos reformcunami igyekszik örökre meggátolni a szabad, liberális oktatást, és magát a szabadgondolkodást. A fasiszta nem kedveli a független, szabad tudományt, művészetet – ma, e területeken is erőszakos rendet tesz a hatalom. Az erő és erőszak kultusza mindenhol!
Hogy a szabad véleményformálás és tájékozódás, a sajtószabadság jogáról már ne is beszéljünk!
Korabeli vicc szerint a hitleri, náci Németország egy koncentrációs tábor volt, míg a fasiszta Olaszország csak egy politikai börtön......
Barátaim!
Mi már éltünk diktatúrában, politikai börtönben, ezért - gondoljátok meg!
„Gondoljátok meg, proletárok!” - ahogy József Attila mondaná.
Gondolkodjatok és cselekedjetek! Gondolkodjunk és cselekedjünk!
Budapest fasisztáktól való megszabadulásának évfordulóján mindezekért is kiáltanunk kell:
Soha többé fasizmust!
Soha többé fasizmust!
2013. február 13.
