Zoltai Gusztáv: a Monarchia légköre és ösztönző gyakorlata mindenkinek előnyös volt |  |
A magyar történelem egyik legbizakodóbb évében, 1870-ben, az erzsébeti zsidók – vallási parancsuk elveit követve – közösséggé szerveződtek – mondta Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója vasárnap, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján Csepelen, abból az alkalomból, hogy új zsinagóga alapkövét helyezték el a kerületben.
Alábbiakban Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetség ügyvezető igazgatójának az eseményen elhangzott beszédét olvashatják.
Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Ritka bensőséges és ünnepélyes pillanat részesei vagyunk.
Gondolják meg: a magyar történelem egyik legbizakodóbb évében, 1870-ben, az erzsébeti zsidók – vallási parancsuk elveit követve – közösséggé szerveződtek. A fiatal magyar főváros lakossága lázban égett.
Az állam kiegyensúlyozott, ösztönző politikával, eltökélten segítette a gazdasági fejlődést. Gyárakat létesítettek, üzemeket avattak, házak épültek, a készülő hidak alatt folyt a Duna medrének kikövezése, mindenki akart valamit, magasba szökött a gründolási láz.
A zsidó világ valamennyi ága: a neológia, az ortodoxia, a status quo erőtől duzzadt. A zsidó iskolák megteltek ambiciózus, tanulni vágyó gyerekekkel, virágzott az irodalmi élet, ragyogó színházi előadások tartották izgalomban a közönséget. Megnyílt a Rabbiképző Szeminárium, ahol kiemelkedő tudású professzorok képezték ki a zsidó egyházi személyeket, a nívós tanárokat.
Az új Budapest gyorsan kinőtte régi ruháját. A várost körülvevő lakóhelyek nemcsak gyarapodó, lendületes negyedekké lettek, hanem lassan összenőttek a korszerű metropolisszal. Jóllehet Újpest, Kispest, Erzsébet közigazgatási értelemben még elkülönült, de már látszottak a világváros oroszlánkörmei.
A zsidó lakosság jól érezte magát ebben a dinamikus, pezsgő, szabadelvű közegben. A Kaiser und Kőniglich (császári és királyi, az Osztrák–Magyar Monarchia közös intézményeinek megjelölése) liberális légköre és ösztönző gyakorlata mindenkinek előnyös volt. Aki munkát akart, talált magának. Aki vállalkozni óhajtott, az előtt nyitva állt a lehetőségek széles kapuja. A középosztály előtt nem volt akadály a felemelkedésben: a tudást, a képességet, a tehetséget mindenütt becsülték.
A zsidók ekkor ismerkedtek meg az emberi szabadság széles lehetőségeivel. A viszonylagos társadalmi egyenlőséggel. Az egyetemek kapui kinyíltak előttük, s ők éltek is szorgalmuk, tehetségük adottságaival. Orvosok, ügyvédek, mérnökök, művészek és persze nagykereskedők, cégtulajdonosok kerültek ki közülük. Tevékeny, alkotó, sokszor híres emberek.
A zsidó vallás minden vonatkozásban kiteljesedett. Az erzsébeti hitközség már 1901-ben hozzákezdett zsinagógája megépítéséhez, amely méreteiben, a kivitelezés szépségében igazán méltó volt a budapesti testvérzsinagógák színvonalához. A mikve mellett megnyitották külön hitközségi iskolájukat, miközben rangos talmud-tórát is működtettek, és fenntartották kóser vágodájukat. Az ifjúsági programokon éppúgy, mint a nőegyletben élénk közösségi kulturális munka folyt. Egészen 1944-ig.
De a maradék zsidóság még a vészkorszak után is, hősies erőfeszítéssel, fenntartotta a régi vallási életet. A hajdani nagy rabbik után Erzsébeten működött Hoffberger László rabbi, s 1960-tól Kardos Péter rabbi.
A II. Világháború után, a SOÁ-ból hazatért és rettenetesen megfogyatkozott zsidók Csepelen is újra indították a vallási életet. Fenntartották és működtették az imaházat. Itt és így emlékezzünk meg a fáradhatatlan szervező dr. Farkas Gézáról és Ungár Gézáról.
Természetesen nem feledkezhetünk meg Eckstein Jakab rabbiról sem, aki 1942-ig, kiváló invencióval, vezette a vallási életet azon a Csepelen, amely akkor már az ipar fellegvára volt. Később akadtak ugyan, akik bátor igyekezettel ápolták a zsidóságukat, de a közösség érzékelhető újjáélesztéséhez már nem volt erejük, lehetőségük.
A harmadik évezred küszöbén a társadalmi változások fordulatot hoztak a zsidó élet szervezésében is. Ez az igyekezet találkozott a MAZSIHISZ és a BZSH progresszív törekvéseivel. És így érkeztünk el ahhoz az áldott időponthoz, hogy most, 2013-ban – 80 év után először – Budapesten elhelyezhetjük egy rövidesen megépülő zsinagóga alapkövét.
A mai emlékezetes napon, az alapkőletétel ünnepélyén, legyen fölöttünk az isteni áldás, és hassa át lelkünket az Örökkévaló kegyelme. És adjon erőt valamennyiünknek, akik a közösség javát kívánják szolgálni. Mert ez tanúsítja és igazolja: Izrael népe él – Ám Jizraél háj – , s húzza alá fogadalmunkat. Mert mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy fenntartsuk és megőrizzük a magyarországi zsidó szellemet. És hogy azt örökül hagyjuk gyermekeinkre, unokáinkra.
Legyen ez a megépülő csepeli zsinagóga töretlen hitünknek szép jelképe, s fejezze ki elkötelezettségünket: igen is megőrizzük zsidó hagyományainkat. Hűségesek leszünk vallásunkhoz, Tóránk igéihez. És egymáshoz is, zsidó barátaim és testvéreim!
Úgy legyen – ámen!
Forrás: mazsihisz.hu
2013. január 30.
Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. április 27. Szombat