68 esztendeje, december 24-én végezték ki a mai szélsőjobboldaliak szellemi elődei, a nyilasok Bajcsy-Zsilinszky Endre politikus-publicistát, a II. világháború alatti antifasizmus egyik legjelentősebb képviselőjét.
A 2012-ben létrehozott Emlékbizottság - a megszűnt Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság folytatójaként - emlékeztetni kíván arra, hogy névadója a II. világégés időszakában parlamenti felszólalásaiban, cikkeiben és memorandumaiban bátran támadta a magyar kormányok németbarát kül- és reakciós belpolitikáját, harcolt az országnak a háborúból való kilépése érdekében és követelte a délvidéki tömegmészárlásért felelősök szigorú megbüntetését. 1941 karácsonyán cikket írt a Népszavába, főszerkesztője volt a Szabad Szó című antifasiszta hetilapnak, 1942-ben bekapcsolódott a Történelmi Emlékbizottság munkájába és részt vett a március 15-i antifasiszta tömegtüntetés megszervezésében. Kapcsolatba került a baloldali pártok képviselőivel, kiállt a politikai és faji okokból üldözöttek védelmében. A polgári politikusok közül egyedül ő jutott el a németellenes fegyveres ellenállási harc vállalásáig. 1944. március 19-én fegyverrel fogadta a lakásába hatoló Gestapo embereit, akik csak heves tűzharc után tudták sebesülten őrizetbe venni. Lakatos Géza kormánya 1944. október 11-én kikérte a Gestapótól és október 15-én szabadon bocsátotta. 1944. november elején a németellenes fegyveres ellenállási mozgalom megszervezésére hivatott Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnökévé választották és részt vett a fegyveres felkelés tervezetének kidolgozásában. November 23-án reggel árulás következtében a nyilas számonkérőszék emberei illegális lakhelyén elfogták és Kiss Jánosékkal együtt a Margit körúti fegyházban katonai bíróság elé állították. Mentelmi joga miatt kénytelenek voltak ügyét elkülöníteni és Sopronkőhidára szállítani. Miután a nyilas parlament kiadta őt a fasiszta katonai bíróságnak, december 23-án kötél általi halálra ítélték és december 24-ének reggelén kivégezték. Bajcsy-Zsilinszky politikai karrierje során – sokakkal ellentétben – a szélsőjobboldali radikalizmustól jutott el a nácizmus feltétlen elutasításáig. Kétségtelen, hogy még tévelygéseiben is a nemzet, a haza érdekét vélte szolgálni. Ezt pedig a Horthy-korszak kevés emberéről lehet elmondani.
Bajcsy-Zsilinszky élete, nagy „drámája”, a magyar nép és a haza szabadságáért, függetlenségéért folytatott harca és vértanúsága ma is példát mutat. Ebben rejlik a legtöbb tanulság a mi nemzedékünk és az utánunk következők számára.
A Magyar Parlamentben december 13-án, a MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság idei utolsó ülésén, Prof. Dr. Horváth János emlékbizottsági elnök, az országgyűlés korelnöke vezetésével is kinyilvánítottuk: emlékbizottságunk pártpolitikán felül állónak tartja magát, tagjai között baloldali, jobboldali, konzervatív, liberális gondolkodású politikusok, közéleti személyiségek és hívő, vallásos emberek egyaránt helyet foglalnak, akiket egybeköt a névadó tisztelete, és a bizottság céljainak képviselete, hogy az elkövetkezendő évek Bajcsy-Zsilinszky-évfordulóit országosan előkészítsék, s levezényeljék.
Az idei karácsonyi, szomorú évfordulón is kiemeljük, hogy nagyobb kormányzati, illetve társadalmi figyelem illene azok számára, akik a diktatúrák megszüntetésében életüket kockáztatták, életüket áldozták.
MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottság
2012. december 21.
