"Teveként" Jordániában |  |
Több mint háromhetes utazás előtt álltam. Bevallom egy kis szorongással indultam el otthonról, Budapestről Jordániába, majd Izraelbe és Ciprusra.
Amikor 2012. november 16-án repülőre szálltam Boros Jenő egykori nagykövettel, a Magyar Ellenállók és Antifasiszta Szövetsége (MEASZ) egyik alelnökével, éppen az előző napokban kezdődtek a gázai övezetből indított rakétatámadások megállítását célzó izraeli légicsapások.
Egyre több találgatás látott napvilágot arról, hogy az égi háborút szárazföldi hadművelet is követheti. Obama elnök ugyan jogos izraeli önvédelemről beszélt, de tartani lehetett tőle, hogy mint az már máskor előfordult, ha Izrael az önvédelmet túlzóan alkalmazza, az bármikor felkorbácsolhatja az arab világot, s a válság könnyen kiszélesedhet. November 16-ára érkeztünk meg Ammanba, útközben sok napilapot olvasgathattunk, kivétel nélkül címlapjaikon az Izrael-Gáza konfliktust taglalták. Az Izrael-pártiak a jogos önvédelmet hangsúlyozták, míg az arab lapok az érzelmekre igyekeztek hatni azzal, hogy a címlapjaikon egy meghalt kisgyerek fényképét szerepeltették. Sajnálatosan a háború az háború, de tudvalevő, hogy a Hamász élőpajzsként gyakran időseket-gyerekeket –sokszor tudtukon kívül odatelepít a gázai hadi létesítményekhez, a Hamász intézményeihez.
Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) és a MEASZ elnökeként a Veterán Világszövetség (WVF) 27. Kongresszusára érkeztem. Ez a tekintélyes szervezetet olyan katonaszervezetek alkotják, amelyeknek tagjai harcoltak valahol a világon, akár egymással szemben is, kivéve a náci típusú szervezeteket.
Mivel minden országnak megbecsült katonái vannak, előbb-utóbb veteránjai, így a szervezet komoly megbecsülésnek örvend szerte a világon a legtöbb országban, királyok, államfők tartják fontosnak, hogy a vezetőjével találkozhasson.
A WVF kongresszusán megindító volt számomra, hogy a magyar nemztei zászló azért van kinn a többi között, mert itt vagyunk Magyarországról.
Hatalmas megnyitóprogramot szerveztek a jordánok, a képen a nagy sikert aratott jordán katonazenekarral.
Az érdemi munka is hamar elkezdődött a konferenciateremben.
A konferencián, FIR és a MEASZ nevében mondott beszédemben végeredményben megismételtem azokat a gondolataimat, amelyeket októberben, a Nemzetközi Emberjogi Mozgalom strasbourgi kongresszusán mondtam el, melyek szerint az antifasiszta pozíciók kifejezetten romlottak az egyes országokban az elmúlt két évben.
Nem nézhető tétlenül, hogy a gyűlölködők gondolatai ellenállás nélkül telepedjenek meg a hétköznapokban. A fasizmus nem vélemény, hanem bűntett. A szélsőjobbtól meg kell tisztítani a demokratikus intézményeket, fel kell lépni a történelemhamisítások ellen. Mindezeket az egykori antifasiszta ellenállók hősies tetteinek erkölcsi alapjaira támaszkodva kell végeznünk. Az antifasizmus nem jobb vagy baloldaliság kérdése, hanem egy humanista életút. A fasizmus elleni föllépés nem reszortmunkát jelent egy-egy antifasiszta szervezetnek, hanem mindenkinek, minden humanista szervezetnek minden humanista embernek ki kell vennie belőle a részét, így a tekintélyes WVF-nek is.
Üdvözöltem a bolgár tagszervezet kezdeményezését, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a WVF az 1945-ös nagy antifasiszta győzelem közelgő 70. évfordulóját méltón ünnepelje meg, hiszen a II világháború győzelme sorsfordító tett volt az egész világra.
A kongresszus több napja alkalmat adott a kétoldalú ismerkedésekre, véleménycserékre is. Beszédem elmondása után mintha többen közeledtek volna hozzánk érdeklődéssel, s ezt jó jelnek tekintettem. A szerbiai tagszervezet vezetőivel, a SUBNOR-ral is könnyen megtaláltuk a hangot, hiszen a FIR-ben is együttműködünk, gondolataink szinte azonosak.
De hogy elmondjam a címben írtak történetét, amikor beszédemre készültem, Boros Jenő barátunk odaadta az angol nyelvű szöveget a tolmácsfülkében ülő jordán hölgynek, hiszen azt még franciára és arabra továbbfordították. Megmutatta, hogy ott van az illető, vagyis én, a szöveget akkor kell mondani, amikor én fogok beszélni. Köztudott, hogy az arab világban a gazdagság jele, ha valaki minél nagyobb tevét tud venni. Az értékrend is így a teve körül forog. A hölgy rám nézett, végig mért, s azt kiáltotta nagy lelkesen, ami kedveskedés volt a részéről: Ő az? Olyan nagy, mint egy teve! :)
A kongresszus tagjai ellátogatottak egy jordániai katonai támaszpontra, illetve a WVF vezetésével a kongresszus küldöttei tisztelegtek a jordániai katonai emlékműnél, amely történetesen az izraeliek betörésének állít emléket.
November 21., szerda. Óráról órára változott a helyzet Izraelben. Reggelre még meghiúsult a tűzszünet. Folytatódtak a légi csapások. Az izraeli hadsereg az elmúlt hét napban összesen mintegy 1500 rakétát lőtt ki gázai hadilétesítmények és a Hamász intézményei ellen, miközben a palesztin szervezetek pedig 1270-et izraeli településekre. Ezek közül a Vaskupola védelmi rendszer a lakott területre irányzott rakéták közül 380-at még a levegőben megsemmisített, 47 viszont településeken csapódott be. Az izraeli katonai rádió jelentése szerint egy merénylő felrobbantotta a 61-es autóbuszt Tel-Aviv központjában, ami Tel-Aviv és Petah Tikva között közlekedik. Több nyugati politikai vezető is a tűzszünet mielőbbi megkötését sürgette. A beszélgetések a szomszédban zajló események körül keringtek, szinte forrt a levegő. A kongresszus tagjait éppen ezen nap délutánján vitték el a vendéglátók a Jordán-folyóhoz, az izraeli határhoz. Oda, ahol a hagyomány szerint Jézus Krisztus megkeresztelkedett. A helyszínt II. János Pál pápa látogatása előtt tették látogathatóvá, amely így .egy jól kiépített turistahelyszín, ahova viszont csak fegyveres kísérettel lehet eljutni.
A képen mellettem a WVF malájziai elnöke, Hamid Ibrahim.
A Jordán 4-5 méteres ezen a szakaszon. November 21-én is mind a jordániai, mind az izraeli oldalon fegyveresek kísérik a turistákat. Akkor még nem tudtuk, hogy estére életbe lép a várva várt fegyverszünet.
A kongresszus záróünnepségén egy kedves jordán családdal (az anyuka nem vállalta a fényképezkedést...)
Igazán bájos jordániai táncoslányok. Sokan nem mutatták az arcukat, ez most kivétel volt.
Vatikként Izraelben
Izraelbe már egyedül utaztam november 25-én. Aggódtam, át tudok-e menni a határon, nem sértik-e meg a tűzszünetet, s folytatódik minden. Ugyan kicsi az esélye annak, hogy Tel Avivban vagy máshol egy őrült merénylővel találkozzam, de ha mégis? Mindenestre írtam e-mailt az izraeli magyar nagykövetnek, ha nem engednének be Izraelbe vagy bármilyen gond adódnék fogom keresni, segítséget kérve tőle. Noha elég „nemzetien” írtam meg az udvarias levelet, sajnos azóta sem kaptam választ tőle. Fölkészültem a nagyon alapos csomagellenőrzésre, illetve csomagkipakolásra. Furcsa volt, hogy Ammanban alig szálltunk fel néhányan a Jordán Légitársaság repülőjére. Némi időutazást a múltba is átéltem. Ugyanis az út 45 perces, az egy óra idő visszaállítása miatt a gép17.10-kor indult, s 16.55-re érkezett Tel Avivba.
Meglepően gyorsan jutottam át az ellenőrzéseken. S ami hihetetlen volt: egy nyugodt, lüktető, de békés, élettel teli ország fogadott. Tel-Avivban laktam a MEASZ egyik tagjánál. Éva segített a programjaim szervezésében, a fordításban.
A Jeruzsálembe tartó buszon.
Hamar megtanultam, ha annyit mondok a vezetőnek fölszálláskor, amikor jegyet veszek, hogy „vatik”, fél áron kapom a jegyet, mint minden más idős ember.
Jeruzsálemben jó kedvű katonalányokkal találkoztam. Nyoma sem volt rajtuk annak a feszültségnek, amelyet néhány napja a világ átélt Izrael kapcsán. Kétgyerekes, idősebb barátom mesélte, hogy őt is behívták a múlt héten katonának Gázába, de mire indult volna, tűzszünet lett. A nyugodtság, s a jó kedv oka talán az lehet, hogy sajnálatosan az izraeli emberek már kis koruktól kezdve háborús fenyegettetésben nevelkednek. Izrael történelme során megtanult ezen környezetben élni.
Jeruzsálemi villamos – úton a Jad Vashem felé.
A Yad Vashem iskolájában a kedves projektvezetővel, Chavával. Megbeszélésünk eredményeként lehetőségünk lesz rá, hogy a holokauszt tanulása témájában általunk szervezett csoportokat fogadjanak egy-egy hétre a jeruzsálemi intézetben.
Tel-Aviv. Szálláshelyem konyhájából rá lehetett létni egy zsinagógára.
Vendéglátóm édesanyjának oklevele. Ilyet minden évben köszöntésül kap egy katona lánytól és fiútól, azért mert Auschwitzban szenvedett. Szép gesztus.
Roman Jagiello irodájában, aki az izraeli Náci Ellenes Veteránok Szövetsége elnöke.
Látogatás a Jeruzsálem közeli Latrunban, a katonai mementóhoz, ahol az Izrael állam függetlenségéért vívott háborúkban életüket vesztett katonák előtt lehet fejet hajtani. E helyszínen kezdődött két éve annak az antifasiszta ellenállási múzeumnak az építése, amelyik a világ összes országában a II. világháborúban a náci németek ellen harcoló zsidó katonáknak és politikai ellenállóknak fog emléket állítani. A kezdeményezés kiváló. Köztudott, hogy sok zsidó ember harcolt a békéért, de sokszor bujkálniuk kellett, identitásukat nem vállalhatták.
Az emlékműn büszkén fedeztem föl a sok ország között Hazám nevét is.
Vissza az Európai Unióba, Ciprus
A világ számos országából jött szakszervezeti vezetővel Nikosiában.
Ilyen egy szakszervezeti kongresszus szavazatszámlálása Cipruson.
Egy óra „Törökországban”
2008 óta megnyitott határ Nicosiában, ahol át lehet menni a Törökország által elfoglalt területre.
Ez már „Törökország” Cipruson. A képen egy olasz bolt. Érdekessége, hogy a színeket megcserélték rajta, így azok a magyar zászló színei.
Újra az EU-ban
A II. világháború Ciprusi Veteránjai Szövetsége irodájában a vezetőség tagjaival. Ezek az angolok oldalán harcoló veteránok 90 évesek. Említették, hogy ugyan eddig tagjaik között csak veteránok lehettek, szeretnék, ha a szervezetükbe a gyerekeik, azok gyerekei is belépnének, hogy a a II. világháború antifasiszta ciprusi ellenállóinak emléke tovább tudjon élni.
Az irodától nem messze található a II. világháborús antifasiszta ellenállókra emlékező emlékhely.
A PEO 70 éves zászlajával a szakszervezeti múzeumban.
A ciprusi elnöki palota bejáratánál a puccs golyónyomai. 1974-ben görög katonatisztek puccsal döntötték meg Makariosz érsek, Ciprus első köztársasági elnöke hatalmát. A golyónyomok, a füsttől sötétté vált ablak boltíve még ma is mementó.
Második találkozás az elnöki palota bejáratánál Ciprus elnökével, Dimítrisz Hrisztófiasszal, aki december végéig az EU soros elnöke is. A találkozás egyben a búcsúzás is volt. A baloldali politikus, egyszerű munkásszülők gyermeke. Négy éve első találkozásunkkor választási győzelme után tele volt lelkesedéssel, optimizmussal. Igazán megnyerő, közvetlen, szociálisan rendkívül érzékeny tisztességes ember benyomását keltette. Azóta több, tőle sokszor kevésbé függő dolog történt az országban. Ciprust a gazdasági válság Görögországgal ápolt hagyományosan szoros kapcsolata miatt súlyosan érintette. Túlköltekezés alakult ki, amelyet a gazdaság nem bírt. A munkanélküliek száma jelentősen emelkedett, miközben nagy arányban külföldiek lepték el az országot, a hagyományos, megszokott ciprióta életet fölkavarva. Helyiek mesélték, amíg korábban teljesen természetesen nyitva hagyták lakásuk ajtóit egész napra, ma már nem merik ezt tenni, mert sok lett az idegen, akiket nem ismernek. A 2. találkozás Ciprus elnökével teljesen más helyzetben, más hangulatban történt. Az elnök választási programjában Ciprus újraegyesítésére való sikeres törekvése meghatározó volt. Sajnálatosan az elmúlt években ebből a törekvésből nem sok tudott megvalósulni. Az elnök már a nyáron bejelentette, hogy mivel a nagy álom nem sikerült, így nem indul újra az elnökségért a következő évben, 2013-ban. A szakszervezeti kongresszuson elmondta, hogy ő mindig az emberekért, a szegényebbekért, az igazságosságért küzdött. Sajnálja, hogy nem tudott eredményesebb lenni. Nem csak nekünk, hallgatóknak tűnt fájdalmasnak a beszéde, de még saját magának is a könnyeit le kellett törölnie az arcáról. Egy becsületes ember búcsúzott az övéitől.
Larnacában a baloldal új elnökjelöltjének a képe egy ház erkélyén. A fiatal, energikus új baloldali jelölt nagyon értelmes. A kongresszuson sikerült vele néhány szót váltanom. Úgy nem lehet még választási csatába sem menni, hogy nem hiszünk a győzelemben, de a realitás talaján kell maradni, ha nem akarunk populistákká válni. A ciprusi választók még nem kellően tapasztalhatták (szerencsére) meg, amit Magyarországon már sokan tudnak. A gazdasági válság éppen a regnáló kormányokat tépázza meg. Az emberek szeretnének biztonságot, s könnyen szavaznak egy másik, ígéretesebb szereplőre. Sokan csak később fogják látni, az ígéretesebb szereplő akár sokkal kegyetlenebb életet teremthet mindazok számára, akik –kellő érdekérvényesítő erő hiányában - nehezebben tudnak boldogulni a kapitalizmus embertelenségében.
Mikulás Cipruson. Sokan vagyunk még mindig gyerekek. Reménykedünk egy kis csodában, pedig a földön kell megtanulnunk járni és nem szabad bedőlnünk mindenféle populista ígéretnek.
Epilógus
A FIR-nek, az Ellenállók Nemzetközi Szövetségének „a béke nagykövete” címet adományozta 1987-ben az ENSZ.
Amikor közel egy hónapos utamon járva a legkülönfélébb világnézetű emberekkel találkoztam, többször is gondoltam arra, hogy az egykori antifasiszta ellenállók hősiességükkel nekünk, gyermekeiknek életük kockáztatásával kivívták ki a békét 1945-ben, amelyet kötelességünk megőrizni, s ezt a békét kötelességünk utódainkra hagyni. Gyűlölködésmentes élettel, egymás iránti toleranciával, szeretettel, hiszen tudjuk, nem nagy ez a bolygó, mi emberek, egymásra vagyunk utalva rajta.
Amit az ENSZ negyed századdal ezelőtt fontosnak tartott kifejezni a FIR számára, azt örömmel erősítettem meg a gyakorlatban is a nagy múltú nemzetközi szervezet vezetőjeként de mégis egy kicsi ország polgáraként.
Bízom benne, hogy utam során szolgáltam a FIR szellemét: már a jelenlétemmel is békességet hirdettem a különféle mentalitású országok között, a sokféle ember között.
Jordánia-Izrael-Ciprus, 2012. november 16 - december 9.
Hanti Vilmos
Utazás a háború és a béke nyomában
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=609380
2012. december 16.
