A huszadik század testközelből |  |
Az idén kilencvenegy éves Horváth János képviselő a második világháborútól ötvenhatig kivette részét a magyar történelemből.
Horváth Jánosnak kijutott a történelemből. Az idén kilencvenegy éves politikus a második világháborútól ötvenhatig alaposan kivette részét a huszadik század sorsfordulóiból. A politikussal és közgazdásszal Spangel Péter újságíró beszélgetett, az Élő történelem című kötet mintegy kilencórányi anyag eredménye, amelyben a parlamenti képviselő nem mindennapi életútja tárul fel.
„Mindig is kíváncsi természet voltam” – mondta Horváth János a Fókusz Könyváruházban tartott pénteki könyvbemutatón, majd elmesélte, hogy gyermekkorában, amikor először járt dunántúli szülőfalujának templomtornyában, harangozó szeretett volna lenni, hiszen lenyűgözte, ahogyan a magasból elé tárul a világ. A későbbi karrierjét egyébként éppen vallásos neveltetésének köszönheti. Az édesapját ugyanis tizenegy évesen elveszítve egy fővárosi református iskolába került, ahol az egyik pedagógus hamar felfigyelt arra, hogy osztálytársai közül egyedül neki van némi ismerete a Bibliáról. A politikus elárulta, ha nem lettek volna nagyszerű tanárai, valószínűleg a mai napig kukoricát kapálna, oktatói között pedig nem kisebb személyiségek voltak, mint például Szerb Antal.
„Mindig is szerencsés flótás voltam” – jellemezte magát, hiszen nem neki kellett keresnie, hanem a munkahelyek találtak rá. Az érettségi utáni nyáron, amikor bement az iskolájába átvenni a bizonyítványát, az igazgató rögtön könyvelői állást kínált neki a Nostra Általános Közraktár Vállalatnál, ahol csakhamar részlegvezető lett. 1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, egyebek mellett a szórólapok nyomtatásában segédkezve, azonban bármennyire is ügyesek voltak, a Gestapo végül elkapta, és többedmagával halálra ítélte. Az akasztófától csupán a vakszerencse mentette meg, hiszen éppen a kivégzés reggelén szovjet erők jelentek meg Buda felől, így fogva tartóit kivezényelték, a rabokat pedig átirányították. Az új börtönbe kerülve azt állította, csupán tévedésből fogták el, mert nem volt nála igazolvány. A német megszállás után Horváth János az 1945 és 1947 közötti kormányban számos tisztséget töltött be, egyebek mellett a Kisgazda Párt nemzetgyűlési képviselője, a miniszterelnök munkatársa, valamint a Magyar Parasztszövetség gazdaságpolitikai igazgatója és az agrárszövetkezeti központ igazgatója is volt. A forint bevezetésében és a földreform megalkotásában is tevékeny szerepet játszott: most a könyvbemutatón elmondta, hogy az említett időszak, bár manapság igencsak vegyes a megítélése, példaértékű lehetne a jelenkor számára, hiszen a teljes foglalkoztatottság a jelen válságot is megoldaná. Az 1956-os forradalom leverése után emigrálni kényszerült, a két hétre tervezett kiutazás helyett végül negyvenegy évet élt Amerikában, miközben a világ számtalan pontján tanított. Mint hangsúlyozta, bántotta annak idején, hogy a nyugati sajtó ellenforradalomként beszélt az eseményekről, hiszen a szélsőjobb és a szélsőbal érdeke is ezt diktálta… Az Élő történelem kötetcím találóbb nem is lehetne: nem sokan élték át közvetlenebb módon a múlt század történelmét.
Forrás: magyarhirlap.hu /
2012. december 17.
