Hányan együtt a JOBBIK ellen? |  |
Az elmúlt két hétben több szervezet határozottan követelte a Jobbik betiltását. Ezek között volt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is, amelyik immár két éve szorgalmazza, hogy a magyar bíróság tiltsa be a pártot. A közelmúltban a MEASZ ismét nyilatkozatot adott ki, amelyben követeli a párt betiltását. Született egy petíció is a témában, amelyhez a petíció kibocsátói várják minden jóérzésű ember csatlakozását. Lásd: Követeljük a Jobbik bírósági betiltását! című cikkünket. (A petíció, a korábban közölt cikkünkben szereplő címre kattintva aláírható.) A témában szerkesztőségünkhöz érkezett egy olvasói levél.
Bibó István, korszakos társadalomtudósunk hangsúlyozta, hogy a XIX.-XX. századi magyar történelem tragikumának egyik fő oka/következménye politikai elitünk szétszakadása az ún. lényeglátók és a realisták csoportjára, e kettősség megmerevedése. Úgy tűnik, e dilemmás jelenség átkísér bennünket a XXI. századba.
Az antináci tüntetés (2012. december 2.) jól sikerült. Jelentős számú résztvevő (több tízezer fő). No meg széles politikai spektrumot ölelt föl. Az ordas eszmékkel és terjesztőikkel szemben egyaránt sorompóba állt kormányzat és ellenzék, bal-, jobboldal és közép, hívők és ateisták, ilyen-olyan egyházon belüliek és semmilyen egyházhoz nem tartozók. Falanxban a széljobb, a hazai neonácizmus ellen. Azonban dacára e régen várt sikernek, egyes baloldali és liberális körökből sajátos hang hallható. A fanyalgásé. Ehhez fűzök néhány gondolatot.
Megértem, és önmagában véve igazat adok mindenkinek, aki annak ellenére, hogy őszinte elkötelezettséggel elutasítja az antiszemitizmust és a romák elleni uszítást, feszegeti e demonstráció „nagykoalíciós hitelességét”, a FIDESZ-vezetők (köztük Rogán Antal) szavahihetőségét, igényelve a szociális problémák (katasztrófák!) tiszta, elfedezetlen, elmanipulálatlan köztéri megjelenítését. Egyúttal nem tudom szem elől téveszteni a tényt, hogy a valóságos politikát soha nem elvek laboratóriumában folytatjuk. Ezért az antiszemitizmus rendszerváltás óta tartó térnyerésével kapcsolatban arról se hallgathatunk – szerintem –, hogy súlyos és nem feltétlenül pozitív hatásuk van az alkotmánybíróság azon határozatainak, amelyek lényegében nemet mondanak a náci eszmék jogi eszközökkel történő kitiltására a nyilvánosságból.
Nem rébuszokban fogalmazva, számolunk egy jelentős valódi szélsőjobboldali erővel a honi politikumban, főleg a JOBBIK-ban, továbbá a komoly általános dominanciával bíró, mind ez ideig nemegyszer a JOBBIK-kal kokettáló FIDESZ-kurzussal, meg az eléggé gyenge és nem egységes, valamint úgyszintén hitelességi sebekkel tarkított ellenzékkel. Ebben a közállapotban most mód nyílt a szélsőjobboldal blokkolására és karanténba zárására.
Valószínű, hogy a kormányzat önös érdekei mentén manőverezik ezzel az alkalommal, amiképpen az ellenzék.
Akár így van, akár úgy, ezt a ritka helyzetet, széles politikai felsorakozás a szélsőjobboldallal szemben, arra kell használnunk, hogy elérjük a JOBBIK betiltását. Megalkuvás ez a demokratikus ellenzék számára? Szerintem nem. Ugyanis a radikalizálódás során amúgy is – kikerülhetetlenül – ütközünk a kormányzat antinácizmusának behatároltságával és az ellenzék ilyen-olyan részének következetlenségével, no meg a társadalmi problémák enyhülése se várható (legalábbis rövid távon). Tehát nagyon is vállalható (a jogállam helyreállításának érdekében is), ha most – a neonácizmus-ellenességre összpontosítva – „nagykoalíciósan” politizálunk.
A JOBBIK betiltása nem csupán politikailag indokolt, hanem jogilag is megalapozott. Tudniillik e párt – 2011/2012-ben – annyira rendszeresen és oly mértékben megsértette a hatályos 1947:XVIII. Törvényt, hogy abban a 2., 3. és 4. Cikkben foglaltakban előírt betiltásra nézve előállt a ráirányuló jogkényszer.
A zsidó származású magyar állampolgárok összeírásának követelése – Gyöngyösi Márton parlamenti képviselő a JOBBIK nevében: „pont itt lenne az ideje egy ilyen konfliktus kapcsán annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára” – kimeríti a törvény azon kitételét, „hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól” (4. Cikk).
Tehát minden feltétel adott, hogy a törvényhozás (a parlament), a végrehajtó hatalom (a kormány, élén a Miniszterelnök személyes cselekvésével) és a Köztársasági Elnök közösen kezdeményezzék a JOBBIK bírósági felszámolásának eljárását. E nemzeti tettel szemben nem érv, hogy a JOBBIK demokratikusan választott párt, ugyanis se megalakulásakor, se a választások idején – 2010-ben és megelőzően – hirdetett programjával és különböző cselekvéseivel még nem valósította meg a betiltással büntetni rendelt tényállást.
A konkrét cselekvések síkján
Adjunk időt a jobboldalnak, hogy kiküzdjön magából a korábbinál következetesebb nácizmus-ellenességet. A Rogán Antal, FIDESZ-frakcióvezető által mondott antifasiszta NEM-et honoráljuk toleranciával (és azt a tényt, hogy beszédében egyáltalán nem, egy ékezetnyi terjedelemben se kritizálta a demokratikus ellenzéket).
A vasárnapi tömegdemonstrációt követő másnapi parlamenti ülésen bizony hiba volt egyből nekirontani a kormányzatnak, csepülve egyébként kétségtelen szerepét a magyar nácizmus újra szárba szökkenésében.
Az ellenzéki szónokok helyében sokkal taktikusabb, és így az össznemzeti érdekeket inkább szolgáló lett volna, ha megköszönik (sic!) a kormányzatnak, hogy ezúttal bátran és egyértelműen fellépett a JOBBIK-kal szemben, s ehhez az elismeréshez kapcsolva kellett volna szorgalmazni, hogy a FIDESZ, a birtokában levő országgyűlési kétharmad erejével kezdeményezze a JOBBIK bírósági betiltását. A demokratikus ellenzéken belüli, egymás antifasiszta hitelességének megkérdőjelezése jegyében folyó ütlegelés meg haladéktalanul befejezendő.
A szélsőjobboldal elszigetelésére irányuló nemzeti összefogás olyan fontos és halaszthatatlan, hogy amennyiben akár a legújabb kormányzati botrányhős, „Tömjén” miniszterelnök-helyettes rukkolna elő a JOBBIK betiltásának kezdeményezésével, őt elutasítani is hiba volna…
Ha a magyar politikai élet összes szereplője – mint lehetséges szövetséges – nem hozza létre a lehető legszélesebb antifasiszta nemzeti összefogást, hanem tovább vívja – a JOBBIK-tól való elhatárolódás mentén – egymás elleni hitelességharcát, a JOBBIK nemhogy kárörvendve, de megizmosodva kerül ki abból az őt fojtogató szorításból, amelyet – egyre ismétlődő náci megnyilvánulásaival – éppen maga provokált ki.
Végül. Szociálpszichológiai érvelés mint elvi alapkérdés
Ami – a neonácizmus itthoni terjedését tekintve – nem is kérdés. Miért nem képezheti a náci/fasiszta eszmék képviselete a köztér részét? Azért nem, mert – elsősorban az antiszemitizmus és a romák elleni uszítás révén – újfent megtapasztaltuk, hogy ezek az eszmék valójában csak politikai nézetekbe öltözködött, nemegyszer az egyes emberek megbetegedésébe forduló, rendkívül torz valóságészlelések, beállítódások, előítéletek.
Attól annyira veszélyesek, hogy bármelyikünk személyisége bármikor választhatja a bűnbakképző én-védő működést, a társadalmi és személyes körülmények sanyarúságától, meg a bennünket körülvevő kulturális közegtől és a magunk egyéni civilizáltságától függően.
Tehát demokráciában a politika mágusai soha nem kínálhatják fogyasztásra a nácizmus semmilyen portékáját! Cipolláknak nincs helyük a demokratikus közéletben. Antiszemita, cigányellenes lehet valaki privát életében (ha hozzátartozói, barátai eltűrik tőle), azonban e felfogását nem jelenítheti meg publikusan! Nagyon fontos ezt az álláspontot végre elfogadnunk (sajnos nem kevés ifjabb hivatásos kommunikátor még mindig nem látja be). Ellenkező esetben nem kizárt a rasszista indíttatású atrocitások (gyilkosságok!) folytatódása, sőt számuk növekedése.
Még nem tartunk újabb katasztrófánál. Sőt, ismétlem, megpróbálunk a Gonosszal szemben összefogni. Azonban nem egy zsidó származású honfitársunk kezdi úgy érezni (nem tudom, számít-e), mégpedig nem ok nélkül, hogy megvédése címén védői egymást támadják.
Amibe igencsak bele lehet keseredni:
„Mi, magyar zsidók, tényleg feleslegesek vagyunk. Hiszen megvédésünkön is hajba kapnak a tisztességes magyarok. Kormány és ellenzék, ellenzékiek egymás között. Puszta létünkkel megosztjuk Árpád nemzetét (amelyről 1944-ig makacsul hittük, és még most is szeretnénk hinni, hogy hozzátartozunk...).”
A roma magyarok fájdalmának kifejezésére pedig elégtelen a talentumom.
Fekete György mentálpedagógus történelemtanár
Forrás: demokrata.info
2012. december 10.
