Karsai László: Magyarország úttörő volt a zsidó törvények meghozatalában |  |
Magyarországnak úttörő szerepe volt a zsidó törvények meghozatalában a numerus clausus (zárt szám) törvény 1920-as megszavazásával az első világháború utáni Európában – mondta Karsai László, a Szegedi Tudományegyetem tanára egy kerekasztal-beszélgetésen Budapesten szerdán.
Kovács M. Mária történész Törvénytől sújtva – A numerus clausus Magyarországon, 1920-1945 című, újonnan megjelent könyve kapcsán tartott rendezvényen az egyetemi tanár felhívta a figyelmet arra: Teleki Pálnak nemcsak a felsőoktatásba felvehető hallgatók nemzetiségi arányát meghatározó numerus clausushoz, hanem az 1938-as úgynevezett első zsidótörvényhez is volt köze. A kötet fontos tanulságának nevezte, hogy 1920 és 1945 között a kontraszelekció folyamatos volt.
Karsai László kiemelte: 1940 nyara előtt a náci Németország semmiféle nyomást nem gyakorolt Magyarországra a tekintetben, hogy bevezessék a zsidóságot diszkrimináló további törvényeket, emiatt a magyar politikai elit némi késéssel, “lassan, félve, óvatosan követte a nagy német példát”. Mint közölte, a könyv bemutatja, hogy a numerus clausust gyakorlatilag soha nem vonták vissza, és a Horthy-korszakban végig jelen volt az antiszemitizmus akkor is, ha 1920 és 1938 között nem hoztak újabb zsidótörvényt. Emlékeztetett arra is, hogy a diákok mindvégig követelték az egyetemeken a “zsidó kvóta” betartását. Úgy fogalmazott: a korabeli rendszer által hangoztatott mítosz szerint 1928-ban visszavonták a numerus clausust, holott a felvételi bizottságok továbbra is megvizsgálták a jelöltek felmenőit. Szavai szerint a numerus clausus megszavazásakor az akkori politikai elit “érezte, hogy valami disznóságot csinál”, ami abból is lemérhető volt, hogy a kormány jelentős része és a nemzetgyűlés kétharmada nem vett részt a szavazáson. Karsai László megjegyezte: a könyvben megjelenik a nőellenesség is, miszerint meg akarták akadályozni, hogy a nők továbbtanuljanak, e mögött pedig az a megfontolás rejlett, hogy az akkori tapasztalatok alapján a zsidó családok az átlagnál magasabb arányban küldték lányaikat egyetemekre. Hozzátette: a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontnak “fülsiketítően sikerült hallgatnia” a Gyöngyösi-ügyben, holott 2010-ben az intézmény előző vezetése alatt a részükről még voltak antiszemitizmus elleni fellépések.
György Péter esztéta annak a véleményének adott hangot, hogy a Horthy-korszakban egyfajta zavar volt tapasztalható, mert a dualizmus-kori elitnek szembe kellett néznie azzal, hogy 1920 után másfajta normarendszerben kellett élnie. Nem tudták, mit akarnak, csak azt, hogy a zsidó emberekkel “akarnak valami nagyon rosszat” csinálni – tette hozzá. A jobbikos országgyűlési képviselő Gyöngyösi Mártont “neonáci aljadéknak” nevezte, hozzáfűzve: a könyv megmutatja annak az eredetét, “amelyben most élünk”. Véleménye szerint Teleki Pál miniszterelnök mélyen meggyőződéses, “tudományos rasszista” volt, Bethlen ugyanakkor nem volt egyáltalán rasszista.
Kovács M. Mária arról beszélt, hogy a könyvvel kifejezetten az volt a célja, hogy bizonyos szépítő mítoszokat eloszlasson, amelyek rárakódtak a numerus clausus törvényre. Megemlítette, hogy Klebelsberg Kunó kultuszminisztert havonta váltakozva hívták hol filoszemitának, hol antiszemitának, mert álláspontja mindig más volt. A történész reményét fejezte ki, hogy a könyve kapcsán történészi vita alakul ki.
Forrás: MTI - SZEGEDma
2012. november 29.
