A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége - Összefogás a Demokráciáért (MEASZ) közleménye |  |
"...A MEASZ már több mint egy évtizede küzd azért, hogy a köztársaság eszménye szimbólumaiban is erősödjék. Még 2007-ben módosító indítványt javasoltunk a parlamenti pártoknak: a Magyar Parlament döntsön arról, hogy a 1848/49-es mintára a Kossuth-címer "hivatalosan is" egyenjogúan használható legyen a koronás címer mellett. Sajnos a MEASZ javaslatából akkor nem lett semmi..."
A MEASZ üdvözli, hogy az MSZP is a Kossuth-címer mellett! Az MSZP elnöke, Mesterházy Attila a Kossuth-címer viselését ajánlotta október 23-án. Ezzel a MEASZ egy régebbi kezdeményezése jutott előbbre, hiszen több mint évtizede igyekszik a Kossuth-címert egyenjogúsítani.
Elsőként 1849-ben, a Habsburg-ház trónfosztását követően terjedt el Magyarországon a nem hivatalos, az úgynevezett Kossuth-címer. Az elnyomást szimbolizáló koronás címer helyett a köztársaság eszméjét kívánta szimbolizálni. Az akkori országvezetés megengedte, hogy a hivatalos koronás címer mellett a hatóságok egyenjogúan használhassák a Kossuth-címert. Második alkalommal Károlyi Mihály 1918-tól, a köztársaság kikiáltásától tette hivatalossá a korona nélküli címert. A harmadik alkalommal a Kossuth-címer 1946. február 1-jétől, az új köztársaság első napjától váltja le a nyilas H-betűs, nyilaskeresztes koronás címert. A negyedik megjelenés 1956-hoz kötődik, amikor is Rákosi-címert felváltva a forradalom címerévé vált. Még Kádár János is egy rövid ideig elkötelezte magát a Kossuth-címer használata mellett. E négy történelmi dátum jól példázza, hogy a Kossuth-címer minden esetben a forradalmi gondolkodás, a haladás jelképét hordozta. Azt a gondolatiságot, amit sokan függetlenségnek, demokráciának, igazságosabb közteherviselésnek, parlamentális többpártrendszernek – vagyis köztársaságnak nevezünk.
Sajnálatos, hogy az 1989-90-es parlamenti rendszerváltók többsége nem ezekhez a demokratikus hagyományokhoz, hanem a II. világháború előtti úri Magyarországhoz nyúlt vissza, amelyet a koronás címer szimbóluma is tükröz. Nem csak az antifasizmus, a köztársaság eszménye sem jobb-, vagy baloldaliság kérdése. A Magyar Parlamentben a rendszerváltás hajnalán jobb- és baloldaliak egyaránt érveltek a Kossuth-címer mellett: "őseink - valahányszor mód nyílott, vagy úgy látszott, hogy mód nyílik a népfelség elvének érvényesítésére - mindig a Kossuth-címer mellett foglaltak állást." (Dr Vargha János MDF-es képviselő). A Parlament ezúttal nem a pártpreferenciák mentén hasadt Több haladó gondolkodásúnak vélt képviselő is a Kossuth-címer ellen szavazott. A köztársaság hívei –remélve csak időlegesen- akkor elbukták harcukat. Még arra a bölcsességre sem volt képes a Magyar Parlament, hogy az 1848/49-es mintára, amikor hivatalos hatóságok is használhatták a Kossuth-címert, most is egyfajta megengedő változatott fogadott volna el, amellyel a közmegegyezést is erősíthette volna.
Több mint két évtizede a koronás címer már csak a szokásjog alapján is hódít, s üzenetével mélyen beleívódott lelkeinkbe. A koronás címert már akkor is, ott is használjuk, ahol hivatalosan nem is kellene.
Például a nemzetiszínű zászlón nem kapott hivatalosan ugyan helyet, de ennek ellenére még miniszterelnök is tett esküt a koronás címerű zászló előtt. De ha elmegyünk egy-egy külföldi magyar nagykövetségre, konzulátusra, ott is az ilyen, jogszerűtlenül lengő koronáscímeres zászlóval lehet találkozni. A MEASZ már több mint egy évtizede küzd azért, hogy a köztársaság eszménye szimbólumaiban is erősödjék. Még 2007-ben módosító indítványt javasolunk a parlamenti pártoknak: a Magyar Parlament döntsön arról, hogy a 1848/49-es mintára a Kossuth-címer "hivatalosan is" egyenjogúan használható legyen a koronás címer mellett. Sajnos a MEASZ javaslatából akkor nem lett semmi. Nekünk Mohács kell! - mondja a költő. Meg kellett tapasztalnunk a FIDESZ és a KDNP diktatúraépítését, a köztársaság elbontását, hogy értékes legyen a demokrácia híveinek szélesebb köre előtt a Kossuth-címer. Hirtelen több szervezet is a szó szoros értelmében zászlajára tűzte azt, s 2012. október 23-án már a legnagyobb parlamenti ellenzéki párt, az MSZP is fölvállalta.
Wittner Mária, a szélsőjobbos fideszes parlamenti képviselő, aki a gárda létrejötténél is bábáskodott, november 4-én hóhéroknak fröcsögte az MSZP-s vezetőket, mert ki akarják sajátítani a Kossuth-címert.
Ha egy kis bölcsesség szorult volna belé, jobban tette volna, ha hallgat ez ügyben is. Ma aki a Kossuth-címert akarja, az nem csak az "56-os forradalom egyik fő ágát, a haladást, a demokráciát, a köztársaság eszméjét képviseli, hanem a korábbi meghatározó magyarországi korszakfordító, nemes eseményeket is, amelyekből Wittner Mária legalább kettő szellemiségével a jelek szerint nem osztozik. Jellemző, hogy az "56-os forradalom Kossuth-címerét alig-alig vállalták föl a rendszerváltásunk után a közvéleményt formáló egykori forradalmárok. Inkább a lukas nemzetiszínű zászlós jelképet használták-használják. Ilyen áll például a parlamenti képviselők irodaháza előtt is. Pedig a lukas zászló szimbóluma "csupán" a korábbi politika tagadását jelentette, s előremutatóbb eszmeiséget a Kossuth-címer képviselt. Az 56-os forradalom mártírjainak újratemetésén a jelenlegi miniszterelnök az egykori MEASZ tagjait búcsúztatta. Ugyanis mind az öt koporsóban az egykori MEASZ tagjai nyugodtak. Mégsem nevezzük az MSZP vezetőit hóhéroknak, hiszen az MSZP olyan messze áll a hóhérságtól mint Wittner Mária a... a demokráciától.
Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke (az "56-os Hűség a Hazához Érdemkereszt kitüntetettje)
Kiadó: Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége - Összefogás a Demokráciáért (MEASZ), Budapest, 2012. november 5., hétfő (OS)
2012. november 5.
