A legműveltebb elme is megtévedhet... |  |
"az ország ... Horthy rendszerének szavazott bizalmat", írja Kőbányai (a kurzív kiemelés itt és később tőlem az idézetben) a Tanácsköztársaságot követő időszakot tárgyalva. Hol, mikor történt ez? - kérdezhetjük. Az 1920-as, a fehérterrorral megfélemlített parlamenti választáson, amelyet a szociáldemokrata párt bojkottálni kényszerült? - Somogyi-Bacsó gyilkosság! Avagy a későbbi választásokon, a többszörösen szűkített választójoggal? Miután - Budapest és a törvényhatósági jogú városok kivételével - vagy húsz évre megszüntették a titkos választás lehetőségét?
Kőbányai János a Horthy-rendszert védi,
ráadásul tényellenesen...
"az ország ... Horthy rendszerének szavazott bizalmat", írja Kőbányai (a kurzív kiemelés itt és később tőlem az idézetben) a Tanácsköztársaságot követő időszakot tárgyalva. Hol, mikor történt ez? - kérdezhetjük. Az 1920-as, a fehérterrorral megfélemlített parlamenti választáson, amelyet a szociáldemokrata párt bojkottálni kényszerült? - Somogyi-Bacsó gyilkosság! Avagy a későbbi választásokon, a többszörösen szűkített választójoggal? Miután - Budapest és a törvényhatósági jogú városok kivételével - vagy húsz évre megszüntették a titkos választás lehetőségét?
"Miközben a Horthy-Magyarországon, a Kádár-rendszerrel szemben, ha ezt szabad megjegyezni, többpártrendszer volt, szabadon lehetett utazni – és bizonyos, a rendszer szempontjából szélsőségeket leszámítva, sajtószabadság volt." Igen, többpártrendszerű parlamentarizmus volt. Azonban nagyon korlátozott és autoriter (antidemokratikus választójog, Horthy kiterjedt államfői jogai, nemegyszer erőszakos, önkényes, törvénytipró hatalomgyakorlás - Veres Péter írót megverik a balmazújvárosi csendőrök, Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőjelölt visszafordítása kortes útján, kakastoll-uralom vidéken). Továbbá a demokráciának társadalmi tartalma is van. Ezt szintén biztosította a Horthy-rendszer? Sajtószabadság? Keretei között a mindvégig jelenlevő antiszemita uszítással, a holokauszt magvait elvető gonosz irományok szabad megjelentetésével?
A történelmi tények tükrében elfogadhatjuk-e Kőbányai Jánostól igaznak, hogy "A történelem elbeszélése és köztudatba illesztése komolyabb és összetettebb feladat, mint hogy szaktudósokra bízhatnánk"?
Változatlanul a Horthy-rendszer következő - jelenünk problémáira is kitekintő - jellemzését tartom érvényesnek, Kőbányai János figyelmébe külön is ajánlva:
>...tudatában lévén annak, hogy a múlt feltárása és az abból fakadó következtetések levonása; egyfelől az emberek és egyes csoportjaik, illetve az egész társadalom ellen a Horthy-nacionalisták-irredenták-soviniszták uralma alatt elkövetett bűnök és azok elkövetői megnevezése, elítélése és a tettesek lehetőség szerinti jogi felelősségre vonása, másfelől e bűnök elszenvedőinek biztosított elégtétel megadása; a horthysta rendszer vezetői által viselendő felelősség hangsúlyossá tétele; a demokrácia és a diktatúra, a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti világos különbségtétel nélkül nem teremthető szilárd alapzat az alkotmányos rend biztonságos működéséhez ... kinyilvánítjuk az alábbiakat:
1 [...] A mai magyar jogállam nem épülhet a horthysta rendszer bűneire, hagyományaira.
2 Az Egységes Párt, a Nemzeti Egység Pártja, valamint a Magyar Élet Pártja [...] felelősek
a) az első világháborút követő esztendőkben a magyarlakta területek elvesztéséért a gyalázatos trianoni békediktátumban, hiszen hátba támadták és elárulták a Hazát védő Magyar Vöröshadsereget (haditervét is átadták nemzetünk ellenségeinek);
b) a polgári demokratikus lehetőségek elsikkasztásáért, a kormányzói hatalomgyakorlás autoriter túlsúlyának kialakításáért és a látszatparlamentarizmus kiépítéséért, az általános és titkos választójog két évtizedes késleltetéséért;
c) a király nélküli királyság neobarokk-feudalisztikus tehertételéért;
d) a nagybirtokrendszer nemzetgazdaságot fojtogató megőrzéséért; a közel 3 millió főt kitevő földnélküli és apróföldes (1-5 kat. holdas) parasztság, vagyis az agrárproletariátus és a szegényparasztság iszonyú szociális-kulturális-egészségi nyomoráért, az ipari munkásság életlehetőségeinek igen szerény voltáért, az 1920-as évek első felének inflációjáért, majd az 1930-as évek – értelmiségieket-tisztviselőket is sújtó – munkanélküliségéért;
e) Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erőforrásainak idegen érdek, a hitleri Németország befolyása, majd hatalma alá történő rendeléséért;
f) az európai civilizáció hagyományos értékeinek módszeres pusztításáért, a nemzeti önazonosság aláásásáért a zsidótörvények (az 1920. évi „numerus clausus”-tól számítva!) és a holokauszt révén; külön is mint az állampolgárok tömegeinek (majd egymillió fő!) alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, konkrétan 600 ezer zsidónak minősített magyar ember (nagyobb részben gyerekek, nők, öregek) meggyilkolásáért, idegen hatalomnak kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért, kirablásukért, ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztásukért, állásaikból elbocsátásukért, lakásaikból-házaikból kiűzésükért és ezen államhatalmi cselekményekkel-intézkedésekkel a magyar társadalomban azon közérzet, beállítódás elültetéséért, miszerint teljesítmény nélkül, a másik ember vérének ontásával vagy tudván tudva ahhoz vezető feljelentésével megengedett dolog tulajdont szerezni, továbbá, de nem utolsósorban a polgárok származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért, a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért; a nevelésben, a művelődésben, a tudományos életben és a kultúrában politikai és ideológiai célokból történt visszaélésszerű beavatkozásokért; az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő politikai rendőrség és a csendőrség defenzív osztályának létrehozásáért és működtetéséért;
g) Magyarország nemzeti katasztrófáját jelentő, Szovjetunió elleni –nem provokált! – hadüzenetért, majd az ezt követő háború során, illetve következtében elpusztult egymillió magyar életért és az 1938-as nemzeti jövedelmünk hatszorosának feláldozásáért;
h) Magyarországnak az Európa és a világ nemzetei rangsorában konzervált történelmi lemaradásáért; a demokratikus nemzetközi közvélemény előtt antiszemita, jobboldali, nácibarát nemzet hírébe keveredéséért;
i) mindazokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, s amelyeket az igazságszolgáltatás politikai indítékból nem üldözött (Somogyi–Bacsó-gyilkosság stb.).
3 A demokratikus átmenet során jogi elismerést nyert Fidesz, KDNP és a Jobbik a legális lehetőségekkel visszaélve őrzik, sőt terjesztik az antidemokratikus, antiszemita, soviniszta hagyományokat. Megzavarják békére, boldogulásra vágyó ifjúságunk lelkéttudatát, megrontják viszonyunkat a környező népekkel és államaikkal.
4 A Horthy-rezsim nem kevés, korábban jogosan elítélt felelősét ... a rendszerváltás folyamatában, visszaélve az állampolgárok igazságvágyával, indokolatlanul rehabilitálták. Ezzel alapvetően aláásták a fiatal magyar demokrácia hitelét, számos állampolgár tudatában elmosták a Horthy-rendszer nemzeti katasztrófát okozó vezetőinek (és politikájuknak) felelősségét, nemcsak jogi, de erkölcsi értelemben is.
[...]
5 A horthysta diktatúra rendszerszerűen idézte elő a jogsértéseket, de a cselekményeket az egyes emberek követték el. A ma élők és a jövő nemzedékek számára meg kell őrizni a bűntettek emlékét, és ha szükséges, ismét meg kell nevezni a bűnösöket.<
Korábbi blogírásaimmból is ideelevenítek egyet. Azt, amelyikben összefoglaltam a magyar történetírásban a Horthy-rendszerről megformált kép alakulását.
>...már az 1960-as években jelentek meg komoly tudományos munkák, amelyek szerzői visszafogottan fogalmaztak a lovastengerész országlásáról (Szinai Miklós, Szűcs László). Az 1970-es évek derekától számosan - a nyolcvanas évtizedben már meghatározó trendként - a Horthy-rendszer egészét kifejezetten nem fasisztának írták le. Jellemzésekor nagy hangsúlyt helyeztek strukturális változásaira, az árnyalt megközelítésre: Ránki György, Berend T. Iván, Ormos Mária, Incze Miklós, Lackó Miklós, Szabó Miklós, Juhász Gyula, L. Nagy Zsuzsa, Sipos Péter, hogy csak néhány tudóst említsek.
Mire Romsics Ignác nagy dérrel-dúrral belépett a magyar történettudomány megváltójaként, addigra kollégái között régóta konszenzus alakult ki a következőkben (összefoglalom):
1919-1921. A Horthy-rendszer kialakulása. Ekkor markáns pre-, illetve profasiszta ("előfasiszta", fasizmusba tartó), illetve protofasiszta ("ősfasiszta") jegyek.
1922-1931. A Horthy-rendszer konszolidációja, sikerévei és válsága. Tekintélyelvű, korlátozott parlamentarizmus.
1932-1937. A Horthy-rendszer fasizálódása. A nagybirtok és a nagytőke mellé belép az uralomba a felső katonatiszti-államhivatalnoki csoport (mögötte az egyre hangosabban elégedetlen, őrségváltást követelő úri középosztállyal; az utóbbi alatt meg már tolakszik-kavarog a szélsőjobboldali politikai szervezkedéseknek, pártoknak tömegbázist képező, zsidógyűlölő, fasiszta "forradalomra" vágyakozó szociális massza: az úri középosztály alsó rétegét jelentő katonatiszti és hivatalnoki-értelmiségi elemek, antiszemita kispolgárok és alkalmazottak, s a kimondott csőcselék, lumpenfigurák). A külpolitikában az angol-francia irányú tájékozódást egyértelműen felváltja az olasz, majd német orientáció (előzményei az 1920-as évek végén, még Bethlen idejében).
1938-1944. A Horthy-rendszer fasiszta jellegű. Nácibarát külpolitika. Rasszista belpolitika (zsidótörvények sorozata), amelyet sokkal inkább generáltak belső - hazai - követelések, semmint a hitleri Németország kívánságai.
1944. E szakasz kezdete szinte naptár szerinti konkrétsággal meghatározható: Magyarország német megszállása (1944. március 19.). Vége úgyszintén: Szálasi Ferenc nyilas puccsa, náci segédlettel. A Horthy-rendszer a fasiszta, pontosabban a nemzetiszocialista rendszerváltozatok egyikévé züllik. Igaz, korlátozott szuverenitással, de Horthy államfő marad (saját döntéséből), lényegében - tudván-tudva! - pilátusi módon asszisztál a teljes magyar vidéki zsidóság náci megsemmisítő táborokba deportálásához és - hol háttérben maradással, hol aktívan - biztosítja, hogy a magyar társadalom szövetségeseknek tekintse Hitler katonáit, hogy az ország egységét-rendjét megőrizve fokozza háborús részvételét és Németország gazdasági kiszolgálását, hogy a közigazgatás a német elvárásoknak megfelelően működjön (41 főispáni helyből 29-et új emberrel töltenek be a gettósítás zavartalansága érdekében!), hogy a többpártrendszer de facto megszüntetésével a parlamentarizmus maradékát felszámolják (a Keresztény Néppárt, a kormánypárt MÉP és MMP, valamint a nyilasok pártjának kivételével minden pártot betiltanak, s ugyanígy járnak el a szakszervezetekkel és a sajtó nagy részével, továbbá 124 egyesülettel).<
Bővebben, és további írások linkjeivel
Elkerülhetetlen megállapítanunk, hogy Kőbányai János, holott azok közé tartozik, akik a legtöbbet teszik a magyar és zsidó kultúra mai ápolásában, ezúttal alaposan melléfogott. Elragadták a volt "létező szocializmus" által benne keltett érthető, ám fel nem dolgozott indulatok. Kár.
Fekete György mentálpedagógus történelemtanár / navigator
2012. november 1.
