BRFK: a zsidóverés nem rasszista, csupán vallásfelekezeti kérdés |  |
Hétfőn egész nap, folyamatosan hallhattuk a hírekben a Budapesti Rendőr-főkapitányság közleményének első mondatait: „Vallási hovatartozása miatt támadták meg a Budapesti Zsidó Hitközség dél-pesti körzetének elnökét. A Rendőrség jelenleg rendelkezésre álló adatai szerint 2012. október 5-én 16 óra 50 perc körüli időben a Budapest XX., Téglagyár téren található imaház közelében egy 21 éves budapesti fiatalember – vallási hovatartozása miatt – szidalmazta és bántalmazta a Budapesti Zsidó Hitközség dél-pesti körzetének 62 éves elnökét.
Ha igaz volna, hogy a támadó a „vallási hovatartozása” miatt kezdte el verni a hitközség elnökét, akkor így kell elképzelnünk az emberverés hangi „kíséretét”:
– Te büdös judaista, rohadt, szemét Mózes-hitű! Nem takarodtok innen, idegenszívű Jahve-hívők? Na majd én megmutatom nektek, ki az úr a házban, mocskos keresztényellenes zsinagógatöltelék, aki tagadod, hogy már eljött a messiás a Földre! Nesze, te judrák!
Namármost, aki itt él, az pontosan tudja, hogy a hitközségi elnököt nem azért verték meg, mert másként istenhívő, mint a támadója, hanem mert zsidó. És hogy a verése közben nagy valószínűséggel a zsidó mivoltát emlegették. Vagyis hogy ez az egész egy jó nagy zsidóverés volt, nem pedig pusztán egy vallási vezető megverése. Az igaz, hogy éppen egy imahelyről jött, és vélhetően a vallásosságára utaló ruhadarabokat is viselt, ez azonban a mai körülmények között csupán annyit jelent, hogy könnyebb őt zsidóként beazonosítani. Ez antiszemita oldalról nézve kétségkívül nagyobb késztetés az akciózásra, mint ha valakinek egyszerűen csak elgondolkodóbb az arca a szokásosnál, amit náci körökben a zsidó mivolt meghatározójának vélnek. Hiszen még csak az hiányzik nekik – akiken épp most röhög a fél ország a soraikban megbúvó, ellenséges származású „fajtestvérük” okán –, hogy zsidónak nézzenek és jól megverjenek, mondjuk, egy éppen civilben lévő református lelkészt, csak mert olyan zsidós az orra vagy a szeme. Úgyhogy sokkal biztosabb a valamilyen módon megjelölt zsidókat verni. Jelen pillanatban pedig a megjelölést kizárólag a valláshoz tartozó tárgyak adják.
Mindazonáltal a tévedés veszélye kevésbé fenyegeti a gyűlöletbajnokokat olyankor, amikor az általuk gyűlölt személyek már nem élnek, mert mondjuk történelmi szereplők, és ilyenkor a képletes agyonverésükhöz elegendő odatenni a magyarosított nevük után a vélt vagy valódi zsidó nevüket. És jelezni ezzel, hogy a támadók gyűlöletének semmi köze mások vallásához, hanem kifejezetten a származással, valamint mindazzal van a baj, amit a nácik a származás, a „vérközösség” szerves következményének hisznek. Ha nem így volna, akkor a nyilvánvalóan ateista, kommunista szereplők mögé eszükbe se jutna odatenni a „Klein” vagy a „Kohn” nevet.
Mármost ha a BRFK sajtósai a mai körülmények között úgy fogalmaznak a közleményeikben, mintha nem zajlott volna le a szekularizáció, és mintha a „zsidó származás” ma is száz százalékban fedné a „vallási hovatartozás”-t, akkor két eset lehetséges: vagy nagyon tudatlanok, vagy politikai céljaik vannak. Esetleg mindkettő, de ez tulajdonképpen lényegtelen. Nem a motivációik érdekelnek, az érdekel, hogy a megfogalmazásaikkal félrevezetik és egy irányba terelik a közvéleményt.
Azzal, hogy a közleményükben épp azt a „származás” szót kerülték el, amely ma a zsidóverésben jeleskedő neonácik köreiben a kulcsfogalom, kifejezetten úgy torzították el az eseményt, hogy az a szélsőjobbnak és általában az antiszemitizmusnak kedvezzen. A hírnek ez a fajta tálalása nemcsak azokat erősíti, akik örülnek, ha minden antiszemita megnyilvánulást áttolhatnak a közönséges, szokványos agressziók terepére, hanem azokat is, akik a származási szelekció megtörténtének eltagadásával bagatellizálni akarják a vészkorszakot és a holokausztot. Ahogyan ezt a náci portálokon rendszeresen meg is teszik. Hosszasan bizonygatva, hogy igazából csak a magyar törvényeket kijátszani akaró, renitens zsidók kiakolbólításáról volt itt szó, amelynek során azonban a sajnálatosan, de szükségképpen rossz háborús körülmények miatt hol tífuszban, hol tüdőgyulladásban elhaláloztak. Mert az aztán igazán nem várható, hogy a rengeteg problémával küszködő, éhező ország majd épp a lágerek népének életszínvonalára fordítson energiákat.
You can't escape the wall – flickr/foster
De ha akár el is tekintünk mindezektől, mondván, hogy még ezer tényező befolyásolhatja, végül ki mit fog gondolni az egész kérdéskörről, az akkor is itt marad, elképesztő tényként, hogy egy állami, rendfenntartásra hivatott szervezet véleményformáló, politikacsináló aktorként lép fel. Olyan intézményként, amely már az ügy bírói vizsgálata előtt eldöntheti, hogy a cselekménynek volt-e vagy nem volt rasszista indítéka (most azt döntötte el, hogy nem volt), és bekategorizálhatja az ügyet egy enyhébb fokozatba. Egy másik vallás képviselőjének megtámadása a közvélemény előtt már csak azért is sokkal kisebb bűn, mint egy másik rassz (a törvények és a közbeszéd gyakorlatában téves meghatározással: „faj”) tagjainak megtámadása, mert hiszen az országban nem zajlik valóságos vallásháború. (Képletes értelmű zajlik, de ez egy másik kérdés.) Az ügy tehát vallási villongásként nevetségesnek látszik, s emellett az ilyesmit a törvény is enyhébben bünteti.
A BRFK eljárásával szemben logikusan egyetlen módon lehetne védekezni: ha minden olyan esetben, amikor speciális megközelítési módot, vagyis véleményt fogalmazott a hírbe, és nem tényt, a neve után odateszik a „szerint” szócskát. A szóban forgó esetben tehát ezt kellett volna hallanunk a hírekben: „A BRFK szerint vallási hovatartozása miatt támadták meg a Budapesti Zsidó Hitközség dél-pesti körzetének elnökét.” Ami után persze a kívánatos egyensúly kedvéért egy ellenérdekelt személyt is oda kellett volna ültetni, aki elmondja, hogy a politikai és társadalmi helyzet mai állása szerint viszont ez zsidóverés volt, tehát rasszista bűncselekmény. (És ki legyen az? Történész? Egyszer már megvert, zsidó származású személy? Egy kitartó antiszemita, aki vállalja, hogy igenis származási alapon gyűlöl?)
Mindenesetre akkor úgy festene a hírközlés, hogy bármely eseményt, amelynek zsidók és antiszemiták a szereplői, a „mi a zsidó szó jelentése”, illetve a „van-e közük a zsidóveréseknek a vallási szembenállásokhoz, vagy inkább a rasszizmus-antiszemitizmus újraéledésével állunk szemben?” kérdések tudományos elemzése kíséretében lehetne csak kiegyensúlyozottan közzé tenni.
Most, hogy elképzeltem, kezdem azt gondolni, hogy ez nem is feltétlenül olyan nagy baj. Lehet, hogy ha mindennap ez zajlana, akkor az ország népe is hamarabb felébredne.
Lévai Júlia / galamus
2012. október 19.
