Csütörtökön, éjfél után néhány perccel értem haza a kórházból. Szerencsére koponyatörésem nincs, "csak" agyrázkódás, illetve az ütésből eredő izületi fájdalmak, fejfájás.
Nagyon jól esett, hogy az antifasiszták nagy családjából sokan kerestek, aggódtak értem, amit nagyon köszönök mindenkinek!
Azok a feketeruhások, akik körülvettek, mintegy 15-en 20-25 évesek lehettek. Három gyerekemnél fiatalabbak. Én már megettem a kenyerem javát, gyerekeimet fölneveltem, élek, amíg élek.
De az eset után nagy erővel tört rám az a kétségbeesés, mi lesz az utánunk jövő generációkkal? Mennyire tudnak majd egymással békességben élni?
Vádolom Orbán Viktort, hogy Magyarországra, szeretett hazánkra szabadítja cinkos együttműködéssel a fasizmust, amely már nem csíra, hanem lassan szárbaszökkenő pusztító gyomnövény.
Nekünk antifasisztáknak továbbra is összefogva tennünk kell azért, hogy a történelem során már egyszer világégéshez vezető fasiszta mentalitást száműzzük mindennapjainkból. Nekünk kell ezt végeznünk. Egyre inkább úgy tűnik, a Magyar Parlament kétharmados többségű kormányára ebben nem számíthatunk.
Budapest, 2012. augusztus 30.
Hanti Vilmos
2012. augusztus 30.
Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. április 28. Vasárnap