A Wallenberg-hazugságok |  |
Magyarország kormánya felsült a nagy Wallenberg-tervvel, amelynek lényege az volt, hogy a külképviseletek Wallenberg-megemlékezésekkel keltsék az ország filoszemita hírét. A külügy kiadta a nagykövetségeknek, hogy állomáshelyükön szervezzenek Wallenberg-programokat. Keltsék azt a benyomást, hogy Magyarországon a vészkorszak a zsidómentésről szólt. Az Orbán- kormány holokauszt-érzékenységét bizonyítsa, hogy megemlékezik Wallenberg születésének 100. évfordulójáról. Magyarország nevével forrjon egybe a nemzetközileg elismert filantróp neve, és ez feledtesse Magyarország gyalázatos szerepét, amelyet a holokausztban játszott.
Az igyekezet az úttörőmozgalom legszebb napjait idézte, leginkább a Forradalmi Ifjúsági Napokra emlékeztetett. A magyar nagykövetségek konzuljaitól és nagyköveteitől a világ összes városában fejvesztve menekülnek a helyi svéd követségi alkalmazottak, a környéken található ENSZ-diplomaták, polgármesterek és alapítványi elnökök, mert néhány perc után az arra járó magyarok valamilyen Wallenberg-rendezvényre tesznek javaslatot. A legcsalafintább módon próbálják kijátszani a tapasztalatlanok éberségét, és aki nem kap észbe időben, máris valami magyar nagykövetségi Wallenberg-rendezvényen találja magát, a magyar propagandagyár hazugságainak pergőtüzében. A legbeszédesebb az a Los Angeles-i Wallenberg-program, amelyet a helyi konzulátus kínjában talált ki.
Az évente megrendezésre kerülő magyar dokumentumfilm-fesztiválra azt mondta, hogy ebben az évben a fesztivál Wallenberg nevét viselje, akkor is, ha egyetlen Wallenbergről szóló filmet sem vetítenek. Viszont a minisztériumnak lehet jelenteni, hogy egy Wallenberg-program kipipálva, jól mutat majd az akcióról szóló jelentésben. Az alkalmazottak a legképtelenebb ötleteket találják ki, hogy teljesítsék a Wallenberg-penzumot.
Ha valakit le lehet járatni infantilizmussal, idétlenséggel és olcsó hatásvadász propagandával, akkor a magyar külügy Wallenberget alaposan lejáratta, és még nincs vége, előttünk az ősz. Egymásnak mesélik holokausztkutatók, különböző professzorok, újságírók és diplomaták, kit mikor és hogyan próbáltak bekeríteni, melyik magyar nagykövetségre hívták meg egy ebédre, amelynek nem közölték a célját, csak a vendéglátás végén szegezték a vendég mellének a kérdést, hogy mit szólna egy kis Wallenberghez? Kiadták Kati Marton harminc évvel ezelőtt írott Wallenberg-könyvét, aki cserébe elmondta a nemzetközi sajtónak, hogy Wallenberg magyar hős volt, aki magyarokat mentett Budapesten.
Kati Marton neve a liberálisoknak is jól hangzik, az Orbán-rendszer konszolidációját mutatja, hogy ilyen jó ügyekben a világ normálisabb felének partnere. Ez a rendezvények mottója: Wallenberg magyar hős, az mellékes, hogy svéd diplomata volt. A magyarságát azokról kapta, akiket megmentett. Amikor a vagonokba kellett zsúfolni a gettóba összegyűjtött nőket és gyerekeket, akkor azok még zsidók voltak, de amikor a holokausztra kell emlékezni, akkor már magyarok. Magyar hős mentette a magyar áldozatokat, a holokausztból eltűntek a zsidók és a magyar fasiszták. A magyarok hősök és áldozatok. Wallenbergnek ugyan csak annyi köze volt a magyarokhoz, hogy magyar fasiszták elől mentette a zsidókat, de magyarokat mentő magyar lett belőle. Az Orbán- kormány úgy próbált nemzetközi hasznot húzni Wallenbergből, hogy közben a legcinikusabb nyilas történelemhamisítók tematikájával relativizálja a holokausztot.
Ravasz terv, de a külügy lázas igyekezete ellenére a világsajtó nem a magyar Wallenberg-megemlékezésekkel lett tele, hanem Kövér László erdélyi szereplésével, amelyen nyilas írót méltatott, és az ő szellemiségét ajánlotta a magyar szívekbe zárni. Elie Wiesel visszaadta a magyar állami kitüntetését, amely az "antiszemita ország" szégyenbélyegét nyomta Magyarországra, méghozzá a leghitelesebb holokauszt-túlélő keze által. Kövér nemkívánatos személy lett az izraeli Wallenberg-megemlékezésen a külügy Wallenberg-évének közepén. Az őt helyettesítő Áderről megírta az izraeli Haaretz, hogy néhány évvel ezelőtt a zsidógyilkosságért elítélt háborús bűnös Wass Albert szobrát avatta Debrecenben. Áder szereplése durvább, mint Kövéré. Ebben a légkörben igyekeznek a magyar nagykövetek beszervezni valakit magyar Wallenberg-rendezvényekre. A báránybőrbe bújt farkas emlékezik a bárányok megmentéséről. Aki tud, menekül a megtiszteltetés elől. Erre az újabb hír, hogy Budapesten angol újság leplezi le az egyik legkeresettebb háborús bűnöst, egy gettó vérszomjas vadállatát, miközben a magyar kormány csak nemzetközi nyomásra hajlandó eljárást indítani ellene.
De Wallenberg magyar megcsúfolásának leglátványosabb megnyilvánulása, amikor Áder Jánost mégis beengedték Izraelbe, és a Wallenberg-megemlékezés kapcsán azt mondta Wass Albert méltatója, hogy a magyarok nem tettek meg mindent, tétlenül nézték zsidó honfitársaik elhurcolását.
Wallenberg tudna mesélni arról, hogy a magyarok mindent megtettek, ami erejükből tellett, cseppet sem voltak tétlenek, még a zsidó nők nemi szervét is átvizsgálták eldugott arany után kutatva, majd a németeket is meglepő gyorsasággal és kegyetlenséggel szállítottak félmillió vidéki zsidót a haláltáborokba. Olyan precizitással és gyorsasággal, hogy Auschwitzban nem bírták a krematóriumok a magyar tempót. De erről nem szólnak a külügy propagandistáinak megemlékezései, csak a magyar hősről, aki magyarokat mentett. Borzadva figyeli a világ, hogyan ünneplik Wallenberget a magyar antiszemiták.
Bartus László / nepszava.hu
2012. július 29.
