Löffler Tibor és Hitler, no meg az antifasiszták

nyomtatás

Ha Löffler Tibort lélekszakadva megkeresné egy antifasiszta, hogy ég a háza, akkor a tűz oltása, illetve az emberek mentése helyett bizonyára arról kezdene beszélni, hogy a vészt jelző illető ki-, miféle, s számon kérné tőle, miért volt este hangos discoban.

Ez a hasonlat jutott eszembe, miközben Loffler Tibor „Hanti Vilmos és az antifasiszta magyarírtás” című cikkét olvastam a július 23-ai „SZEGEDma.hu-ban” .
Írásában a hír hozóját igyekszik lejáratni ahelyett, hogy a hírről szólna alaposabban.
Számára az nem riasztó, hogy az EMI tábort egy szomszéd országban már betiltották újfasiszta tartalma miatt, s ezután kerülhetett a befogadó Szegedre? Az számára nem riasztó, hogy a táborban jobbikos parlamenti képviselők előadása vitte a prímet? Úgy látszik számára ez nem riasztó, akkor pedig miről beszélünk? Írásából kitűnik, hogy nem is kell ahhoz valakinek jobbikos parlamenti képviselőnek lennie, hogy a szélsőjobb mocskos üzenetét zúdítsa ránk.
Ez a mentalitás különösen nem fogadható el attól, aki igyekszik Szeged eddigi humanista szellemi életébe bekerülni. Nem is beszélve arról, hogy igazán megdöbbent, Szegeden a fiatalokat ilyen szellemben oktatják.

Írásának összemosó – így hazug – csúsztatásaira méltatlan lenne reagálnom, összességében csak annyit: egy politológusnak kellene tudnia (ha az új alaptörvényünket figyelmesen elolvassa, ott történik is erre utalás), hogy a fasiszta Németország szállta meg hazánkat, majd Magyarország Hitler oldalán vett részt a II. világháborúban, s ez ellen léptek föl – s minden jó szándékú ember örömére győztek – az antifasiszták, akik között bizony – Löffler Tibor nagy fájdalmára- voltak kommunisták is. Magamról pedig csak annyit, egy antifasiszta vezető tartja a kapcsolatot az antifasiszták nagy családjában minden tényezővel. A II. világháborúnak sajnálatosan óriási borzalmai voltak, súlyos igazságtalanságok keletkeztek. Talán tanulság lehet a szélsőjobb számára: ne tessék háborút kezdeni. E szándéknak talán első eleme, hogy szomszéd országainkkal igyekszünk barátságban élni.

Hanti Vilmos, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke

Vélemény: Hanti Vilmos és az antifasiszta magyarirtás

2012. július 23., hétfő - http://szegedma.hu

"Dünnyögj egy új mesét
fasiszta kommunizmusét”

(József Attila)

Megkésve, de talán nem későn írok arról, hogy Hanti Vilmos (MSZP), a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége elnöke is kritizálta az Egyesült Magyar Ifjúság (EMI) július 6. és 8. között Szegeden rendezett Délvidéki táborának programját, és egyebek mellett megjegyezte, hogy minimalizált szintre süllyedt a demokrácia hazánkban.

Bármely rendezvényt és programját lehet kritizálni, akár az EMI-ét, akár éppen az antifasisztákét is, és minden kritikát értelemszerűen határozza meg az egyéni értékrend és világnézet. Bár azt a rendezők belügyének tartom, az EMI programjával – plakátok által meghívottként – speciel nekem is van gondom: attól tartok, hogy az ilyen – számomra rokonszenves és szerintem pártolandó – nemzeti ügyek „szektásodás” áldozatává és ezáltal kevesek (egyre kevesebbek) ügyévé válhatnak, ha politikai és ideológiai egyoldalúság érvényesül. Tessék szépen megnézni, intő példaként, hogy miként indult és mivé lett a Magyar Sziget: összmagyar kezdeményezésből vált a nemzeti radikális, jobboldali radikális és szélsőjobboldali szubkultúrák rendezvényévé, és ez a tény igenis távol tart nemzeti elkötelezettségű, összmagyar gondolkodású, de nem jobboldali radikális vagy szélsőjobboldali embereket is. A tanulság kedvéért érdemes nem elfelejteni, hogy a 2009-es Kurultáj rendezvényt (magyar-madjar találkozó és törzsi gyűlés) is beárnyékolta, hogy a Magyar Gárda megpróbált rászerveződni, amit a szervezők sikerrel hárítottak el, ám ez azzal az abszurd végeredménnyel zárult az elutasítottak részéről, hogy igazán magyar-e egyáltalán a Kurultáj, míg végül abba az elmekórtani vitába torkollott egyes „nemzeti” fórumokon, hogy a Kurultáj rendezői és/vagy a magyar gárda van-e zsidók kezében…

Hanti Vilmosnak tehát akár igaza is lehet, de az ő esetében az igazságnak nem ad hitelt az, hogy mely szájból hangzik el. A Magyar Ellenállókkal és Antifasisztákkal hagyományosan az a baj, hogy antifasizmusukat úgy gyakorolják hagyományosan a demokrácia védelmében, hogy hagyományosan elnézőek a szélsőbaloldali antidemokratizmussal szemben, ami annyiban érthető, hogy elődszervezetük a szélsőbaloldali és antidemokratikus kommunista rendszert támogató Magyar Partizán Szövetség volt, melynek tagjai sötét szerepet játszottak 1956-ban a rezsim védelmében.

Hanti Vilmos (MSZP) az antifasiszta és demokratikus összefogás jegyében beszédet mondott a Vajnai Attila-féle Magyarországi Munkáspárt 2006 kongresszusán, mely pártnak az – interneten is ellenőrizhető – idoljai közé tartozik Che Guevara és Fidel Castro – no meg természetesen Kádár János. Che, Fidel és János bizonyára antifasiszták voltak, de semmiképpen sem demokraták, és bizony fasiszta mércével nagyonis mérhető diktatúrát üzemeltettek. Hantiék szimbolikusan elkötelezettek az 1956-os forradalom mellett, használják a Kossuth-címert is, de ez láthatólag nem akadálya, hogy együttműködjenek a kádárista ellenforradalom híveivel. „Több mint 20 éve magyarázzuk az embereknek a történelmet, visszaállítva az igazságot. A fiatal nemzedék számára fontos tisztázni, hogy mi az a demokrácia és mi az a diktatúra” – fogalmazott egyszer a fiatalok antidemokratikus fertőzöttsége ellen küzdő Hanti Vilmos, ám nem zavarja őt, ha fiatalok szélsőbaloldali diktátorok és terroristák előtt nyitják meg lelküket és elméjüket.

A délvidéki táborral kapcsolatban sajátos fejezete a „magyar” antifasizmusnak, hogy Hanti a „Magyarországi” Munkáspárt vendége volt, mely szervezet nevében is tüntetőleg deklarálja internacionalizmusát és nemzeti el nem kötelezettségét. Ezek után alig meglepő, hogy az antifasiszták portálján az a hír olvasható, hogy: „2012. május 26-án rendezte Bratislavában [sic!] a Szlovák Antifasiszta Szövetség XV. Kongresszusát. A bilaterális kapcsolataik keretében meghívták erre a kongresszusra a MEASZ–t is”. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy azért összességében képesek a történelmi magyar városnevek használatára. Egy másik hír címe: „Újvidék Antifasiszta akció szervezete megemlékezése az újvidéki razzia 70. évfordulójáról”. A tudósítás szerint a „magyar fasiszta hadsereg” által elkövetett és 1.300 áldozattal járó razziáról emlékeztek meg. Hanti személyes véleménye az volt, hogy „A 70 évvel ezelőtti gyalázatos események arra emlékeztetnek bennünket, hogy a szélsőjobb ideológiáját követve napjainkban is könnyen bekövetkezhetnek ilyen szörnyűségek.”

Hanti Vilmosnak csőlátása van. Ilyen szörnyűségek bekövetkeztek azóta, ráadásul az egykori Jugoszlávia területén, csak éppen nem a szélsőjobb ideológiáját követve, hanem a szélsőbaloldalét. A 8 000 halottal járó srebrenicai mészárlás elkövetői mögött például a munkáspártiak szerint „Európa utolsó szocialista állama”, Milosevics antifasiszta és szocialista Szerbiája állt. De a szerb antifasiszta partizánok voltak az elkövetői minimum 20 000 délvidéki magyar lemészárlásának 1944-45 telén, aminek Hanti Vilmos antifasiszta munkásságában nincs nyoma.

Ellenben Hanti Vilmos is koszorúzott „a szerbiai Szabadkán (…) a város fasizmus alóli felszabadulásának emlékrendezvényein”. „A megemlékezés szerb és magyar nyelven történt először a Városháza dísztermében, majd a felszabadulási emlékműnél és a Pravoszláv temetőben, a Vörös Hadsereg elesett katonáinak emlékművénél. Elhangzott magyar nyelven a József Attila: Thomas Mann üdvözlése című vers is.”

Hanti Vilmos bizonyára tud a titoista („fasiszta kommunista”) partizánok magyarirtásáról, mert tudnia kell róla, de ennek ellenére aktív részese a szerb történelemhamisításnak, aminek része az évtizedeken át folyó hallgatás, elfojtás és tabusítás. Részese ennek úgy is, hogy soha nem emeli fel szavát az antidemokratikus kommunisták embertelen tettei ellen, és antifasiszta egyoldalúságával igazolja is azokat.

Frisch György, a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete elnöke egyszer azt mondta, hogy nem szabad eltűrni az 1944/1945-ös események “elmismásolását, relativizálását”. Abszolút egyetértek vele, de kérdés az, hogy Hanti Vilmosék hajlandóak-e tenni az ellen, hogy a szerb vörös nácik mészárlásait se relativizálják és mismásolják el. Az Egyesült Magyar Ifjúságnak javallom, de komolyan, hogy a tolerancia és a politikai kiegyensúlyozottság jegyében a legközelebbi Délvidéki tábor vendégeként hívják meg Hanti Vilmost, hogy magyarázza el az embereknek a történelmet, visszaállítva az igazságot – Tito fasiszta partizánjainak 1944/1945-ös magyarirtásáról.

2012. július 24.

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. április 28. Vasárnap