Dr. Puskás Tivadar: Hinnünk kell, hogy az őszinte emlékezés élménye tesz jobbá bennünket |  |
Tavaly is e történettel kezdtem. Nem tudok szabadulni hatása alól.
„A német tisztek az állandó ordításra figyeltek, amely az őrültek kamrája felől hallatszott.
– Nincs itt orvos, aki segíthetne ezeken a szerencsétleneken? - kérdezte az alezredes. Dr. Dános József városi tisztiorvos… magyarázta, hogy ezek gyógyíthatatlan elmebetegek.
– ...miért nem adnak nekik egy kis vajas kenyeret, …. strichninnel?
Szinte megkövülten állt ott Dr. Dános József. Egy másik világ szólott hozzá.
Mélyen megdöbbenve és megbotránkozva válaszolt.
– Orvos vagyok, arra esküdtem, hogy segítsek az embereken. Ez pont az ellenkezője volna.”
Megemlékezés a Holokauszt áldozatairól
Szombathely, 2012. július 8.
Dr. Puskás Tivadar polgármester beszéde
Tavaly is e történettel kezdtem. Nem tudok szabadulni hatása alól.
„A német tisztek az állandó ordításra figyeltek, amely az őrültek kamrája felől hallatszott.
– Nincs itt orvos, aki segíthetne ezeken a szerencsétleneken? - kérdezte az alezredes. Dr. Dános József városi tisztiorvos… magyarázta, hogy ezek gyógyíthatatlan elmebetegek.
– ...miért nem adnak nekik egy kis vajas kenyeret, …. strichninnel?
Szinte megkövülten állt ott Dr. Dános József. Egy másik világ szólott hozzá.
Mélyen megdöbbenve és megbotránkozva válaszolt.
– Orvos vagyok, arra esküdtem, hogy segítsek az embereken. Ez pont az ellenkezője volna.”
Tisztelt Emlékező Közösség!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!
Az előző sorok Hacker Iván szombathelyi ügyvéd, az akkori Zsidó Tanács tagjának „Auschwitz előtti napok” című emlékiratából valók.
A holokauszt történelem, a múlt.
Azért gyűltünk itt ma össze, hogy a holokauszt 600 ezer magyar áldozatára, közöttük a szombathelyi zsidó közösség tagjaira emlékezzünk.
Igen, emlékezni jöttünk most el. Azonban az emlékezés csak akkor ér valamit, ha megelőzte azt a szembenézés.
És el kell hangoznia néhány kérdésnek is: hogyan volt lehetséges ez a szörnyű katasztrófa?
Mit lehet tenni azért, hogy soha, sehol, semmilyen közösséggel szemben meg ne ismétlődjön?
1941-ben, a népszámláláson kiderült, hogy a Dunántúlon Pécs és Győr után a maga háromezres lélekszámával Szombathelyen él a legnagyobb zsidó közösség. A második világháború kirobbanása után a helyi zsidóság bízott a háború mielőbbi befejezésében, azonban hiába reménykedtek, a világégés négy éven át tartott.
Elkövetkezett 1944 márciusa, amikor a német hadsereg megszállta Magyarországot. 1944. május 14-ére felállították a szombathelyi gettót.
Majd elérkezett július 3-a, és az első vonat elindult Szombathelyről Auschwitzba. Egy nap múlva, július 4-én deportálták a szombathelyi gettó lakóit.
Emlékezzünk az áldozatokra.
Emlékezzünk ártatlan és kiváló egykori szombathelyi emberekre, szakemberekre, művészekre, alkotókra, honfitársainkra!
S emlékezzünk a közelmúltra, emlékezzünk az összefogásra!
2010 áprilisát írtuk.
A holokausztról, és Kovács Sándor szombathelyi püspök zsidómentő tevékenységéről szólt egy konferencia a szombathelyi püspöki palotában. Történelminek prof. dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi nevezte, mert a zsidó-keresztény párbeszédben mérföldkő: a Szombathelyi Egyházmegye és a Szombathelyi Zsidó Hitközség közösen rendezte.
A kérdés, miért csak most tudtuk meg a szombathelyi püspökről, hogy zsidókat mentett? A válasz meglepő volt: egy idős embertől hallották a zsidó hitközségben, ezért kezdeményezték ők a konferenciát…. Az idős ember, Spiegler Elemér 1912-ben született. - Megtisztelő, hogy most itt üdvözölhetjük közöttünk. - .…A munkaszolgálat után 1945 nyarán sikerült visszajutnia Szombathelyre, s ezt mesélte: a Fő téren régi ismerőst láttam. Horovitz főrabbi sétált velem szembe Kovács Sándor püspökkel. A rabbit jól ismertem, Feri fia a barátom volt. Kiderült, hogy a rabbi is koncentrációs táborból tért haza, s őt Kovács püspök ruházta fel. A püspökről akkoriban sokan tudták: segítette a zsidókat.
A dolog természetéből adódott, hogy akkor ezekről, a lehetséges siker érdekében hallgatni kellett. Kerülték az írásos adminisztrációt. Az pedig a magyar politikai kultúra örökségének is betudható, hogy a világháború után is hallgattak ezekről a konkrét esetekről, s évtizedek múltán szólaltak csak meg az érintettek.
Minden emléknapnak szerepe van a jelen alakításában. Erőfeszítésre van szükségünk. A múlt valóságának őszinte megismerésére, és arra, hogy tanulni tudjunk a történelemből.
Minden bölcs nép, amely élni akart, tudta, hogy az elmúlt korok csodáit, de a szörnyűségeit, a bűneit is el kell beszélni az új nemzedéknek.
Tisztelt Emlékező Közösség!
Hinnünk kell, hogy az őszinte emlékezés élménye tesz jobbá bennünket, segít mindnapjainkban, erőt ad a holnapokhoz.
Emlékeznünk kell, mert csak a történelemre, a velünk élő múltra alapíthatjuk a jövőnket!
Azt a jövőt, ami emberségünkből, és az elvégzett munkánkból születik. Emlékeznünk kell, hogy hittel mondhassuk ki: soha, soha többet nem történhet meg ilyesmi!
Emlékezzünk – az elején már idéztem – Dr. Dános Józsefre.
„Szinte megkövülten állt ott Dr. Dános József. Egy másik világ szólott hozzá.
Mélyen megdöbbenve és megbotránkozva válaszolt.
– Orvos vagyok, arra esküdtem, hogy segítsek az embereken. Ez pont az ellenkezője volna.”
Kérem a Mindenek Urát, soha ne ismétlődjék ilyen borzalom!
2012. július 23.
