Halász Péter: Az életveszélyről |  |
“… viszonylag kevesen menekülnek életveszélyből. Ennek az a drámai magyarázata, hogy akinek a zsarnokságok az életére törnek, annak már rendszerint nincs módja menekülni. Erre elég bizonyítékkal szolgált Hitler és Sztálin. Amikor a diktatúra tömeggyilkosságra készül, elképesztő ügyességgel és gyorsasággal pecsételi le határait..."
“… viszonylag kevesen menekülnek életveszélyből. Ennek az a drámai magyarázata, hogy akinek a zsarnokságok az életére törnek, annak már rendszerint nincs módja menekülni. Erre elég bizonyítékkal szolgált Hitler és Sztálin. Amikor a diktatúra tömeggyilkosságra készül, elképesztő ügyességgel és gyorsasággal pecsételi le határait.
A tömeggyilkosságra való intézményes készülődésnek van valamelyes előszele, de a kiszemelt áldozatok vagy nem hisznek saját végzetük elkerülhetetlenségében vagy rosszul értesültek, vagy hipnotikus bénultságban várják sorsuk beteljesülését.
A történelem tömeggyilkosságait eddig még mindig katasztrofális tervszerűséggel végrehajtották.
Menekülni csak azok tudtak, akik valamiképpen kisiklottak a gyűrűből, amíg a zsarnok bemosakodott a halálos műtétre, vagy pedig akkor menekültek, amikor a tömeggyilkosság kivitelezése még nem volt eldöntött, még csak stratégiai tervezése folyt, még függvénye volt a “nemzetközi helyzet” ilyen, vagy olyan alakulásának – de ők már elindultak, vagy jó megérzésüknek, vagy jó szerencséjüknek, vagy körülményeiknek köszönhetően.
Életveszélyből tehát többnyire csak addig lehet menekülni, amíg ez az életveszély – nem közvetlen.”
(Halász Péter: Második Avenue, részlet)
2012. június 9.
