Bartus László: Zsidókat fognak ölni |  |
"A demokraták lapítása, sunyisága, a helyzet mentegetése végzetes hiba. Magyarország majd csak akkor lázad fel megint, amikor már késő lesz. "
Két hírt közlünk, amelyek csak látszólag függetlenek egymástól.
Az egyik szerint „illegális határátlépőnek nézték péntek este a civil ruhás határrendészek Szegeden a Forrás szálloda étterméből kilépő arab sakkozókat.” Ennyi lenne a hír egy normális országban, bár ez így még akkor is necces. Miért feltételezik azonnal egy arab kinézésű emberről, hogy illegális bevándorló? Ránézésre ítélnek meg embereket, és a kinézésük alapján minősítik őket? Az illető ország sajtója ízekre szedné a történetet, és a felelősök azonnali lemondását követelné.
De Magyarország a világ közepe, a magyar nép nemcsak a világ legokosabb, de legvendégszeretőbb népe is, mint tudjuk. Ezért itt a történet tovább folytatódik. A civil ruhás rendőrök ezután igazoltatni akarták az arab sakkozókat, akik a fellépés alapján arra gyanakodtak, hogy ki akarják rabolni őket. Nincs okunk kétségbe vonni az állításukat: ha valaki azt mondja, hogy egy magyar rendőr úgy lépett oda hozzá, hogy arról azt feltételezte, hogy ki akarja rabolni, azt azonnal elhisszük, legfeljebb azt nem értjük, hogy miért nem rabolta ki. Az arab sakkozók futásnak eredtek, a civil ruhás rendőrök utánuk. Elkapták őket, az egyik elmenekült, a másikat, az Egyesült Arab Emírségek sakkszövetségének tagját, ütötték-verték, úgy megrugdosták, hogy öt bordája eltört. Ne felejtsük, hogy az ok mindössze annyi volt, hogy illegális határátlépőnek nézte őket néhány magyar rendőr. Feltételezzük, hogy a magyar rendőrök nem az igazolványukat felmutatva, szabályszerű igazoltatásba kezdtek, mert akkor a sakkozók nem feltételezik, hogy rablókkal állnak szemben, és nem nem futnak el.
Az összevert sakkozó ezután elájult, de ezt a rendőrök már nem láthatták, mert miután összeverték, az embert otthagyták az utcán. Dögöljön meg, ha egyszer illegális határátkelőnek látszott. Miért van olyan arab pofája? A verést akkor hagyták abba, amikor az ember már nem kapott levegőt. Azt nem tudták figyelembe venni, hogy az illető kegyelemért könyörgött, mert asztmája van, hiszen magyar rendőr angolul nem tud. Még a határőrizetnél sem, pedig ott többnyire nem magyar ajkúak behatolása várható.
Az Emírségek The National nevű újságja leírta, hogy a sakkozók hogyan észlelték, amikor magyar rendőrök közeledtek feléjük: “Szálim és én épp sétáltunk visszafelé a szállodánkba, amikor részeg férfiak csoportja közeledett felénk, és fenyegetni kezdtek bennünket, ezért kitértünk előlük, és igyekeztünk vissza szállásunkra.” Ők részeg férfiak egy csoportját észlelték fenyegetően közeledni, amikor a civil ruhás magyar rendőrök megjelentek. Egyetlen szavukra elhisszük, hogy a civil ruhások be voltak rúgva, mint az állat, és úgy közelítettek az alacsonyrendű arab kinézetű jöttmentek felé, akik be merték tenni a lábukat Szeged városába és a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, hogy azt fenyegetőnek lehetett érezni. Miután a rendőrök garázda bűnözőket megszégyenítő módon összeverték az ártatlan arab sakkozókat, azok nem tudtak hova fordulni. Vicces, ahogy a The National érzékeli a magyar valóságot: “A rendőrséget nem hívhattuk, mivel rendőrök támadtak meg bennünket, de jött Péter, mentőt hívott, és az behozott a kórházba.” Ez a mondat többet elmond Magyarországról, mint egy kétszáz oldalas szociológiai tanulmány.
Az arab újság cikke azzal zárul, hogy „úgy tűnik, problémák vannak az illegális bevándorlókkal abban a városban, és gyanús volt nekik a két emírségi”. Ez a jellemző ezekre az alacsonyabb rendű arabokra, hogy még ők keresik a mentségeket. De vajon hány illegális bevándorló élhet Szegeden? Mennyi bajt okoz az illegális bevándorlás Rózsa Sándor városának? És vajon két sakkozó mivel válthatott ki bármiféle gyanút a magyar rendőrökben? Vajon, kell-e mondani? Azzal, hogy arab. Ez volt a gyanú alapja. Azzal, hogy nem úgy néztek ki, mint a többi szegedi, cseppet sem hasonlítottak például Józsira a kocsmából, ahol korábban vedeltek, mint a vadszamár. A verést azért kapták, mert részeg támadóknak nézték a rend részegen támadó őreit, nyilván nem ok nélkül. Nem tudták, hogy a hivatalos Magyarország civil ruhás képviselői ilyenek, ez egy csendes hétköznapi igazoltatás, az unalmas mindennapok része. Emiatt elszaladtak, mert rendőrt nem láttak a közelben, akik voltak, azok a rendőrök éppen őket kergették.
Amerikában, a déli államokban most próbálják bevezetni, hogy az illegálisnak tűnő embert igazoltathassa a rendőr az utcán, de ez ellen nagy a felháborodás, mert nyilvánvalóan előítéleten alapul minden ilyen feltételezés. De ezekben az államokban az illegális bevándorlók száma tízezrekre rúg. Amerika más részein még egy autót sem meszelhet le a rendőr igazoltatás és ellenőrzés céljából, ha az nem követett el semmi szabálytalanságot, mert ez a zaklatás sértené a lemeszelt polgár szabadságjogait. Most rasszista indokot ne is említsük, hogy valakit a külső jegyei miatt tartanak gyanúsnak, és annak alapján feltételezik róla, hogy bűnöző. Persze, Amerikát nem akarjuk hasonlítani a sokkal fejlettebb Magyarországhoz, amelyben a világ legkedvesebb és legokosabb népe él, amely magán kívül ostobának, hülyének és elmaradottnak tart mindenki mást.
Ezt az öt bordatöréssel járó rendőri intézkedést sem szégyelli ez az ország, van egy fogadásunk, hogy az eljárás az intézkedő rendőrök dicséretével, esetleg kitüntetésével végződik. Úgy gondolják, hogy ez mutatja, hogy ennek az országnak van tartása, önbecsülése. Pontosan úgy gondolkozik ez a nép, mint abban a kocsmában, ahonnan az intézkedő rendőrök kijöttek. Nehogy azt higgye egy arab, hogy itt mászkál, ahogy neki tetszik. Olyan elmaradott társadalmi formációkban, mint a hanyatló Nyugat demokráciái, egy ilyen intézkedés miatt a belügyminiszter széke inog, a külügyminiszter pedig sajnálatát fejezi ki, miután a kórházi ágynál megjelent az Emírségek bécsi nagykövete. Szerencséjére őt nem verték össze, és bordatörés nélkül visszatérhetett Bécsbe. Az elmaradott nyugati kultúrákban egy ilyen eset után azonnal kirúgják a bűnöző rendőröket, a bírósági ítéletet letartóztatásban várják.
Szegeden ezzel szemben a nyomozó ügyészség most azt vizsgálja, hogy „jogszerű volt-e az intézkedés”, és az asztmás sakkozóval szemben „indokolt volt-e a testi kényszer alkalmazása”. Teljesen felesleges a vizsgálat, előre megmondhatjuk a végeredményt: az intézkedés az illegális határátlépőknek látszó tárgyakkal szemben teljesen jogos volt, hiszen arabot nem szül magyar anya, sakkozó arabról pedig Szegeden még nem hallottak. A testi kényszer használata is teljesen jogos volt, miután az intézkedés alávont személynek látszó tárgyak elfutottak, és ezzel futásra kényszerítették öt sör és két féldeci után a törvény őreit. Aki nem rúg beléjük ezek után, az vesse rájuk az első követ. Emellett a testi kényszer mellett szólt az is, hogy az arabokon látszott, hogy legfeljebb sakkozók lehetnek, de semmiképpen nem bokszolók, mert ebben az esetben a testi kényszer alkalmazásától a magyar rendőr eltekintett volna. Az éber járőröket kitüntetés illeti, hogy két arab sem jelenhet meg úgy Szeged utcáján, hogy az elkerülje a figyelmüket, nem beszélve a teljesítményről, hogy ilyen részegen messziről felismerték, hogy a céltárgyak arabok. Érdemeiket az sem csökkenti, hogy a felismerést könnyítette az arabok barnább bőrszíne, mivel ennek alapján akár cigánynak is nézhették volna őket, cigányokat pedig a magyar rendőr nem illegális határátlépés, hanem illegális határ át nem lépés ütlegel és rugdos. Fentiekből következik, hogy a járőrök jó magyar emberként cselekedtek, őseinkre emlékeztető virtusról, éberségről és tettrekészségről tettek tanúbizonyságot. Megvédték az arab sakkozóktól a magyar szabadságot. Igazi szabadságharcosokhoz méltóan cselekedtek. Nyirő József is megdicsérte volna őket, függetlenül attól, hogy ezúttal nem zsidókról, hanem arabokról volt szó, de majd eljön annak is az ideje. Apjuk úgyis ugyanaz volt.
Mindezek után azt javaslom, hogy az alaptörvénynek nevezett Felcsútmány preambulumát cseréljék ki erre a történetre. Ha valaki képet akar alkotni arról, hogy mi a magyar, ki a magyar, milyen a magyar „jog” állama, az ebből a történetből mindent megtud. Ebben bene van a Szentkoronától a katolikus magyar családmodellig minden, amit erről a népről, nemzetről és országról tudni kell, és tudni érdemes. Minden más csak ebből következik.
Másik hír szerint „Antiszemita inzultus érte Schweitzer Józsefet. Szidalmazta Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbit az utcán egy ismeretlen kedden – tájékoztatta a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) az MTI-t. A közlemény “a Magyarországot elöntő rasszista gyűlölethullám újabb megnyilvánulásának” nevezte, hogy egy ismeretlen odalépett az utcán a volt főrabbihoz, szidalmazta és azt mondta neki: “utálok minden zsidót”. A Mazsihisz vezetése és a rabbitestület az egész magyar zsidóság nevében elítélte a történteket, egyúttal szolidaritásra hívott mindenkit.
Emellett arra kérték a döntéshozókat: tegyenek meg mindent, hogy “az ilyen és ehhez hasonló antiszemita inzultusok ne ismétlődhessenek meg”. (MTI)”
A két hírnek csak látszólag nincs köze egymáshoz. A két jelenség ugyanarról a tőről fakad. A különbség mindössze annyi, hogy arab sakkozók kevésbé érezhetik magukat veszélyben, mert viszonylag ritkán merészkednek magyar földre, a magyariak büszke népe közé. Ezzel szemben az itt élő zsidók, akik nem illegálisan lépték át a határt, arra számíthatnak, hogy a Horthy-kultusszal a Fidesz felügyelete alatt álló magyar szélsőjobb a cigányok után a zsidók ellen fordult. A zsidókat deportáló és haláltáborokba küldő Horthy Miklós kultusza nyílt hadüzenet a zsidóság ellen, és ha a cigányok nem úszták meg a cigányellenes uszítást gyilkolás és haláleset nélkül, ők sem fogják megúszni. A magyar nép morális védelmére és a magyar hatóságok intézkedésére nagyjából annyira számíthatnak, mint a Szegeden megrugdosott arabok.
Felelősségünk teljes tudatában tájékoztatjuk a közvéleményt, hogy Horthy és a Szálasi-imádó Nyirő rehabilitálása után zsidókat fognak először verni, majd gyilkolni Magyarországon. Ebben semmi látnoki nincs, ez a dolgok természetes rendjéből következik. A szavakat mindig tettek követik. Módszeresen lebontják a gyilkolással szembeni gátlásokat, kijelölik a bűnbakokat, akiket le kell vágni, és majd lesznek rá jelentkezők, akik ezt megtegyék. Aki azt hiszi, hogy számíthat annak a rendőrségnek a védelmére, amely ártatlan asztmás arab sakkozókat rugdos az utcán, az téved.
Orbán Viktor egyeduralkodó Magyarországon. Semmi nem történhet az ő jóváhagyása vagy engedélye nélkül Magyarországon. Akkor vetne véget a rasszista és antiszemita uszításnak, amikor akarna. De nem teszi, mert így akarja. A zsidóság megvédéséről szóló szólamok arra valók, hogy leszerelje a külvilágot és a józan védekező reflexeket. A Külügyminisztérium parancsba adta a külképviseleteknek, hogy a magyar országimázs javítása érdekében mindenhol rendezzenek Wallenberg-megemlékezéseket, hogy a világ azt higgye, Magyarország nem antiszemita ország. Pedig ez már ezekből a megemlékezésekből is látszik: a holokausztból az Orbán-rezsim magyar sikertörténetet akar kovácsolni, mintha a magyar holokauszt a mentésről, és nem 430 ezer ártatlan ember halálba küldéséről szólt volna. A magyarok a zsidókat ma is ugyanúgy deportálnák már, ha lenne hova. És ezt ugyanolyan ölbe tett kézzel nézné végig a lakosság 99 százaléka, mint 1944-ben, lesve azt, hogy mire teheti rá a kezét utánuk. Orbánék nemcsak a Kossuth-téren forgatják vissza az órákat 1944-be, hanem a lelkekben is. Az a Horthy-rendszer a hívószó, amely a náci Hitler és a fasiszta Mussolini között ingázva okozta egymillió ember halálát és az ország pusztulását. Az Orbán-rendszer szellemisége jelenleg is Hitler és Mussolini között ingázik. És ne feledjük, hogy Orbán egyszemélyben felel mindenért, ami ma Magyarországon történik, miután minden hatalmat törvénytelen módon magához ragadott, a demokratikus alkotmányt és a jogállamot államcsínnyel felszámolta. Azzal, hogy minden hatalom az ő kezében összpontosul, azzal ugyanakkora felelősség is jár. Élhetne is vele, de nem tud. A lelkét megfertőzte az a politikai katolicizmus, amelynek antiszemita uszítása hozta létre a világi, politikai antiszemitizmust, a fasiszta és náci diktatúrákat. Ez a történet ezért végződhetne másképp is, de nem fog.
Időben szóltunk: ha nem állítják le a Horthy-kultuszt, Wass Albert, Nyirő József és más fasiszták, nyilasok, nácik rehabilitációját, Magyarországon zsidókra fognak vadászni és zsidókat fognak ölni. Ez elkerülhetetlen. Ha ez megtörténik, annak első számú felelőse Orbán Viktor lesz, aki a háttérből mindezt engedi és kettős beszéddel antiszemita uszítást folytat a „nemzetközi globális nagytőke” ellen, a politikai ellenfelekben és a külföldi demokratikus fékekben is a zsidókat láttatva. Magyarország orbánista “szabadságharcát” a zsidók ellen vívja, ezért senki ne csodálkozzon, ha előbb-utóbb felmerül egyesek fejében a gondolat, hogy meg kellene szabadulni azoktól, akik minden bajunk okozói. De ugyanolyan felelős lesz az a magyar nép is, amely soha nem nézett szembe a felelősségével a történelmi bűneit illetően, hanem a felelősséget mindig másokra hárította, és most is egy fasiszta diktatúrát támogat.
És felelősek lesznek azok a gyáva, korrupt és kollaboráns demokraták is, akik sunyi módon meg akarják úszni a fasiszta rendszert, úgy tesznek, mintha semmi különösebb nem történt volna, akik arra játszanak, hogy majd magától elmúlik, és egy korlátlan hatalom majd önmagát korlátozza. Nem fogja. Aki azt állítja, hogy Magyarországon szabad választások lesznek, az hazudik. Aki azt állítja, hogy választásokkal le lehet győzni az Orbán-diktatúrát, az még nagyobbat hazudik. Magyarország léte is megkérdőjeleződik majd, olyan tragédiába sodródik a mostani sunyiság és gyávaság miatt. Magyarország megint későn ébred, de nem azért, mert nem lehetett volna tudni, hogy mi következik, hanem azért, mert számító volt, és megint rosszul számít. Diktátorok kegyelmében bízni nem szabad. Diktátorokkal szemben egyetlen dolgot lehet tenni, elzavarni őket. Minél előbb, amíg nincsenek áldozatok.
Magyarország legfőbb problémája a barbárság. Máshol a korrupció is kifinomultabb, Magyarországon ez is barbár módon zajlik. Nokiás dobozban viszik, vagy a Közgépnek adják. A fasizmus és a nácizmus terjedése a barbarizmus jele. És a barbárok leütik, megölik azokat, akik nekik nem tetszenek. Az arab sakkozók szegedi története is a barbarizmusról szól, az antiszemitizmus és a nyilaskultusz is. A demokraták lapítása, sunyisága, a helyzet mentegetése végzetes hiba. Magyarország majd csak akkor lázad fel megint, amikor már késő lesz. Pedig nemhogy most, hanem a második nap után fel kellett volna lázadnia, és elsöpörni ezt az ostoba fajankókból, közönséges tolvaj haramiákból álló, fasiszta ideológiákból élő, uszító, antiszemita, kirekesztő, politikai hazárdjátékot űző, az alapvető emberi jogokat és szabadságot lábbal tipró, nemzetellenes, tehetségtelen, buta, elmebeteg és Magyarországot tragédiába döntő bandát.
Forrás: http://nepszava.com
2012. június 5.
