Közös emlékezés a lidicei áldozatokra

A megemlékezésen és a koszorúzáson a MEASZ aktivistáin kívül a MEASZ által szervezett Demokrácia Akadémia hallgatói, valamint a XIII. kerületi Ady Endre Gimnázium diákjai, akik kiválóan szerepeltek Raul Wallenberg-év alkalmából középiskolás diákok részére megrendezésre kerülő “Régen volt? Hol is volt?” című vetélkedőn, - melynek témája a II. világháború történetét és annak a holokauszthoz kapcsolódó emberi, történelmi és kulturális részét ölelte fel.

A kirándulásunk első útja Prágán keresztül – Prágától 13 kilométerre levő LIDICE cseh nemzeti emlékhely volt.

Emlékhely végigjárása a helyi múzeum megtekintésével, majd egy nagyon megrázó filmvetítéssel folytatódott, mely pontosította azokat az emlékeinket, amit idáig csak a történelemkönyvekből ismertünk. – egy cseh község lakosainak teljes lemészárlását és megsemmisítését. A mészárlásra a cseh partizánok által (Jan Kubiš és Jozef Gabčík) 1942. május 28-án, Reinhard Heydrich a Cseh-Morva Birodalmi Protektorátus német helytartója ellen elkövetett merénylet megtorlásaként került sor.

1942. május 28-án a fekete egyenruhás SS- és Gestapo ügynökök géppel írt névlistákat lobogtatva, kordonnal körülvették a falut, és megkezdték a házkutatást, majd kis idő múltán letartóztattak nyolc férfit és hét nőt a Stribny és a Horak családokból, akiket később senki nem látott viszont.

A német SS egységek ezután elvonultak, és meghagyták a falubelieket abban a hitükben, hogy az ellenség ezzel végzett velük.

A német vezetés nem akarta ennyiben hagyni a dolgot.

Maga Adolf Hitler fogalmazta meg a megsemmisítést elrendelő parancsot: "Aki a tetteseknek bármilyen segítséget nyújt vagy a tartózkodási helyüket ismeri, s ezt nem jelenti a rendőrségnek, azt egész családjával együtt agyonlövik."

Június 9-én este egy osztagnyi biztonsági rendőr Max Rostock SS-Haupsturmführer vezetésével visszatért. Lidicét, ahol a merénylők egyike eltöltött egy éjszakát, június 10-én a németek földig lerombolták, a községet később teljesen felégették, majd felrobbantották.

A tizenötödik életévét betöltött 199 férfi lakost a helyszínen agyonlőtték, 184 nőt a mecklenburgi Ravensbrück koncentrációs táborba, 7 nőt rendőri fogdába, 4 terhes nőt egy prágai kórházba hurcoltak. 90 gyereket a Gneisenau lágerbe vittek, 8-at adoptáltak a Lebensborn programban. Végül 17 gyermeket találtak meg, és adtak vissza anyjuknak.

Emlékezés helyszínén a gyermekeket megformázó szoboregységénél helyeztük el az emlékezés koszorúját, csoportunk valamennyi tagjának a meghatottság látszott az arcukon itt-ott a szemekben sírást palástoló könnycsepp is megjelent.

Ezt követően felkerestük szálláshelyünket.

A többórás utazás alatt el-zsémberedett lábunknak, testünknek felüdülés volt egy kis séta miután a szállodában elfoglaltuk szobáinkat – ki-ki az érdeklődése szerint választott szabad programot. Csoportunk egy része a kivilágított Prága érdekességeiben, történelmi nevezetességeiben valamint panorámájában gyönyörködött, a csoport többi tagja pedig egy nagyon hangulatos kis vendéglőben élvezte a helyi gasztronómiai különlegességeket, egyben kortyolgatva a helyi sörkészítmények zamatos változatait.

Boros Jenő tagtársunk, aki éveket töltött Prágában a magyar nagykövetségen diplomataként, az utunk során végig nagy segítséget nyújtott a helyi ismereteivel és nyelvtudásával, mint rögtönzött idegenvezetőnk.

Segítségével a kirándulásunk másnapján a csoportunk többségének kérésére egy kis kerülőt tettünk és megnéztük a Prágától 70 km-re fekvő egykori Kuttenberget, Kutná Hora nevű várost és annak nagyon híres nevezetességeit.

A város története a XIII. századba nyúlik vissza. II. Henrik 1278-ban a Jeruzsálembe tartó zarándokútjáról hozott magával egy maréknyi földet a bibliai Kálvária-hegyről. Krisztus kereszthalálának színhelyéről hozott földdel lett az újonnan alapított temető felszentelve.

1318-as pestisjárvány miatt tízezrek hullottak el a városban és a város környékén, így a legjelentősebb temetkezési helyévé vált. A XIV. század végén a temető közepén felépítették a Mindszentek Templomát (“Csonttemplom”-ra keresztelték a helyi lakosok), ami már kívülről is furcsa benyomást kelt, de méltó nyughelye Krisztus követőinek. Az idők folyamán sok viszontagságot megélt a kápolnát, 1421-ben a husziták kirabolták, megkárosították, és az itt élő szerzeteseket halálra kínozták.

A pestisjárvány valamint a szerzetesek csontjait sarokba rakva piramis formában felhalmozottan megőrizték. Templom középső részét kápolnaként rendezték be. Ennek főoltárán látható a keresztre feszítés szoborcsoportja, mely obeliszkállványokra helyezett emberi koponyákból áll – szimbolizálva “Isten és a Fény uralmát a világ felett, és a Halál hatalmát az embereken.” A későbbi belső kialakítás ennek a halál-motívumnak a folytatása. Emberi csontokból függönyöket, csillárokat, Schwarzenberg-címereket és szakrális tárgyak utánzatait (kelyhek, szentségtartók) készítette el.

Furcsa látvány volt, ami a szemünk elé tárult, nyugtalanító és lebilincselő; az annyira kedvelt “gótikus regények” horror-díszleteire emlékeztet.

A Mindszentek Templomától rövid séta után megtekintettük a Szent Borbála (Miasszonyunk) katedrálist. A csehországi gótikus építészet egyik legértékesebb alkotását, 1368-ban alapították.

Mai formáját a 19. század végi restaurálási munkálatok következtében nyerte el. A templomban megmaradtak a kora gótikus és a 15. századból származó reneszánsz festmények.

A legrégebbi a pénzverők kápolnájának díszítése, amelyet a helyi pénzverők élethű, ikonográfiai szempontból egyedi motívumokkal díszített munkái alkotnak. Közép-Európában egyedülálló jelenségnek számít a Smíškov-kápolna egységes díszítése, a tér és a táj tökéletes perspektivikus ábrázolása, az adományozók arcképeinek megörökítése és a háttérben elsőként felbukkanó motívumok.

Mielőtt buszunk befutott volna Budapestre Hanti Vilmos a MEASZ elnöke pár szóban megköszönte a kirándulás külső támogatóinak anyagi segítését, beleértve a XIII. kerületi Önkormányzat által rendelkezésünkre bocsátott autóbuszt, mely kényelmessé tette utunkat. Egyben megállapította, hogy szükségesek az ilyen rendezvények ahol a két generáció együtt emlékezik meg Európa történelmének sötét időszakáról. Garantálja, hogy a MEASZ továbbra is harcosan kiáll az egyenlőség és a demokrácia teljes körű megteremtésének érdekében és egyben folytatni kivánja ez irányú tudatformáló tevékenységét.

MEASZ-info