A szokásos bűnbakok befogása

Olyan kérdés ez, amelyet sok, hazája sorsát figyelemmel kísérő magyar tesz fel ezekben a napokban, köztük a 61 éves Kollányi Irén is.

Itt élte le egész életét, a kommunizmus évtizedeit, majd egy teljesen új rendszerhez való alkalmazkodás után, 2004-ben megérte Magyarország bebocsáttatását az Európai Unióba.

Az utolsó két esztendő azonban a legsajátosabb évek közt volt. Egy konzervatív párt a parlamenti mandátumok kétharmadát szerezte meg, s ezzel a biankó csekkhez hasonlóhoz jutott, amit később bajkeverő módon használt fel. Eközben egy szélsőjobboldali párt az ország ügyeibe alávaló és alpári módon szólhat bele.

S Kollányi sok magyarral együtt kihallja mindebből a tekintélyelvű nacionalizmus szólamát, az antiszemitizmust és a többi kisebbséggel szemben táplált ellenérzést.

„Ez nem jó’, szögezte le legutóbbi, hétvégi beszélgetésünk alkalmával a zsidó Kollányi. „Ez kicsit se jó.”

Szenteljünk figyelmet Magyarországnak. Gazdaságilag tán nem bír különösebb jelentőséggel, és mindössze tízmillió sörissza, búsongásra hajlamos ember lakja. Ugyanakkor az adósságnak és  a megszorításoknak ebben a korszakában az EU veszélyeztetett befolyása tekintetében tesztország lehet. Brüsszel és Budapest korábban már összecsaptak, mert a magyar kormány megpróbálta szorosabb ellenőrzése alá vonni a hírmédiát, az igazságszolgáltatást és a jegybankot.

Magyarország bepillantást engedhet abba is, hogy a gazdaság iránti erős aggodalom miként önthet olajat a bigottság tüzére. Az európai uniós tagság nem hozta meg a magyaroknak a vágyott prosperitást; az országnak súlyos költségvetési bajai is vannak az utóbbi időben. S a fent említett szélsőjobboldali párt, a Jobbik ezt a kiábrándultságot úgy váltja aprópénzre, hogy megkérdőjelezi Magyarország nyugati orientációját, valamint jó érzékkel a zsidók, melegek és romák állítólagos kényeztetését – ők ugyanis Magyarország bevált bűnbak-szentháromsága.

A Jobbik ebben a hónapban nyújtott be olyan törvényjavaslatot, amely perverzióként bélyegti meg a homoszexualitást, annak hirdetését pedig olyan homályos nyelvezetben tiltja meg, hogy ellenzői szerint elvileg akár azért is be lehetne börtönözni két azonos neműt, ha nyilvánosan megfogják egymás kezét.

Majdnem biztosra vehető, hogy ebből törvény nem lesz. A 386 tagú törvényhozásban 46 mandátuma van a Jobbiknak, a magyarok java pedig nem támogatja a pártot, amely sokkal jobban teljesít a ricsajozásban, mint a dolgok megváltoztatásában. Egyebek mellett agitáltak Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója eltávolításáért, akit a Jobbik támogatói vállalt homoszexualitása miatt megvetnek.

Alföldi azonban egy szombati interjúban megjegyezte: „Nem sikerült engem eltávolítaniuk.”

„Semmiféle cenzúra sincs”, tette hozzá. Orbán Viktor miniszterelnök és uralmon lévő pártja, a Fidesz egyelőre békét hagy Alföldinek.

Lakatos Júlia, egy itteni független kutatóintézet politikai elemzője szerint a Fidesz nemzetközi médiában megjelenő elnyomó, hatalom-konszolidáló imázsa nem teljesen fedi a valóságot. Amikor Brüsszel lehordja, Orbán hunyorog.

„A nap végére európai politikusként viselkedik”, teszi hozzá.

Fennáll azonban a veszély, hogy a Jobbik, amely az Országgyűlés harmadik legnagyobb pártja, tovább erősödik, és Orbánt is a szélsőjobb felé taszíthatja.

A Parlamentben találkoztam a Jobbik egy tagjával, Gyöngyösi Mártonnal, aki Nyugat-Európában tanult, pártjában a képzettebbek közé tartozik, hangvétele pedig kiegyensúlyozott.

Ennek ellenére fitymálva nyilatkozott az egymást követő magyar kormányok azon álláspontjáról, hogy „a világon a legfontosabb a csatlakozás a dicsőséges Nyugathoz”, ami szerinte „arrogáns alapvetően mindennel szemben”.

A Jobbik lándzsát tör az Iránnal való szorosabb kapcsolatok mellett, amelyet Gyöngyösi nemrégiben „rendkívül békés országnak” nevezett egy zsidó kiadványnak adott interjújában. A kiadvány megkérdőjelezte azt is, hogy Gyöngyösi komolyan venné a Holocaustot.

Nekem azt mondta „Normális ember soha nem kérdőjelezheti meg a Holocaustot”, ugyanakkor a Holocaust nem „kivételes és nem áll fölötte minden szenvedésnek” és népirtásnak, hanem csak azért tekintik ilyennek, mert a zsidók időjártával nemhogy egyre kevesebbet, de egyre többet beszélnek róla.

„Az kapja a legtöbb figyelmet, amiről tudnak az emberek”, mondta. „Miért Head & Shoulders sampont vesznek? Mert azt hirdetik a legtöbbet.”

Köztünk, a kávézóasztalon az Economist és a Time példányai, Gyöngyüsi íróasztalán azonban, kevéssé feltűnő módon, ott volt a Jobbik egy nemrég megjelent száma, benne egy cikkel, amely azt dicsőítette, miként próbálta a párt megakadályozni a budapesti melegfelvonulást, ezt a cikk szerint elfajzott eseményt, amit más uniós államokban túl naivan tolerálnak.

„Deviáns Nyugat, normális Kelet”, így a főcím.

A vezércikk történelmi beszámolókat hozott rítusaikhoz keresztény vért használó zsidókról. „Akár igaz, akár nem”, nem tudnak róla, állította a szerző.

 

Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum