Előítéletek fogságában |  |
"A múlt század oly sok borús fellege, rettenetes tettei ellenére is mennyivel érettebb volt a közösségi felelősségtudat, az elesettebbekkel való szolidaritás, mint manapság. Jó példák erre a fasizmus viharában szót emelő, embertársaikért önzetlenül cselekvő, azokat nyíltan vállaló, életveszélyeket is felvállaló magyar személyiségeink: a Bajcsy-Zsilinszky Endrék, a Sulyok Dezsők, a Barankovics Istvánok, a Salkaházi Sárák, a Varga Bélák, a Tüdős Klárák, a Sztehlo Gáborok és így tovább."
Egyes emberek olyan életutat szeretnének találni, amelyet biztonságosan járhatnak végig, s megtalált útjukon a felbukkanó elágazásoknál helyes irányba tudjanak elindulni. Valójában ez az útkeresés nem más, mint a jövő keresése. S egyes emberek életében az útválasztás nagy tétje nem csupán a saját sorsot, de előfordulhat, hogy szűkebb közösségét, sőt népét is befolyásolhatja. Ugyanakkor ezt sokszor még meg nem érezheti, fel sem foghatja az ember, csupán hosszú idők után, vagy az élet végeztével ébred rá erre.A "honnan jövénk, hová megyünk?" - költői gondolat sok poétánk, tudósunk, politikusunk fejében ott motoszkált az elmúlt évszázadok alatt, figyelve nemcsak az adott jelenre, hanem a lehetséges elkövetkezendőkre is, mert "a tiszta szívű ember, a bölcs, az igaz ember nem csak a mára gondol..." - vetette papírra egyszer egy lelkipásztor. Ma is egyre több tiszta szívű, bölcs emberre volna szüksége a hazának. Olyan "úton lévőkre", akik ráeszmélhetnének arra, hogy hazafias kötelezettség lenne a mai magyar viszonyok között felszámolni az egyre elterjedt gyanakvást, intoleranciát, diszkriminációt, s eltökélten dolgozni a kölcsönös megértésért, az elesettekért, a kisebbségekért, a különféle felekezetűekért, a másként gondolkodókért, a fiatalokért, azokért, akik kiváltképp a jövő országát jelentik.
De az "okos szemek és a nagyokat szóló szájak" államában az embereket körülvevő folyamatokat gyakran a tudatlanság táplálja; így győzedelmeskedik gyakran a hamisság a jog, a szabadság illetve a józan ész fölött, aminek az igazságtalanságok és az előítéletek okozta tisztánlátás hiánya a kiváltója. Így van ez, hiszen vannak erős támogatói a szélsőjobboldali nézeteknek, egyre jobban teret nyernek az antidemokratikus nézetek. Pedig történelmi példákat sorolhatnánk arra, hogy "lélek s szabad nép" tud csak tenni "csuda dolgokat".
A múlt század oly sok borús fellege, rettenetes tettei ellenére is mennyivel érettebb volt a közösségi felelősségtudat, az elesettebbekkel való szolidaritás, mint manapság. Jó példák erre a fasizmus viharában szót emelő, embertársaikért önzetlenül cselekvő, azokat nyíltan vállaló, életveszélyeket is felvállaló magyar személyiségeink: a Bajcsy-Zsilinszky Endrék, a Sulyok Dezsők, a Barankovics Istvánok, a Salkaházi Sárák, a Varga Bélák, a Tüdős Klárák, a Sztehlo Gáborok és így tovább.
Még nincsen hetven esztendeje, hogy Magyarország megszabadult a fasizmus gyötrelmei alól, attól az ámokfutástól, amii teljes megsemmisüléssel fenyegette az országot; s még nincsen egészen tíz éve, hogy egyenjogú tagjai lettünk az Európai Uniónak, amely hazánk több mint ezeréves történelmében is kiemelkedő fordulatot jelentett, mert először kaptunk arra lehetőséget, hogy politikailag és gazdaságilag egy egész kontinenset összefogó, demokratikus közösség részeseivé lehettünk.
Mégis, az utóbbi években egyre csak nőttek a rasszista, idegengyűlölő, antiszemita, és euroszkeptikus megnyilvánulások.
Néhány hete a szlovák államfő hazája antifasiszta ellenállóinak megemlékezésén - ez a nap ott állami ünnep - a következőket mondotta: "Vannak erők, amelyek bagatellizálják a nácizmus és szövetségeseinek áldozatait. Nyilvánosan kétségbe vonják a békeszerződéseket, amelyek a mai Európa alapját képezik" - magyarázta, hozzátéve, hogy Szlovákia hű marad az európai antifasiszta hagyományokhoz "mert ez vezette el Szlovákiát a demokratikus államisághoz". Példaértékű gondolatok. S mindezekhez azt is hozzá kell tenni, hogy a szlovákiai antifasiszták szövetségét az állam megbecsüli, támogatásban részesíti, arra is gondot fordít, hogy a fiatalabb nemzedék tagjait antifasiszta szellemben neveljék.
Az országban önálló antifasiszta múzeum is működik. A szlovák antifasiszta szervezetnek a köztársasági elnök és a miniszterelnök is tagja. Ezzel ellentétben Magyarországon a hatalom megvonta az antifasiszták szövetségétől a támogatást, nem akceptálja a szervezet törekvéseit, az antifasiszta magyar ellenállás történetével foglalkozó önálló múzeum sem jöhetett létre, mi több, a közoktatás keretében - nem csak a szlovákokkal, más európai országokkal ellentétben is - a történelemoktatásban a nemzeti antifasiszta ellenállásról jószerével említést sem tesznek.
Nincs aki gondozza az antifasiszta emlékműveket, országszerte emlékhelyek pusztulnak, tűnnek el, elbontják a hazáért, a szabadságért, a mai nemzedékekért, mindannyiunkért életüket és vérüket áldozó magyar antifasiszta hősök szobrait. Megváltoztatják az utcaneveket, hogy feledésbe merüljenek a Pesti Barnabások, a Pataki Istvánok és hasonló, az elnyomás ellen fellépő, az üldözötteket bújtató, mentő, Hitler-ellenes röpcédulákat, és olykor a rászorulóknak élelmiszerjegyeket is terjesztő társaik emléke.
Ma sokkal nagyobb szükség van az antifasiszták munkálkodására, mint az elmúlt évtizedekben bármikor. Azok a magyarok, akik maguk is átélték a második világégés gyötrelmes éveit, már egyre kevesebben vannak közöttünk. Egyre inkább az "őrzőkre" marad az antifasizmus aktív képviselete, hogy bebizonyítsák: ez egy élethosszig tartó humanista, demokráciát igenlő, pártpolitikai hovatartozástól független magatartás. Az antifasizmusnak Magyarországon nemzeti ügynek kellene lennie. Nemzeti ügynek, mert a kirekesztés, a megbélyegzés megszüntetése, az újfasiszta ideológiákkal való határozott és egyértelmű szembefordulás, a roma és zsidó honfitársaink védelme ma ismét időszerű feladat, ha azt szeretnénk, hogy itt a Duna-Tisza közén mindannyiunk számára élhető hazát teremtsünk.
A jövő kötelez erre minden antifasisztát. A tiszta szívű, a bölcs, az igaz ember nem csak a mára gondol! Ezt az utat kellene társadalmunk józan többségének megtalálnia...
Kerecsényi Zoltán, a MEASZ alelnöke / Népszava
2013. szeptember 25.
Letölthető dokumentumok:Nincs letölthető dokumentum
2024. május 9. Csötörtök